Vegyes

A Rebbe, a fegyverszakértő

Antwerpenben születtem, de 1939-ben, mikor a nácik megszállták Belgiumot, családommal Franciaországba menekül­tünk. Nem sokkal ez után Fran­ciaország is elesett, s két ré­szre szakadt. Az ország egyik fele a nácik, a másik meg a francia Vi­chy-kormány irányítása alá ke­rült. Sikerült átszöknünk a meg­szállt zónából, a szabad zónába, Marseillesbe. 1940 Sávout ün­nepe után érkeztünk meg, és ki […]

Bővebben »

A neológ professzor mikvét épített

Crown Heightsben nőttem fel, és tanulmányaimat a Torah V’dáász nevű jesivában kezdtem. Tizenhárom éves koromban átmentem tanulni egy hagyományos fiú középiskolába, mert a jesivát nagyon szigorúnak éreztem, és szerettem volna többféle dolgot is tanulni. A jiddiskájtot soha sem hagytam el, mindig megmaradtam hagyományőrző zsidónak. Tizennyolc éves koromban, 1943-ban vonultam be a seregbe három évre. Egy […]

Bővebben »

Mit akart a Rebbe Mubaraktól?

A 70’-es évek elején néhányszor New Yorkba utaztam a Hamodia és az Algemeiner lapok külföldi tu­dósítójaként. Sokat tanultam a Rebbétől, útmutatást adott, hogy miként jó kommunikálni különböző híreket újságon ke­resztül, főleg a területemet, a biz­tonságpolitikai történéseket il­letően. Ezen kívül üzeneteket to­vábbítottam számára az izrae­li katonai vezetőknek. A Rebbe elképesztően széleskörű elemzőkészséggel rendelkezett. Mikor a miniszterelnök, […]

Bővebben »

Hogyan csúszott el a Rebbe a jégen?

A héber nevem Solom Móse Ben Ávrahám, az angol S. Murray Kupetz. Az ’S’ azért van benne a nevemben, mert a szüleim a Solom névre kerestek valami hasonlóan csengő angol nevet, de mivel nem találtak, simán csak ezt adták hozzá, így a születési anyakönyvi kivonatomban is így szerepel. Ha megkérdezték, miért ez a nevem, Harry […]

Bővebben »

Mire gondolt a Rebbe az infarktusa után?

1961-ben, főiskolai tanulmányaim közben jegyeztem el későbbi feleségem. Tanári szakon tanultam, s bizonytalan volt, hogy folytatha­tom-e a tanulmányaimat, vagy mun­kát kell vállalnom. Pont ekkor adódott egy üzleti lehetőség, így gondoltam, hogy élek vele, de min­denekelőtt írtam egy levelet a Rebbének és a tanácsát kértem. Megírtam a terveimet, kértem, hogy adja áldását bátyámra és rám, valamint […]

Bővebben »

Az Emmy díjas műsorvezető, aki a nevét se tudta

 Williamsburgban születtem és a Rebbével való első találkozásomra csak homályosan emlékszem. A Chábád központban voltam, az Eastern Parkway 770 szám alatt. Különleges élmény volt, semmihez sem hasonlítható, főleg egy olyan zsidó fiú számára, aki még szinte sosem találkozott a vallásos élettel. Arra pontosan emlékszem, hogy a nagy tömeg kö­zepén állok egy ember előtt, akinek meleg […]

Bővebben »

A Rebbe és a nők

Williamsburgban születtem és nőt­tem fel. Mikor kislány voltam, édesapám egy „Malachim” ne­vű, nagyon zárt haszid csoport tag­ja volt, melyben különös módon ügyel­tek a szemérmességre. A fér­fiak sosem néztek nőkre. Egyszer valaki, aki sábeszi étkezést töl­tött nálunk, szalvétát tartott az arca elé, nehogy véletlenül az édesanyámra nézzen. Édesapám vé­gül elhagyta ezt a csoportot, és a Chábádhoz […]

Bővebben »

Chicagói kapcsolatok

1969-ben egyszerre kaptam meg általános iskolai igazgatói mi­nősítésemet, valamint első fel­kérésemet intézményvezetés­re. Az iskola, ahol a pozíciót aján­lották, Chicago déli oldalán helyezkedett el, ahol nagyon magas volt a bűnözési ráta. Tanácstalan voltam, hogy elfogadjam-e a fel­ké­rést, mivel ez csak fél évvel azt követően volt, hogy Chicagót lángba borították a Martin Lu­ther King elleni merényletet követő […]

Bővebben »

A Rebbe „börtönlázadása”

A férjem, ha New Yorkba utazott, mindig úgy intézte, hogy a Rebbéhez is eljusson személyes meghallgatásra. 1978-ban pár nappal Hanuka előtt érkezett oda, ekkoriban káplánként dolgozott a pretoriai központi börtönben. Ez Dél-Afrika legnagyobb börtöne, ahol sok zsidó volt bebörtönözve, legtöbben apartheid ellenes nézeteik miatt. Mint később mesélte, a Rebbe első kérdése a következő volt: „Hogyan […]

Bővebben »

Szabad-e egy zsidónak marslakók után kutakodni?

1960-ban kezdtem a NASA-nak dol­gozni, a csapatommal élet után kutattunk a Marson. Néhány haszid zsidó megdorgált emiatt, azt mondták, a halacha tilt­ja, hogy részt vegyek ebben a projektben. Ekkoriban kezdtem gyakorolni a vallást, az elején jár­tam a hagyományos zsidó élet kialakításának, így szavaik aggodalommal töltöttek el. Nem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek a figyelmeztetésekkel. Fel­ler […]

Bővebben »

Beszélnek a kövek – A váci zsidó temetők

Nagy munkára vállalkozott Kormos Szilvia, amikor nekifogott, hogy összegyűjtse és rendszerezze a váci zsidó temetők sírfeliratait. Puszta katalógusnál sokkal többet nyújt át az olvasónak: megismertet a váci zsidóság történelmével, valamint az egykori ortodox és status quo hitközség temetőinek történetével, elrendezésével. Kitekintést nyújt napjaink felpezsdülő váci zsidó életére is. A sírfeliratokat halotti anyakönyvekből szerzett adatokkal egészíti […]

Bővebben »

Bízz bennem!

A családunkban nem történhetett fontos dolog, esemény úgy, hogy arról édesapám a Rebbét ne tá­jékoztatta volna, vagy ne kérte vol­na ki a véleményét. Amikor 16 évesen  a megszokottnál ko­rábban sikeresen befejeztem kö­zépiskolai tanulmányaimat, ké­szen álltam a főiskolára. Nem akar­tam Chicagóban maradni, a Stern College-ba szerettem volna menni, New Yorkba. Apám erre vett egy repülőjegyet és […]

Bővebben »

A Rebbe és a hippi

A ‘80-as évek elején Brooklynba mentem, hogy a Rebbével együtt ünnepelhessem Szukkot utolsó napjait. Hosana Rabba reggele volt, mikor is a Rebbe a már megszokott módon a lekochot, azaz a mézes süteményt osztogatta az embereknek. Az emberek kígyózó sorokban álltak, hogy megkapják a mézes süteményt s egy pár közös pillanatban osztozhassanak a Rebbével. A sorban […]

Bővebben »

Ép testben ép lélek

1976-ban lányomnál, Chana Bay­lanál rákot diagnosztizáltak, így a jeruzsálemi Hadasza Kórházba vittem el kezelésekre Dr. Daniel Krasnekukyhoz. Különös fi­gyelmet és törődést szentelt a lányom esetének, olyannyira hogy még a kisebb injekciók beadását is ő végezte személyesen. Azonban a kezelések sajnos nem jár­tak sikerrel, s Chana lányom vég­leg elhagyott bennünket. A hétnapos gyászszertartást követően elmentem Dr. […]

Bővebben »

Az ember, aki megteremtette az izraeli ipart

Izrael állam megalapításakor, 1948-ban a Ford cég is meglátta a befektetési lehetőséget abban, hogy kialakítsa az ország tömeg-, személy-, és katonai közlekedéséhez szükséges gépparkot. A kormány is támogatta ezt, akkoriban ez világhír volt. Épp hogy csak megalakul az izraeli állam, s a Ford már meg is építené az első komoly gyárát. Az arab országok, amint […]

Bővebben »

Használd a tehetséged!

Mint külföldi tudósító újságíró, abban a szerencsében részesülhettem, hogy többször is hosszasan beszélgethettem a Rebbével. Több izraeli újságban is írtam róla szóló cikkeket. Lehetetlen elmesélni, átadni, milyen is volt a Rebbével szemben leülni, a szemébe nézni, s hallgatni őt órákon át. A beszédének volt valami alapvető lágysága, melegsége. Egy cikkben ezek után úgy jellemeztem, hogy […]

Bővebben »

A Rebbe, a nők felszabadítója

Fiatalkoromban Williams­burg­ben éltem, ahol akkoriban semmi érdekes nem volt egy korombeli zsidó lány számára. Még ha va­lamelyik Rebbe tartott is volna valami hászid eseményt, nők ar­ra nem mehettek el, ki voltak zár­va, és most beszélhetünk bár­melyik csoportról, legyen az szat­mári vagy „klojzenbergi”. A lányok és nők közösségi élet­be szervezése a Rebbe úttörő mun­kásságához köthető. Sehol […]

Bővebben »

Hogy állította meg a Rebbe az egyetemi asszimilációt?

Mikor először találkoztam a Rebbével, édesanyám betegségéről szerettem volna beszélni vele. Nem voltam haszid, de mikor anyám betegsége kezdett komollyá válni, a Rebbéhez mentem, mert az ő ajtaja mindenki előtt nyitva állt. A Rebbe nem ismert se engem, se édesanyámat, egyáltalán semmit sem tudott a családunkról. De mikor elmondtam neki a dilemmámat, rám nézett, és […]

Bővebben »