Vegyes

Monsieur Rebbe, az árvák megmentője

1934-ben születtem Ukrajnában, Visznyic városában. Még egészen kicsi voltam mikor szüleimmel Antwerpenbe emigráltunk. Belgiumnak hatalmas zsidó közössége volt abban az időben, kb. 50000 zsidó élt akkoriban a városban, és a legtöbben egy jobb élet reményében érkeztek oda. Ám sajnos nem maradtunk sokáig. 1940-ben a németek megszállták az országot, és azonnal megkezdték a zsidók deportálását és […]

Bővebben »

A paróka, ami áldást hozott

  New Havenben nőttem fel, Connecticutban, vallástalan szü­lők gyermekeként. Még kislány voltam – talán nyolc vagy kilenc éves – mikor Chábád rabbik jöt­tek a falunkba, hogy elindít­sa­nak egy vasárnapi zsidó iskolát. Ide engem is beírattak a szüleim, így kerültem kapcsolatba a Chábáddal. Ebből szinte természetesen következett, hogy át­iratkoztam az általános iskolá­jukba. Már kislányként belevetettem magam […]

Bővebben »

A Rebbe még a repülőforgalmat is irányítja?

  Chaim Yaakov Shlomei rabbi: 1929-ben születtem, Franciaor­szág Elzász nevű régiójában, Sa­ver­neben. Abban az időben nem volt a közelben zsidó iskola, így mivel más nem jöhetett szóba, nagyapám tanított, aki a falu főrabbija volt. A háború éveiben Svájcba utaztunk, ahol a Rav Botsh­ko jesivában tanultam, a há­ború után pedig Angliában töl­töttem négy évet a Gateshead […]

Bővebben »

A Rebbe, aki veszélybe sodorta a haszidjait

  Montreálban nevelkedtem és ta­nultam, majd röviddel a bár micvám után New Yorkba mentem tanulni a Yeshiva Torah Vo­daas School nevű intézmény­be. Akkoriban az volt a világ egyik legnagyobb jesivája, a leg­nagyobb Észak-Amerikában a maga több mint 2000 tanu­­ló­jával, Williamsburgben, Brook­lynban, ami nagyon különbözött Montreáltól. Két évig maradtam a Torah Vodaasban, majd egy Chábád jesivában […]

Bővebben »

A marokkói zsidóság megmentése

  Stanley Abramovitznak hívnak. Hatvanöt évig dolgoztam az American Jewish Joint Distri­bution Comittee – vagy röviden csak Joint – képviselőjeként, s ezen szervezetben végzett tevékenységemen keresztül kerül­tem kapcsolatba a Chábád Lubavics mozgalommal. Együtt­- mű­ködésünk 1952-ben kezdődött, mikor a Joint engem jelölt ki az európai és észak-afrikai ok­tatási programok felelősévé. A marokkói volt ezen belül a […]

Bővebben »

Hogyan tért meg a Rebbe reformhaszidja?

Bostonban nőttem fel a 20-as, 30-as években, anélkül, hogy bármit is megtartottam volna a zsidó hagyományokból. Mikor bár micva korú lettem, egy csütörtök reggel az egyik nagybátyám elvitt a zsinagógába, s elmagyarázta hogyan kell elmondani a Tórára az áldást. Ezután hazamentem, és úgy labdáztam tovább a házunk mellett, mintha semmi sem történt volna. Ami a […]

Bővebben »

A Rebbe próbája

Londonban születtem és nevelkedtem. Egészen az 1970-es évekig, míg először nem találkoztam a Stamford-Hill-i Chábáddal, egy mozgalmas, ám vallástalan életet éltem. Ekkor már házas ember voltam, gyerekekkel. A feleségem már korábbról ismerte Faivish Vo­gel rabbit, így engem is bemu­ta­tott neki, és szoros barátság ala­kult ki köztünk. Sok évig az Brit Lubavics Baráti társaság el­nöke voltam, […]

Bővebben »

Szakáll vagy gázálarc?

1938-ban születtem. Miután szüleimet Auschwitzban megölték, engem nevelőszülők neveltek fel. Az 1960-as években jöttem Izraelbe, egy vallásos kibucba, Sde Eliyahuba, ekkor kezdtem el hagyományőrző életet élni. Valamivel megérkezésem után hallottam először a 18. században élt Scheur Zalman rabbinak, a Chábád mozgalom megalapítójának alapművéről, a Tánjáról, mely a mozgalom filozófiai alapjait fektette le. Ekkor értettem meg, […]

Bővebben »

A kihágás, amit a Rebbe támogatott

Sosem felejtem el a napot, mikor először találkoztam a Rebbével, vagy helyesebben mondva, az emberrel, akiből később a Rebbe lett. Ugyanazon a napon lettem a Tomchei Temimimnek, azaz a Chábád jesivának a tanulója, így tisztán emlékszem rá. 1941-ben, egy nagyobb küldöttséggel együtt a kikötőhöz mentünk, hogy üdvözöljük az Egyesült Államokba érkező Rebbe Rájácot, az előző […]

Bővebben »

Hogyan köszönjük meg a rosszat?

Születésemtől fogva vallásos ne­velést kaptam, melynek része volt a jesivabeli tanulás is. A mi jeisvánkban előszeretettel hasz­nálták a pálcát, mint neve­lő­eszközt, aminek hatására lélekben gyorsan távolodtam el a vallástól, és úgy általában a jid­diskájttól. Egy idő után teljesen abbahagytam a micvák tartását (kivéve Jom Kipuri böjtöt), habár miután megházasodtam, feleségem kóser konyhát vezetett. A ’70-es […]

Bővebben »

A Rebbe és a haditechnológia

  Először 1971-ben találkoztam a Rebbével, amikor New Yorkba érkeztünk. Nagyon megindító találkozás volt, részben a családunk története miatt, részben amiatt, mert a Rebbének nagy szerepe volt családunk szabadulásában. Szüleimmel az első adandó alkalommal elhagytuk a Szovjetuniót, amikor erre engedélyt kaptunk. Apámat kétszer is bebörtönözték, mert az előző Rebbe kérésére Tórát tanított egy „földalatti” jesivában. […]

Bővebben »

A Rebbe tanácsa orvosi utasításra

  Chana Zakheimnek hívnak, a dél-afrikai Pretoriában születtem és nőttem fel, ahol apám rabbi volt. Habár akkoriban a környékünkön nem volt lu­ba­vicsi közösség, mi valahogy min­dig kapcsolatban voltunk a Chá­báddal. Apám negyedik ge­nerációs lubavicsi haszid volt, s emlékszem még mikor kisgyerekként hallgattam nagyapám el­beszéléseit, milyen élmény volt lovaskocsin Lubavicsba menni a rebbéjéhez. Apám szintén gyakran […]

Bővebben »

Gyógyulást hozó egydolláros

  Dr. Abraham Lorbernek hívnak, és a születéskor fellépő szívkárosodások az szakterületem. A tel-avivi egyetemen tanultam orvosnak, majd szakmai gyakorlatomat a Carmel kórházban töltöttem. Ezt követően kerültem egy londoni kórházba, ahol a gyermek-szívsebészetre specializálódtam, Michael Tynan keze alatt. Abban a kiváltságban volt részem, hogy két évig tanulhattam tőle 1983 és 1985 között. Ezekben az években […]

Bővebben »

A Rebbe maceszt süt

  Mordechai Shraga Schonfeldnek hívnak, vagy polgári nevemen Fabian Schonfeldnek. Egészen a haláláig, azaz több mint ötven évig a Ravnak, J. B. Soloveitchik rabbinak voltam a tanítványa. Csak kevés ember mondhatja el magáról, hogy a Rav tanítványa volt, de én ezen kivételezettek közé tartoztam. Ez a kapcsolat kicsit olyan, mint a Rebbének a haszidjaival való […]

Bővebben »

Miért haragudott meg a Rebbe Kissingerre?

  Az 1970-es években édesapám, Nash Kestenbaum volt az elnöke az Ifjú Izrael nevű szervezet­nek és ebben a minőségében többször is kapcsolatba került a lu­ba­vicsi Rebbével. Apámnak nagyon fontos volt, hogy a gyökereitől elszakadt zsidóságnak segítséget nyújtson, ám mivel ez nem tartozott szigo­rúan az általa irányított szervezet profiljába, jobbnak látta ezt a Chabadon keresztül intézni. […]

Bővebben »

A Rebbe válasza a glasznoszty-ra

Isi Leiblernek hívnak. Antwerpenben születtem, amikor négy éves voltam szüleimmel Ausztráliába emigráltunk az utolsó hajóval, ami Európából indult a második világháború kitörése előtt. Így Ausztráliában nőttem fel, ahol később vezető szerepet kaptam a zsidó közösségben. 1959-ben kezdtünk el foglalkozni a Szovjetunióban ragadt zsidók ügyével, és három évvel később sikerült rávennem az ausztrál kormányt, hogy az […]

Bővebben »

„Nem loptunk el semmit!” – A Rebbe és a Szentföld

1980-ban újságíróként dolgoztam a Kol Jiszráel nevű rádiócsatornának. Egyszer, amikor New Yorkba látogattam, bebocsátást nyertem a Rebbéhez egy jehidutra, azaz személyes beszélgetésre. Magammal vittem a diktatfonom is, de mivel nem voltam benne biztos, hogy engedni fogja a beszélgetés rögzítését, elrejtettem azt az egyik kezembe. Ám mikor bementem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni, akkor azonnal kinyitottam a […]

Bővebben »

A Rebbe szerepe az izraeli gazdasági válságban

  Chaim Bialik Chachamnak hívnak, édesapám Avraham Bialik Chacham rabbi, aki a romániai cionista mozgalomnak és a liasi vallásos közösségnek volt a vezetője a holokauszt idején. A Soá alatt ő is átélte a fogolytábort és az ezzel járó megpróbáltatásokat. Miután valahogy sikerült túlélnünk a náci korszakot, rögtön a kommunisták zsidóüldözésével kellett szembesülnünk, így 1950-ben Izraelbe […]

Bővebben »