Szukkot - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-10-03 19:04 - Ünnep kimenete: 2020-10-04 19:02:00

Vegyes

Tőzsdei tanácsok a Rebbétől

Apám, Shlomo Perrin szűcs volt. Családja már nemzedékek óta közeli kapcsolatban állt a lubavicsi közösséggel. Egy alkalommal, amikor az Egyesült Államokba látogatott, találkozott a Rebbével, és azonnal a követőjévé vált, ahogy később én is. Az alábbi történetekben a Rebbétől kapott bölcs tanácsokról szeretnék írni, melyeket apám kapott tőle az üzleti ügyeivel kapcsolatban. 1956-ban apám tudomására… Tovább Tőzsdei tanácsok a Rebbétől

Bővebben »

Mi egy zsidó munkája?

A Londoni Egyetemen tanultam társadalmi antropológia szakon, és ennek keretében a világ számos távoli sarkába jutottam el. Voltam Thaiföldön, Szingapúrban, Malajziában, Szumátrán, Jáván és Balin, ahol a helyi kultúrákat és vallásokat tanulmányoztam. Mindeközben lassan arra a megállapításra jutottam, hogy bizonyára létezik valamilyen egyetemes igazság, és talán a zsidóságnak is köze lehet ehhez. 1971-ben, miután visszatértem… Tovább Mi egy zsidó munkája?

Bővebben »

A Szentföld építése

1987-ben, három évvel azután, hogy az izraeli Áriel város polgármesterének választottak, New Yorkba utaztam, ahol alkalmam volt találkozni a Rebbével. Élénken él bennem az a vasárnap. A Rebbe dollárokat osztogatott, hogy az embereket jótékonyságra buzdítsa, és hosszú sor kígyózott előtte. Mégis, amikor sorra kerültem, szakított rám né­hány percet. Nagyon barátságos volt. Amikor elmosolyodott, az egész… Tovább A Szentföld építése

Bővebben »

Fekete öv és fekete kalap

Brooklynban, egy főleg zsidók lakta városrészben születtem, de 1967-ben, amikor 11 éves voltam, a Vermont államban fek­vő South Royaltonba költöztünk. Mi voltunk ott az egyetlen zsidó család, és az iskolakezdés után nem sokkal kiderült, hogy elég erős az antiszemitizmus a helyiek között. Gyakran váltam a gyerekek céltáblájává, és az is­kola vezetése semmit sem tudott tenni,… Tovább Fekete öv és fekete kalap

Bővebben »

A megtalált rokonság

Mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam Bernard Cytrynnel, a holokauszttúlélővel, aki végig­har­colta a koreai háborút. Reb Ba­ruch, ahogy a családban hívtuk, a városunkban él és korábban masszázsterápiával foglalkozott. A belőle áradó energia és életöröm miatt remek dolog a közelében lenni, s mára egyfajta nagypapa szerepet tölt be nálunk. Amikor először találkoztam vele, éppen lubavicsi küldött-karrierem nehéz… Tovább A megtalált rokonság

Bővebben »

Vigyázzon magára!

A szüleim guri hászidok voltak, akik Lengyelországból ván­doroltak ki, és Brooklyn Wil­liamsburg negyedében tele­ped­tek le. Apám, Chanoch He­nech Rosenfled rabbi összebarát­kozott a szomszédunkkal, Mor­de­chai Groner rabbival, aki lu­bavicsi hászid volt. Az ő hatá­sá­ra lettünk mi is lubavicsiak. Az 1940-es évek végén a Chábád-mozgalom oktatási alapítványánál kezdtem dolgozni, melynek igazgatója, J. J. Hecht rabbi úgy gondolta,… Tovább Vigyázzon magára!

Bővebben »

„Jó hírekről fognak beszámolni”

1987-ben Dél-Afrikából az Egye­sült Államokba költöztünk, ahol nagy szerencsénkre összeismerkedtünk a kaliforniai Tar­za­nában élő lubavicsi küldöttel, Mordy Einbinder rabbival, és csatlakoztunk a zsinagógájához. Egy évvel később felfigyeltünk arra, hogy Ryan, a két és fél éves fiunk, elkezdett furcsán viselkedni. Zúzódások borították a testét és hólyagok a nyelvét. Elvittük egy gyerekorvoshoz, aki azonnal vérvizsgálatok és röntgenfelvételek… Tovább „Jó hírekről fognak beszámolni”

Bővebben »

A gyógyszerész fia

Crown Heightsban nőttem fel, ahol apám, Morris Milstein ve­zette a jól ismert Milstein Gyógy­szertárat, a Troy és Lef­ferts utca sarkán. Bár apám minden napját a zsinagógában kezdte, nem volt vallásos. Nem hordott kipát, és az üzlet a hét minden napján nyitva tartott. Akkoriban, az ötvenes-hatva­nas években a gyógyszertárak más­képpen működtek, mint manapság. A gyógyszerek nem… Tovább A gyógyszerész fia

Bővebben »

… hogy hászid otthonra leljenek nálunk és a példaképekké váljunk

Először 1969-ben találkoztam a Rebbével, amikor 14 éves voltam. Akkoriban egy kis lubavicsi iskolában tanultam Londonban, de az volt a vágyam, hogy egy igazi jesivába iratkozhassak be. A Rebbe engedélyét kértem ehhez, aki jóvá is hagyta, így hamarosan a Párizshoz közeli Brunoyban kezdtem meg a tanulmányaimat, majd a központi Chábád jesivába mentem New Yorkba, és… Tovább … hogy hászid otthonra leljenek nálunk és a példaképekké váljunk

Bővebben »

A vonakodó filozófus

A Tennessee állambeli Nashville-ben nőttem fel a nagy gazdasági világválság idején, reform zsidó környezetben. 1943-ban, nem sokkal a bár micvám után azonban elhunyt az apám, és egy ortodox zsinagógába kezdtem járni, hogy kádist mondhassak utána. A gyászév letelte után továbbra is ott imádkoztam. Elkezdtem szombatot is tartani, ami komoly lemondással járt, mert nem tudtam részt… Tovább A vonakodó filozófus

Bővebben »

Régi bölcsességek egy fiatalember számára

1941-ben születtem New York-ban, egy lubavicsi családban. Kilenc-tíz éves voltam, ami­kor az előző rebbe, Joszef Ji­cchák Schneersohn rabbi elhunyt, és Me­náchem Mendel Schneer­sohn rabbi átvette a Chábád-moz­galom irányítását. Abból az időszakból az az emlék maradt meg bennem a legélesebben, hogy a Rebbe mindig nagyon elfoglalt volt. Nem egy olyan embert kell elképzelni, aki csak úgy… Tovább Régi bölcsességek egy fiatalember számára

Bővebben »

Vakság helyett rendezői karrier

Gyermekkoromban imádtam olvasni. Még saját könyvtárat is nyitottam hétéves koromban. Egyik reggel azonban arra ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a szemem. Kirohantam a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat, de ez sem segített. Mintha ragasztó zárta volna össze a szemhéjamat. Apám, aki a Hádászá Egészségügyi Központ orvosa volt, azonnal az ügyeletre vitt, ahol hosszas vizsgálódás után… Tovább Vakság helyett rendezői karrier

Bővebben »

Az indiai meditációtól a zsidó otthonig

A történetem 1972-ben kezdődik. Akkoriban elszánt, bár kissé zavarodott egyetemista voltam. Még le is tartóztattak és rövid ideig fogva tartottak, amiért apartheid-ellenes megmozdulásokon vettem részt. Emellett spirituális tanítóként is működtem és egy indiai meditációt népszerűsítettem, de érdeklődtem a zsidóság színesebb irányzatai iránt is, melyek jobban felcsigáztak, mint a bár micvám előtt kapott unalmas hittanórák. Éppen… Tovább Az indiai meditációtól a zsidó otthonig

Bővebben »

A Rebbe és a távgyógyítás

Indiában születtem egy perzsa zsidó családban. Kétéves koromban Angliába költöztünk, majd 18 évesen férjhez mentem, és Olaszországban telepedtem le. Ott ismertem meg a Chábád moz­galmat. A Rebbével 1977-ben találkoztam, amikor a férjem, Benyamin megbetegedett. Benyamin a Távol-Keletre utazott üzleti ügyben, és amikor visszatért Milánóba, láttam, hogy valami nincs rendben vele. Azt mondta, jól érzi magát,… Tovább A Rebbe és a távgyógyítás

Bővebben »

Nukleáris reakció

Rabbidinasztiából származom, így természetes volt számomra, hogy én is a rabbipályát vá­lasztom. Először az angliai Gateshead jesivában tanul­tam, majd az izraeli Kfár Chá­szi­dimban és a Mir jesivában. Ezt követően hazatértem Dél-Afrikába, és édesapám nyomdokaiba lépve én is rabbiként helyezkedtem el. Fontos volt azonban a számomra, hogy megőrizzem ideológiai függetlenségemet, eh­hez azonban anyagilag is füg­get­lenné kellett… Tovább Nukleáris reakció

Bővebben »

A zsidóság nem nehéz!

Bár gyermekként vallásos nevelést kaptam, később csak világi tanulmányokat végeztem és csupán az esküvőm után kezdtem el komolyabban érdeklődni a zsidóság iránt. Egy idő után Stamford Hillbe, London egyik hászid negyedébe költöztünk a feleségemmel. A feleségem pszichológiát oktatott, én pedig zsidó történelemből és irodalomból doktoráltam. A Rebbével 1973-ban találkoztam először, amikor egy hónapot New Yorkban… Tovább A zsidóság nem nehéz!

Bővebben »

Miért kell mindig imakönyvből imádkozni?

A Massachusetts állambeli Wor­ces­terben nőttem fel. Chá­bád ál­talános iskolába jártam, így már korán megismerkedtem a hászid tanításokkal. A bár mic­vám alkalmával az egyik ta­ná­rom, Velvel Konikov rabbi el­vitt magával a Rebbéhez. Azt a ta­lálkozót sohasem fogom elfelejteni. Miután visszatértem Worcesterbe, elhatároztam, hogy a Reb­be hászidja leszek. Ez 1967-ben történt, a hatnapos háború idején, amikor a… Tovább Miért kell mindig imakönyvből imádkozni?

Bővebben »

A rabbi és tanácsadója

A Rebbének nagyon sok partnere volt a lubavicsi közösségen kívül is. Egyikük apám, Charles Batt rabbi volt. Ő a XX. század elején, Connecticutban nőtt fel és a New Haven-i jesivában tanult. A rabbidiplomáját a kor egyik legnagyobb bölcsétől, Yaakov Yitzchak Ruderman rabbitól kapta meg Clevelandben. A szüleim 1933-ban házasodtak össze és Hartfordban telepedtek le. Írószerboltot… Tovább A rabbi és tanácsadója

Bővebben »