Hagyományos cionista zsidó családban nevelkedtem az ausztráliai Sydney-ben. Egyszer, amikor Izraelben jártam, megtetszett nekem a Chábád lubavicsi mozgalom, és visszatérve Ausztráliába, beiratkoztam egy Chábád je­sivába, végül pedig egy New York-i jesivában kötöttem ki. Ek­kor jöttem rá, hogy lubavicsi fel­menőim voltak, többek közt a Cemách Cedek, a harmadik Chá­bád rebbe, és én is a Rebbe hű… Tovább Tű a szénakazalban

A nevem Ben Zion Shenker. Szüleim 1921-ben érkeztek az Egyesült Államokba a lengyelországi Lublin környékéről. New York-ban telepedtek le, én ott születtem meg és nevelkedtem fel. Nagyjából 13 éves lehettem, amikor egy Joshua Samuel Weisser nevű, híres kántor meghallotta, ahogyan a zsinagógában énekeltem – egy pólisi stiebelben a Bedford Stuyvesant-on –, és megkérdezte apámat, megengedi-e,… Tovább „Énekelj egy dalt!”

Édesapám, Sholom Posner sok-sok éven át irányította a Pitts­burgh-i jesiva-gim­ná­ziu­mot. Ebben a városban nőttem én is fel, és ott jártam iskolába 12 éves ko­romig, amikor is átkerültem a williamsburgi (Brooklyn) Bais Yaa­kov szemináriumba. Ebből az időből kezdődnek a Rebbével kapcsolatos emlé­keim. Egy barátnőmmel együtt rend­szeresen átsétáltunk Wil­­liams­burgból Crown Heights-ba, hogy láthassuk a Reb­be far­bren­gen­jeit. Mindig… Tovább Aki gyerekekkel foglalkozik, annak vigyáznia kell az egészségére

A felmenőim az 1800-as évek végén vándoroltak Európából Amerikába. A New York-i Lower East Side-on telepedtek le, és amikor megépült a williamsburgi híd, akkor átköltöztek a folyó túloldalára, és megalapították a híres williamsburgi jesivát, a Torah Vodaast. Bár nem lubavicsiként nevelkedtem, az események érdekes alakulása folytán lubavicsi haszid vált belőlem. Miután megházasodtam, a brooklyni Borough… Tovább Indokolatlan szeretet

Ávráhám Pinternek hívnak. A franciaországi Tarbes-ban születtem 1940-ben, holokauszt túl­élő családban. A családom eredetileg a lengyelországi Galíciából származik, és a pogromok elől menekültek onnan Berlinbe, amíg aztán onnan is menekülniük kellett a nácik elől. Születésem után mindannyian Amerikába emigráltunk, és Brooklyn Williamsburg negyedében telepedtünk le Apám, aki az 1930-es évek elején Berlinben élt fiatalemberként, abban… Tovább Útmutatás egy „egyszerű zsidótól”

1935-ben születtem a kanadai Mont­realban. Gyerekként olyan zsidó iskolába jártam, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világi tár­gyak tanulásához levettük a kipánkat. Tanultam egy kis Tórát, egy kis hébert, és tanítás után egy lubavicsi napköziben, nyaranta pedig egy lubavicsi táborban töltöttem az időmet. Később, amikor a lubavicsi iskola egész napos jesivává alakult, ott folytattam… Tovább A Rebbe vigyázott ránk

1935-ben születtem a kanadai Mont­realban. Gyerekként olyan zsidó iskolába jártam, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világi tár­gyak tanulásához levettük a kipánkat. Tanultam egy kis Tórát, egy kis hébert, és tanítás után egy lubavicsi napköziben, nyaranta pedig egy lubavicsi táborban töltöttem az időmet. Később, amikor a lubavicsi iskola egész napos jesivává alakult, ott folytattam… Tovább A Rebbe vigyázott ránk

Frunzében születtem, a mai Kirgizisztán területén. Szerencsém volt, mert egy nagyszerű család tagja lehettem. Anyai nagyapám, Reb Mendel Schneerson Reb Boruch Schneur testvére volt. Reb Boruch pedig a Rebbe nagyapja volt, tehát az én nagyapám és a Rebbe nagyapja testvérek voltak. 1937-ben az előző Rebbe, Joszef Jicchák Schneerson Párizsba küldte a nagybátyámat, Reb Zalman Schneersont.… Tovább Egy zsidó soha nem akadhat el

  Az 1940-es években a Rabbeinu Yitzchak Elchanan jesivában tanultam, ami a Yeshiva University rabbinikus programjának adott helyet. Ebben az időben kapcsolódtam be a Chábád oktatási programjába, bár nem voltam a mozgalom követője. A dolog váratlanul történt. Egyszer ellátogattam egy edzőterembe súlyt emelni, és ott találkoztam egy lubavicsi hasziddal. Ő ajánlott egy oktatási programot, melyet… Tovább „Amerikának van szüksége zsidó oktatókra”

  Chaim Jacobsnak hívnak. Angliában születtem, és London Stamford Hill nevű negyedében nőttem fel egy hagyományhű családban. A Cranwich Roadon laktunk, London lubavicsi utcáján. Ott lakott Bentzion Shemtov rabbi, a Rebbe küldötte, és a 89-es szám alatt működött a lubavicsi iskola. Ötéves koromtól fogva jártam az iskola esti és vasárnapi foglalkozásaira. Így kerültem kapcsolatba én… Tovább A tfilin-kampány

  Szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok haszid. A családom Litvániából származik, hagyományaink a mitnágéd irányzathoz kötnek, hiszen őseim a haszid mozgalom ellenzőihez tartoztak. Édesanyám a litvániai Kovnóban születetett, édesapám a lengyelországi Lomzában. Ő a híres szlobodkai jesivában tanult, ami a háborút megelőző években Kovnó egyik külvárosában működött. Édesapám az első világhá­bo­rú alatt, 1916-ban települt át… Tovább „Csak egy szakállas zsidó a sok közül…”

Tziporah Edelkopfnak hívnak. 1959-ben születtem a szov­jet­uniói-beli (ma ukrajnai) Harkovban. Édesanyám lubavicsi csa­ládból származott, apám azon­ban nem, és – bár betartot­tuk a Tóra parancsolatait – egész gyerekkoromban nem volt kapcsolatunk a Chábáddal. Akkoriban nagyon nehéz volt a Szovjetunióban kóser háztartást vezetni, ezért igen ritkán ettünk húst. Egyszer egy héten, vasárnaponként a szüleim egy élő csirkét… Tovább A Szovjetunióból menekült lány esete

A családom és a Chábád Lu­ba­vics mozgalom kapcsolata nagy­apámig, Mose Kowalsky rab­biig nyúlik vissza, aki – Varsó­ban ne­velkedve – a Chábádot válasz­totta, és elhatározta, hogy meg­szökik otthonról, és eljut Lu­ba­vicsba, hogy ott egy Chá­bád je­sivában tanulhasson. Az ő apja, vagyis az én dédnagyapám hűséges kocki haszid volt, és hallani sem akart arról, hogy fia ne… Tovább A haszidok Vörös-tengere

  Az 1930-as években, egy amerikai kisvárosban születtem, ahol az osztályban én voltam az egyedüli zsidó. A családunk nagyon vallásos volt. Anyám és apám is igen aktívak voltak a zsidó közösségben. Apám kora reggel már Talmudot tanított a közeli zsinagógában, s csak ez után ment munkába: szárazáruval házalt. Az 1930-as, ’40-es években ez volt az… Tovább A Rebbe gyásza

  Izraelben születtem, de hatéves ko­romban a szüleimmel az Egye­­sült Államokba költöztünk, és Brooklyn Crown Heights ne­vű részében telepedtünk le. Ebben az időben még nem voltunk kapcsolatban a Chábáddal, de apám néha az Eastern Parkway 770-es épületében imádkozott, a Chábád központban. Első találkozásom a Rebbével pont akkor történt, mikor elvállalta a mozgalom vezetését. Emlékszem, apámmal… Tovább A Rebbe jóslata

  Mielőtt elmesélném találkozásomat a lubavicsi Rebbével, szeretném kifejezni a hálámat, hogy ezt most megtehetem. Ötven éve várok rá, hogy megoszthassam a történetem, úgyhogy ez is híven mutatja, hogy sosem szabad feladni a reményt, bármire is vágyunk az életben. Yonasan Wienernek hívnak. Ausztráliában, Melbourne-ben születtem, később egy ideig New Yorkban éltem, most meg Jeruzsálemben élek… Tovább Hétköznapi és sábeszi angyalok

  Bronxban nőttem fel, egy vallásos családban. Habár szüleim egyik haszid csoporthoz sem kötődtek, a helyi zsidó általános iskolába küldtek tanulni, amit a Chábád működtetett. Nem sokkal ez után iskolát váltottam és a brooklyni Chábád jesivába iratkoztam át. Ekkoriban az volt a szokás, hogy a jesiva tanulói születésnapjukon személyes meghallgatásra mentek a Rebbéhez. Emlékszem, hogy… Tovább Hogyan nevettette meg a Rebbe az anyámat?

Adeena Singernek hívnak. Dél-Afrikában, Johannesburgban nőt­tem fel, ahová szüleim 1965-ben emigráltak, és ahol apám, Nachman Bernhard rabbi nyitotta meg az első ortodox elemi iskolát. Apám Chábád haszid volt, így állandó kapcsolatot tartott fenn a Rebbével. Bár én még kicsi voltam és nem ismertem tanításait, tudtam, hogy a Rebbe törődik velem, így én is törődtem vele.… Tovább Rebbe az apartheid-ellen