Először 1971-ben találkoztam a Rebbével, amikor New Yorkba érkeztünk. Nagyon megindító találkozás volt, részben a családunk története miatt, részben amiatt, mert a Rebbének nagy szerepe volt családunk szabadulásában. Szüleimmel az első adandó alkalommal elhagytuk a Szovjetuniót, amikor erre engedélyt kaptunk. Apámat kétszer is bebörtönözték, mert az előző Rebbe kérésére Tórát tanított egy „földalatti” jesivában.… Tovább A Rebbe és a haditechnológia

  Chana Zakheimnek hívnak, a dél-afrikai Pretoriában születtem és nőttem fel, ahol apám rabbi volt. Habár akkoriban a környékünkön nem volt lu­ba­vicsi közösség, mi valahogy min­dig kapcsolatban voltunk a Chá­báddal. Apám negyedik ge­nerációs lubavicsi haszid volt, s emlékszem még mikor kisgyerekként hallgattam nagyapám el­beszéléseit, milyen élmény volt lovaskocsin Lubavicsba menni a rebbéjéhez. Apám szintén gyakran… Tovább A Rebbe tanácsa orvosi utasításra

  Dr. Abraham Lorbernek hívnak, és a születéskor fellépő szívkárosodások az szakterületem. A tel-avivi egyetemen tanultam orvosnak, majd szakmai gyakorlatomat a Carmel kórházban töltöttem. Ezt követően kerültem egy londoni kórházba, ahol a gyermek-szívsebészetre specializálódtam, Michael Tynan keze alatt. Abban a kiváltságban volt részem, hogy két évig tanulhattam tőle 1983 és 1985 között. Ezekben az években… Tovább Gyógyulást hozó egydolláros

  Mordechai Shraga Schonfeldnek hívnak, vagy polgári nevemen Fabian Schonfeldnek. Egészen a haláláig, azaz több mint ötven évig a Ravnak, J. B. Soloveitchik rabbinak voltam a tanítványa. Csak kevés ember mondhatja el magáról, hogy a Rav tanítványa volt, de én ezen kivételezettek közé tartoztam. Ez a kapcsolat kicsit olyan, mint a Rebbének a haszidjaival való… Tovább A Rebbe maceszt süt

  Az 1970-es években édesapám, Nash Kestenbaum volt az elnöke az Ifjú Izrael nevű szervezet­nek és ebben a minőségében többször is kapcsolatba került a lu­ba­vicsi Rebbével. Apámnak nagyon fontos volt, hogy a gyökereitől elszakadt zsidóságnak segítséget nyújtson, ám mivel ez nem tartozott szigo­rúan az általa irányított szervezet profiljába, jobbnak látta ezt a Chabadon keresztül intézni.… Tovább Miért haragudott meg a Rebbe Kissingerre?

Isi Leiblernek hívnak. Antwerpenben születtem, amikor négy éves voltam szüleimmel Ausztráliába emigráltunk az utolsó hajóval, ami Európából indult a második világháború kitörése előtt. Így Ausztráliában nőttem fel, ahol később vezető szerepet kaptam a zsidó közösségben. 1959-ben kezdtünk el foglalkozni a Szovjetunióban ragadt zsidók ügyével, és három évvel később sikerült rávennem az ausztrál kormányt, hogy az… Tovább A Rebbe válasza a glasznoszty-ra

1980-ban újságíróként dolgoztam a Kol Jiszráel nevű rádiócsatornának. Egyszer, amikor New Yorkba látogattam, bebocsátást nyertem a Rebbéhez egy jehidutra, azaz személyes beszélgetésre. Magammal vittem a diktatfonom is, de mivel nem voltam benne biztos, hogy engedni fogja a beszélgetés rögzítését, elrejtettem azt az egyik kezembe. Ám mikor bementem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni, akkor azonnal kinyitottam a… Tovább „Nem loptunk el semmit!” – A Rebbe és a Szentföld

  Chaim Bialik Chachamnak hívnak, édesapám Avraham Bialik Chacham rabbi, aki a romániai cionista mozgalomnak és a liasi vallásos közösségnek volt a vezetője a holokauszt idején. A Soá alatt ő is átélte a fogolytábort és az ezzel járó megpróbáltatásokat. Miután valahogy sikerült túlélnünk a náci korszakot, rögtön a kommunisták zsidóüldözésével kellett szembesülnünk, így 1950-ben Izraelbe… Tovább A Rebbe szerepe az izraeli gazdasági válságban

Leila Leah Bronnernek hívnak, és „biblia tanulmányok” tantárgyat tanítok az egyetemen. Megtisztelve érzem magam, hogy interjú készül velem a Rebbe életével kapcsolatban, annak ellenére, hogy sem én, sem a családom nem Chábád kötődésű. Jómagam még Csehszlovákiában születtem egy magyar rabbidinasztiába, és mi is, mint sokan mások a háború után, az Államokba emigráltunk. Én New Yorkban… Tovább Nincs egyetem? Alapítsatok egyet!

David – Dovid Tuvia ben Árje – Chase-nek hívnak. Lengyelor­szág­ban születtem, Szilézia tarto­má­nyában nőttem fel, egy Sos­­nowiec nevű falucskában, ami Katowice közelében talál­ha­tó. Kiskoromban a városi hé­der­be jártam és tagja voltam egy cio­nista csoportnak, a Hánoár Há­cioninak. Mindez vé­get ért, mi­kor Németország 1939-ben elfoglalta Lengyelor­szá­got. Ek­kor én még csak tíz éves voltam. Csa­ládommal együtt Auschwitzba… Tovább Mit tart Lech Walesa a pénztárcájában?

  Édesanyám egy Chábád családban nőtt fel Moszkva külvárosában. 1941-ben, mikor kitört a háború a németek és az oroszok között, az egész család Szamarkandba repült. Édesanyám ekkor hat éves volt. Három éve éltek Szamarkandban, amikor elhunyt az édesanyja, és innentől neki is és az egész családnak nagyon nehéz élete volt. Anyám taníttatása már nagyon korán… Tovább Egy tanár ne lógjon az iskolából!

  Édesapámat Chaim Zaichyk rab­binak hívták, s egyike volt ko­ra nagy muszár, (zsidó eti­ka) szaktekintélyeinek. Huszonhárom könyvet írt ezen témakörben, s ezek nem csak az ame­rikai, de az izraeli zsidókra is nagy hatással voltak. Apámnak fon­tos volt, hogy tanulmányaim ré­szét képezze a kor nagy tóra­tu­­dósainak, a gödolimoknak a megismerése. Ezért vitt el a lu­ba­vi­csi Rebbéhez… Tovább A Rebbe titkos fegyvere

Mióta csak az eszemet tudom, a Rebbe az életem része volt. Legkorábbi emlékem róla hároméves koromból, a hajvágásom idejéről való, amikor az egész családomnak lehetősége nyílt beszélgetni vele. Emlékszem, ők az irodában diskuráltak komoly dolgokról, míg én a földön játszottam. Egyszer csak a Rebbe magához intett, egy gyönyörű, nagy almával a kezében. Sosem láttam még… Tovább Az anyagi csőd esete az elfelejtett mezüzével

Apámat Chaim Mordechai Yitzchak HaKohénnek hívták. Pu­rim előtt egy héttel született, azért kapta ezt a nevet. Oroszországból jött Amerikába, egészen pontosan Postovból, egy kis Chábád-faluból. Már gyerekkoromban hallottam a Chábádról. Apám vallásos ember volt, s habár sok zsinagógába járt Los Angelesben, ahol akkoriban laktunk, egyikben sem érezte magát maradéktalanul otthon. Mindig mondta, hogy a Chábád… Tovább A villamosmérnök, aki a lelkekben gyújt szikrát

Családom rokonságban áll a Rebbe családjával, mivel az én nagyapám és az ő nagyapja testvérek voltak. 1947-ben hamis papírokkal az egész család ki tudott menekülni Oroszországból. Lengyelországon és Ausztrián át Párizsba mentünk, ahol az egyik rokonunk, Zalman Schneerson lakott. Peszách előtt a Rebbe édesanyja, Chana Schneerson rebbecen is csatlakozott hozzánk miután sikerült őt is kicsempészni… Tovább Miért viselt a Rebbe nyáron is kabátot?

Reform-konzervatív környezet­ben nevelkedtem, egy olyan csa­ládban, ahol tudtuk mi az a Pe­szách, meg a Jom Kipur, de ezen kívül semmi egyebet. Mivel a ’60-as években nőttem fel, azaz a pszichedelikus éra alatt, én is az ellenkultúra egy tipikus tag­jává váltam. És csakúgy, mint so­kan mások a generációmban, én is nagyon vonzódtam a keleti fi­lozófiához. Egy… Tovább Szabad-e marihuánát szívni az imához?

Tizenhét éves középiskolás voltam mikor a ’48-as függetlenségi háborúban harcoltam. A Palmah 9. ezredében teljesítettem szolgálatot, de egy egyiptomiak elleni csatában megsebesültem. Eredeti tervem az volt, hogy ha végzek a hadseregben, akkor Franciaországba megyek tanulni a Sorbonne-ra villamosmérnöknek. Akkoriban ugyanis ennek az egyetemnek volt a legnagyobb neve ezen területen. Azonban a dolgok másképp alakultak. Izraeli… Tovább Mérnök Rebbe

Budapesten születtem, a második világháború kitörése környékén. Családommal együtt csodával határos módon éltük túl a háborút, majd Ausztráliába emigráltunk. Akkoriban az egész ország egy nagy sivatagos táj volt a Tóra szempontjából, azonban a Chábádnak köszönhetően a ’40-es évek végén megalapították az első jesivát, amelyben később jómagam is tanultam. A jesiva akkori vezetője egy nagyon okos… Tovább A Rebbe magyar haszidja Melbourne-ben