Tisztelt Rabbi! Gyerekkori emlékeim szerint a hanukai gyertyát az ablakba téve szokták meggyújtani, hogy az utcán járókelők is láthassák. Ezzel szemben a Zsidó Naptárban azt olvasom, hogy az ajtóba kell tenni. Ezek szerint rosszul csináltuk eddig, hogy az ablakpárkányra helyeztük a hanukiját? Boldog Hanukát kívánok! Ágnes

A chanukai gyertyák gyújtásakor az a micva, hogy „pirszumé niszá” (Sábát 23b.), vagyis hirdetni kell a csodát az emberek között. Ezért mondja a Talmud (uo. 21b.), hogy a chanukai gyertya helye abban a külső kapuban van, ami az utcára néz. Az ajtó bal oldalán kell elhelyezni a menórát, a mezuzával szemben (uo. 22a.). Ha az épületbe csak egy udvaron keresztül lehet bejutni, tehát az utcáról bemennek egy udvarba és csak onnan a házba, akkor az udvar bejáratánál kell elhelyezni a menórát (Sulchán áruch, Orách chájim 671:5.). Továbbá azt is mondja a Talmud (uo. 21b.), hogy ha valaki az emeleten lakik, és nincs utcai bejárata, akkor rakja a menórát egy olyan ablakba, ami az utcára néz. De ha olyan veszélyes helyzet van, ami miatt félnek kifelé mutatni a menórát, akkor gyújtsák meg a lángokat a lakásban, az asztalon. Amikor bent kell meggyújtani a menórát, akkor a csoda hirdetése a családnak és a ház népének szól.

Ma külföldön, a diaszpórában senki sem gyújt az utcai kapuban (RöMÁ a Sulchán áruchhoz uo. 7–8.). Azonban sok vélemény szerint továbbra is kell hirdetni a csodát az utca felé, így szokás, hogy legalább az ablakba kitéve gyújtják meg a menórát. Ez volt sok rabbi szokása, többek között Schreiber-Szofér Simon egri rabbié (1850–1944) is. Azonban Friedman Jiszráél Chájim rahói rabbi (meghalt 1922) Likuté MáHáRiCH című könyvében (3. kötet 110b. végén) azt írja, hogy sok híres rabbi a lakás ajtajában gyújtott, annak ellenére, hogy volt nekik utcára néző ablakuk is. Ez a szokás azon a véleményen alapul, hogy napjainkban, amikor már nem az utcai kapuban gyújtjuk meg a lángokat, az otthoni gyertyagyújtása célja főleg, hogy a család körében hirdessék a csodát. Így jobb, ha az egyik ajtóban gyújtanak (lásd RöMÁ uo.), ahol jönnek-mennek a családtagok, és állandóan láthatják a menórát. A chászidok is ezt a szokás követik a kabbala alapján, és mindenképen a lakás ajtajában gyújtanak. Lásd minderről Nité Gávrielt (Chánuká szabályai 15:1.).

Azok, akik emeleten laknak és az utcára néző ablakuk magasabban van, mint 20 ámá (9.6 méter), azok semmiképpen ne rakják a menórát az ablakba, hiszen a Talmud (uo. 22a.) szerint ilyen magasan már nem lehet látni azt az utcáról. Továbbá ha valaki olyan chanukiját használ, aminek van egy hátsó fala, azzal ne gyújtson az ablakban, mert vagy az utcán nem fogják látni, vagy ha megfordítja, akkor bent a házban nem fogják látni.

A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi szerint (Igrot kodes 26. kötet 264. oldal) a fenti két szempont szolgál további magyarázattal arra, miért terjedt el az a szokás, hogy a lakáson belül mindenképen az ajtóban gyújtanak és nem az ablakban.

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás