Életrajz

Menachem Mendel Schneerson rabbi
(1902–1994)

Menachem Mendel Schneerson, aki negyvennégy éven át volt a lubavicsi chászid mozgalom vezetője – Rebbéje –, látszólagos ellentmondásokkal teli ember volt. Vezetése egész ideje alatt jóformán ki se tette a lábát arról a környékről, ahol lakott, befolyása mégis világszerte érződött. A világ legelső hittudósai között tartották számon, ugyanakkor azonban ragyogó matematikusként és természettudósként is ismerték. Annak ellenére, hogy egy olyan vezetőnek tűnt, akinek közössége zárt jellegű, nagyon alaposan ismerte a modern világot, és lelkesen nyújtotta kezét a társadalomnak, zsidónak és nem zsidónak egyaránt: erényességre, tanulásra és egységre buzdította az embereket.
Menachem Mendel Schneerson 1902. április 18-án (az 5662. év niszán havának tizenegyedik napján) az Ukrajna déli részén fekvő Nyikolajev városkában született. Apja Levi Yitzchak Schneerson rabbi köztiszteletnek örvendő tudós, anyja Chana Schneerson rebecin, előkelő rabbicsaládból származó, asszony volt. Menachem Mendel Schneersohnnak két öccse volt: Dovber és Yisroel Aryeh Leib. Amikor Menachem Mendel ötesztendős volt, családja a ma Dnyepropetrovszk néven ismert Jekatyerinoszlavba költözött, ahol apját főrabbinak nevezték ki.
Menachem Mendel kora gyermekkorától kitűnt rendkívül éles elméjével, és egy idő után az iskolát otthagyva, magánúton folytatta tanulmányait. Barmicvó korában már Tóra-csodagyereknek tartották. Tizenéves korában mélyen elmerült a Tóra-tanulmányok finomságaiban. 1923-ban megismerkedett Yosef Yitzhak Schneersohn rabbival, az akkori lubavicsi rebbével, aki bevonta őt belső köreibe, különböző feladatokkal bízta meg. Öt évvel később Varsóban feleségül vette a Rebbe második legidősebb lányát, Chaya Mushkát (1901–1988).
Az ifjú pár nem sokkal később Berlinbe kötözött, ahol Menachem Mendel rabbi beiratkozott a Berlini Egyetem matematika szakára. A nácik hatalomra kerülése miatt a fiatal rabbi és felesége 1933-ban elhagyta Berlint, és Párizsba ment, ahol a rabbi az ESTP-ben (Ecole Spéciale des Travaux Publics) és a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Elsősorban azonban az imában és a vallási tanulmányokban mélyedt el. Ez idő alatt apósa többször fordult hozzá különféle kérésekkel és megbízatásokkal, többek között a lubavicsi kiadványok publikációja ügyében. Menachem Mendel az apósa magántitkáraként is tevékenykedett, sokat utazott, és apósa nevében Európa számos zsidó vezetőjét felkereste.
Amikor a nácik megszállták Párizst, a házaspár kénytelen volt elmenekülni. 1941. június 23-án, hajóval érkeztek New Yorkba, ahol Yosef Yitzchak Schneersohn rabbi a lubavicsi mozgalom oktatási tagozatának, s egyszersmind a mozgalom szociális szervezetének és kiadójának vezetőjévé nevezte ki vejét.

1950-ben elhunyt Yosef Yitzchak Schneersohn rabbi.  Noha Menachem Mendel rabbi volt a nyilvánvaló  örököse, eleinte vonakodott vállalni a vezetői tisztséget.  Egy évvel később hivatalosan is fölvette a „Rebbe” címet.  Elmagyarázta a mozgalom tagjainak, hogy ő ugyan  igyekezni fog odaadóan végezni vezetői munkáját, de  végső soron mindenki maga felelős a saját  cselekedeteiért, és azért, hogy mennyire tartja be vallási  kötelezettségeit.
A Holokauszt által csaknem teljesen elpusztított kis  lubavicsi mozgalom a Rebbe ez után következő negyvennégy évi vezetése alatt több mint kétszázezer tagot számláló, az egész világon jelenlévő szervezetté növekedett. A Rebbe, felismerve a kor nemzedékének sajátos szükségleteit és az elkövetkezendő évtizedek társadalmának megbolydulását, oktatási intézményeket, szociális programokat és olyan központokat alapított, melyek humanitárius segélyt kínálnak minden embernek, tekintet nélkül vallásukra, vagy származásukra. Létrehozta a lubavicsi küldöttek (sluchim) testületét, amelynek tagjait világszerte szétküldte, hogy építsenek chábád lubavicsi központokat, és szolgálják a helyi zsidó közösségek spirituális és világi szükségleteit. Ma már hat kontinens harmincöt országában több mint ezernégyszáz Chábád Lubavics intézmény működik.

A Rebbe a maga, mélyreható vallási és világi képzettségét mély együttérzéssel és ösztönös megérzésekkel ötvözve, lassanként olyan vezetővé vált, akihez rendszeresen fordultak tanácsért más vezetők is – a politika, az üzleti élet és a vallás minden területéről. 1986-tól kezdve minden vasárnap személyesen fogadott több ezer látogatót, szimbolikusan egy-egy dollárt adott nekik, amivel a jótékonyság ösztönzése volt a célja. Sokan megőrizték ezeket a bankjegyeket a Rebbénél tett látogatásuk emlékére, mintegy bizonyítékaként annak, hogy személyesen jártak nála.
1992-ben, kilencvenéves korában agyvérzés érte a Rebbét, és két évvel később, 1994. június 12-én elhunyt. Nem sokkal ezután az Amerikai Egyesült Államok képviselőháza elé került egy törvény, amelyet négy képviselő – Charles Schumer, John Lewis, Newt Gingrich és Jerry Lewis – terjesztett be azzal az indítvánnyal, hogy a Rebbét tüntessék ki a Kongresszusi Aranyéremmel. A törvényt a Kongresszus mindkét háza egyhangúlag elfogadta – a kitüntetést „a világ oktatásában, erkölcsiségében és jótékonyságában elért kimagasló és tartós eredményeiért” ítélték oda.

Comá lecho náfsi - A Rebbe egy ősi chászid dalt énekel egy fábréngenen (chászid összejövetel)