"És minden asszony, akit a szíve arra késztetett – nagy bölcsességgel fonták a kecskét " (vagyis a kecskeszőrt)" (2. Mózes, 35. 26).
Az eheti dupla szakasz egyikében – Vájákhél – Izrael fiainak odaadó fürgeségéről olvasunk, ami a Hajlék adományait és munkálatait illeti. Ebben különösen a nők tűntek ki.
Forrásaink különösen kiemelik a fonás művészetét, amivel a zsidóasszonyok a kecskeszőrt fonták – ebből készültek a Hajlék takarói. Ez valami egészen különleges művészet volt. Az Írás csak azt mondja, hogy "fonták a kecskét", de hogy lehet a kecskét fonni?
Rási magyarázatából kiderül (Sábát trak.99b alapján), hogy ezek a rendkívüli tehetséggel és kézügyességgel megáldott nők a kecskeszőrt magán a kecskén fonták, anélkül hogy ezt azelőtt lenyírták volna.
Az asszonyok ezt a rendkívüli dolgot anélkül csinálták, hogy erre felkérték volna őket: pusztán azért mert a legjobbat és a legszebbet akarták az Örökkévaló Hajlékának adni. Ezzel két eredményt értek el: először is emelték az adomány szellemi értékét valamint jobbították magát a fonást.
Élő adomány – áldozat
A kecskeszőr fonása az élő kecskén, annak lenyírása előtt, emelte az adomány szellemi értékét.
Miért és hogyan?
Azért és úgy, hogy a nők tudták: az adományoknak, amit a Hajléknak adnak, áldozat jellege van. Nos, egy élőlény, mint áldozat, fontosabb, mint amit növényből hozunk.
Ennél fogva ügyeskedtek és a kecskeszőrt úgy hozták megfonva, hogy az még az élő kecskéhez kötődött és abból "táplálkozott". Ily módon az, élőlényből jövő áldozatnak számított.
Ez nem lehetett könnyű dolog és ne tessék kérdezni, hogyan csinálták, mert mi még lenyírott kecskeszőrt sem tudunk fonni – (a fordító) – a lényeg hogy a zsidóasszonyok nagy erőfeszítést tettek, már csak azért is, mert az akarták, hogy adományuk minél jobb, minél finomabb legyen. És valóban, a kecskén font szőttes a létező legfinomabb eredményt adja, mivel a szőr, ami még a kecskén van, és belőle táplálkozik puhább és üdébb, de mindenesetre kevésbé száraz és merev, mint nyírás után, és ez nagyban emeli a készítmény minőségét.
A tehetség kihasználása
Ezen "bölcsszívű" nők cselekedetéből örök tanulság a számunkra: ahogy ők kihasználták csodálatos tehetségüket és a kecskéket "fonták", vagyis a rajtuk lévő szőrt, anélkül hogy előbb lenyírták volna, hogy ezáltal emeljék az adomány szellemi és fizikai értékét, és mindezt önként, felkérés nélkül csinálták, így kell nekünk is viselkednünk.
Ha egy zsidót valami rendkívüli tehetséggel áldott meg az Örökkévaló, tudnia kell, hogy ezt nem csak az ő saját hasznára és fejlődésére kapta, hanem főleg arra, hogy ezt kihasználja az istenszolgálatra, vagy más szóval, hogy a világból Hajlékot csináljon Istennek. Kötelessége tehetségét kihasználni arra, hogy a világon a szentséget fokozza, növelje és ez által megfelelő "lakhelyet" biztosítson az Örökkévalónak a világon.
Nem okozni fájdalmat
Nem csak a tehetséggel kapcsolatban áll ez a tézis, hanem az ember javaival kapcsolatban is. Ha valakinek bőséges jövedelme van, emlékeznie kell arra, hogy az Örökkévaló azért adta ezt neki, hogy minél több cedóket adjon, minél több emberen segítsen és ezzel egy jobb világot teremtsen azáltal, hogy kihasználja lehetőségeit egy isteni Hajlék létesítésére.
Mi több: a nők odaadó szorgalma a kecskék fonásával, azt is eredményezte, hogy előbb készítették el a Hajlék takaróit, mint a deszkákat, ami eredetileg másként volt tervezve. A munkaterv megváltozott a nők fonása miatt és ennek egyik oka az volt, hogy ne okozzanak fölösleges fájdalmat, szenvedést a kecskéknek, akiknek feltehetően nem volt kellemes a megfont kész szőttest magukon hordozni. Ergo le kellett nyírni a szőttest és feldolgozni takaróknak, amelyek így a tervezettnél hamarabb lettek kész.
Innen is lehet és kell leszűrni a megfelelő tanulságot és levonni a konzekvenciát: ha a kecskék esetleges fájdalma miatt az Örökkévaló megváltoztatta a Hajlék előre betervezett munkarendjét, annál inkább meg kell tenni mindent, hogy egy zsidó embertársunknak megtakarítsuk a fájdalmat. Ha látunk egy zsidót, akinek hiányzik valami, akár anyagi akár szellemi síkon, „meg kell változtatni a rendet", vagyis ki kell zökkenni a szokott kerékvágásból és segíteni őt, hogy ne szenvedjen hiányt.
Naftali Kraus