Szigd – az etiópiai zsidók ősi ünnepe

Minden évben chesván hónap 29. napján  ünnepli az etiópiai zsidó közösség saját, különleges ünnepét, a szigdet.

Az ünnep a jom kipur utáni 50. napra esik. A szigd ( ሰግድ ) szó arámi eredetű, és a meghajlás mint imádkozási testhelyzet egyik formáját jelöli. Az ünnep másik neve mehálelá (ምህልላ), mely könyörgést jelent. Az ünnep két szakaszból áll: a böjttel, imákkal és könyörgésekkel eltöltött nappalból és az esti ünnepi lakomából. Ha az ünnep szombatra esik, előrehozzák csütörtökre.

A zsidó világ többi részétől, illetve a Szóbeli Tantól hosszú évszázadokon át teljesen elszigetelten élő etiópiai zsidók úgy értelmezték azt a bibliai parancsolatot, hogy „És számoljatok a szombat utáni naptól fogva hét teljes hetet“, hogy jom kipurtól kezdve kell számolni, hiszen ezt a napot a Tóra sábátnak nevezi. (A zsidóság többi része ezt a szakaszt peszáchra vonatkoztatja, és peszách második napjától számoljuk 49 napon át az ómert, az ötvenedik nap pedig sávuot, a tóraadás ünnepe.)

resizedimg72613.jpg

A szigd a Tóra évenkénti elfogadásának ünnepe, melynek előképe az az ünnepség volt, amelyet Ezra próféta vezetett chesván hónapban, amikor a zsidók visszatértek a babilóniai száműzetésből, hogy felépítsék a második Szentélyt. Ezt az ünnepséget Nechemjá könyve írja le. Az etióp tradíció szerint az Örökkévaló először chesván 29-én jelent meg Mosénak a Szináj-hegyen.

Sálom Sáron, Etiópiából Izraelbe vándorolt rabbi így foglalta össze a szigd legfontosabb aspektusait:

  • emlékezés a tóraadásra és a Tóra iránti szeretetünkre
  • az Örökkévalóval való szövetség megújítása, akárcsak Ezra próféta idejében
  • a zsidó identitás elmélyítése a világ zsidóságától való elzártság ellenére
  • böjt és megtérés
  • a közösség egységének erősítése

A reggeli imák között szerepelnek olyanok, melyeket Jeruzsálemért mondanak, emellett könyörögnek azért, hogy Isten, valamint a többi zsidó megbocsásson nekik. Az ünnepnek ez a jellegzetessége igen hasonlít jom kipurra, abban viszont különbözik a két nap egymástól, hogy míg jom kipur az egyéni bűnbánatot hangsúlyozza, addig a szigd a közösségi önvizsgálat és megtérés ideje.  

resizedimg72603.jpg

Rabbi Sáron elbeszélése szerint a közösség tagjai Etiópiában napokkal az ünnep előtt elindultak a kijelölt helyekre. Az ünnep reggelén, jó korán, az emberek megmerültek egy rituális fürdőben, és ünnepi ruhát öltöttek, majd vallási vezetőik irányításával felmentek egy magas hegyre, hogy ott imádkozzanak. A hegy a tisztaságot szimbolizálta, és a Szináj-hegyre emlékeztetett. Egy vallási vezető, vagyis kesz hangosan olvasott fel az Oritból, ami a Tóra gééz nyelvű fordítása. Ezt a felolvasást a többi kesz fordította le amhara nyelvre, a könnyebb megértés érdekében.

Az imákat Jeruzsálem felé fordulva mondták el, mely az etiópiai zsidó hagyomány szerint egy misztikus, égi város. A felolvasás a Tóra kiemelkedően fontos pontjait foglalta magában, többek közt a Tízparancsolatot, Isten áldásait és átkait leíró szakaszokat, valamint részleteket prófétai könyvekből. A résztvevők ég felé emelt tenyérrel borultak arcra, és könyörögtek a közösség bűneinek megbocsátásáért.

Az imádkozást trombiták megfújásával zárták le, majd a menet levonult a hegyről: a közösség tagjai énekelve és táncolva követték  a tóratekercseket. Éjjel közös ünnepi lakomán vettek részt, mely hagyományos etióp ételekből állt. Többek között a lapos, szivacsos indzsera kenyeret fogyasztották (receptet lásd a cikk végén).

Az ünnep a mai Izraelben

Napjainkban, amikor már a teljes etiópiai zsidó közösség Izraelben él, a központi ünnepi imákat két helyen tartják: a Siratófalnál, illetve Jeruzsálem Ármon Hánáciv nevű negyedének kilátójában, ahonnan tisztán látszanak az Óváros falai. Azok a gyermekfalvak, illetve iskolák és ifjúsági csoportok, melyeknek tagjai közül sokan az etiópiai zsidó közösséghez tartoznak, saját imákat és ünnepséget szerveznek.

Egy vallásos bentlakásos intézményben, a Kfár Hánoár Hádátiban, amely az észak-izraeli Kfár Chászidimban található, például szokás volt az etiópiai eredetű tanulókat még napfelkelte előtt felébreszteni, újrajátszva a Betá Jiszráel Etiópiából való megmenekülését, valamint azt a hosszú gyalogutat, melyet Szudánon keresztül tettek meg a rájuk várakozó repülőgépekig, amelyek végül Izraelbe szállították őket. Ennek a gyerekfalunak a rabbija, Menáchem Kabeda 16 éves korában, családja nélkül gyalogolta végig Szudánt. A szigd ünnepén hófehér etióp köntöst öltött, és a hagyományos etióp kürttel a kezében vezete a diákok menetét a falu legmagasabb pontjáig, hogy ott imádkozhassanak hajnalban. A gyermekfalu izraeli születésű diákjai is csatlakoztak hozzájuk, együtt énekeltek és táncoltak végig a szertartás alatt.

resizedimg84456.jpg

A tanulók, illetve szüleik által, eredeti etiópiai hozzávalókból, az iskola konyháján készített, ünnepi vacsora zárta a napot. Többek közt indzserát is fogyasztottak. Az etiópiai tanulók figyelmeztették Izraelben született társaikat arra, hogy óvatosan egyenek az erősen fűszerezett ételekből.

Annak ellenére, hogy a szigdet az etióp közösség nagy része ünnepli, a csoport vénei mégis aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy régi hazájuk hagyományai gyorsan feledésbe merülnek. Ennek oka részben az, hogy az egy évszázaddal ezelőtt kikeresztelkedett, majd a zsidóságba visszatért, és Izraelbe költözött  ún. falassamurák nem ismerik a szigd szokását, részben pedig az, hogy a második generációs etiópiai zsidó bevándorlók közül sokan már nem ismerik a gééz nyelvet, melyen az imák nagy része íródott. Az imák héber átirata ugyanakkor egyre népszerűbb a fiatalok körében.

A szigdet Izraelben először az 1980-as évek elején ülték meg az etióp közösség tagjai. 2008. februárjában Uri Ariel akkori parlamenti képviselő (jelenlegi mezőgazdasági miniszter) törvényjavaslatot nyújtott be, mely a szigdet izraeli nemzeti ünneppé nyilvánítja – a Kneszet 2008. júliusában ismerte el hivatalos állami ünnepnek. Ennek megfelelően az Oktatási Minisztérium szervezésében tartanak minden évben chesván hó 29-én hivatalos ünnepséget (illetve 27-én, csütörtökön, ha 29. sábátra esik). Az etióp közösség tagjai kivehetik munkaszüneti napként szigd ünnepét.

Szerdán több ezren vettek részt az Ármon Hánácivban tartott hivatalos állami megemlékezésen, melyen Reuvén Rivlin államelnök is beszédet mondott.

Forrás: Arutz7 és Arutz7

 

Indzsera – etióp lepénykenyér

Etiópiában a teff (magyarul tőtippan) nevű növény rendkívül apró, szinte lisztszerű magjából készítik a kenyeret. A növény magjainak igen magas a fehérjetartalma, de glutént nem tartalmaznak, és a belőlük készült tészta élesztő hatására sem kel meg. Az indzsera nem egyszerű kenyérféle, hanem egyben tányér és evőeszköz is: erre tálalják ki a különböző, erősen fűszerezett ételeket, és a széléből tépkedett kis darabkák segítségével fogyasztják el a középre halmozott fogásokat.

alicha

Másfél csésze teff lisztet és két csésze vizet összekeverünk. Lefedve, szobahőmérsékleten tároljuk mintegy három napon át, míg a felszíne buborékos, íze pedig enyhén savanykás nem lesz. Ez a folyamat a fermentálódás, mely a levegőben levő élesztőgombák és tejsavbaktériumok segítségével megy végbe. Ha elkészült, megsózzuk, majd serpenyőben palacsintánál vastagabbra sütjük. Lyukacsos, kissé szivacsos állagú, savanykás lepényeket kapunk.

  • Küldés emailben