Szamárcsikó megváltása a Cion-hegyen

„A szamár első fajzását váltsd meg egy bárányon, ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát; fiaid minden elsőszülöttét váltsd meg. És ne jelenjék meg senki színem előtt üresen.” (2Mózes 34:20) 

Számos olyan tórai parancsolat van, melynek megvalósítását egy Izraelen kívül élő zsidó, legyen bármilyen vallásos is, soha nem láthatja. Vannak olyan, Izrael Földjéhez kötődő micvák, melyeket hosszú idő után ismét gyakorolnak, s ezek gyakran váltanak ki nagy érdeklődést.

Két hete, szombat éjjel egy fiatal szamárcsikót vittek a jeruzsálemi Cion-hegyre, Dávid király síremlékéhez, hogy ott a Tóra fent idézett előírása szerint megváltsák. Az egyszerű szertartásból hamar nagyszabású ünnepség kerekedett, melynek során a Messiás mihamarabbi eljöveteléért könyörgő imák hangzottak el.

Az elsőszülött szamárcsikó megváltását (peter chámor) három helyen említi a Tóra: 2Mózes 13:13, 2Mózes 34:20 és 4Mózes 18:15. Az anyaszamár első csikója Isten tulajdonának számít, ezért nem dolgoztatható és semmilyen más célra sem használható fel. Az Örökkévalót képviselő kohén (pap) számára juttatott bárányért cserébe a szamárcsikó az anyaszamár gazdájának tulajdonába kerül és mentesül minden korlátozás alól.

A napokban megváltott csikó tulajdonosa egy Bnéj Brák-i illetőségű férfi, akinek nőstény szamara – életében először – megellett. A gazda ekkor lépett kapcsolatba Berger rabbival, aki a Jeruzsálem óvárosában található Dávid síremlék felelőse. Azért éppen ezen a helyen akarta a megváltási ceremóniát elvégezni, mert a bibliai uralkodó a megváltást szimbolizálja: Dávid király alatt a zsidó nép minden törzse egy uralkodó alatt, egységben élt Izraelben, illetve a Messiás Dávid házából származik majd.

Berger rabbi lelkesen fogadta a gazda kérését, és mindent megtett, hogy a megváltási ünnepségnek méltó körülményeket biztosítson. Ételt-italt hozatott, és zenészeket is hívott a különleges alkalomra.

A szertartásra különleges kohént kértek fel: Szimcha Kook rabbi, Rechovot város és a jeruzsálemi Churva zsinagóga rabbija vette át a bárányt és adta át a szamarat, más neves rabbik és az ünneplő tömeg jelenlétében.

A kis szamárcsikóra különböző díszeket aggattak, fejére pedig koronát tettek. Ez a micva Istennel köt össze minket, így illő, hogy az állatot feldíszítsük, hogy ezzel is megtiszteljük ezt a különleges alkalmat.

A szertarás során a szamárkanca (vagyis az anyaállat) gazdája egy báránnyal állt Kook rabbi elé, és kérte, hogy vegye át az állatot a csikóért cserébe. Az átadáskor a következő áldást mondta: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal és előírtad az elsőszülött szamár megváltását.” Ezután elhangzott a különleges alkalmakkor elmondott „sehechejánu” áldás is, mellyel azért mondtak köszönetet, hogy Isten lehetővé tette számukra a jeles alkalom átélését.

Amikor a jelenlévők meghallották a ritkán elhangzó áldást, a következő mondattal válaszoltak rá: „Örökkévaló, ahogy megváltottad ezt a szamarat, úgy váltsd meg Izraelt is és küldd el mihamarabb Messiásodat!”

Berger rabbi elmagyarázta, hogy ez a micva szoros kapcsolatban áll a zsidó nép egyik legmeghatározóbb élményével, az egyiptomi kivonulással. „A Tóra azt mondja, hogy az elsőszülött szamár megváltása az utolsó csapásra emlékeztet, melynek során meghalt minden egyiptomi elsőszülött (2Mózes 11:5). Éppen ezért a zsidó családokban az elsőszülött fiúgyermeket is ki kell váltani egy kohéntól” – mondta el Berger rabbi.

Felmerül a kérdés, hogy miért éppen a szamár elsőszülöttjét kell megváltani, s miért nem valamely más állatét? „A Talmud bölcsei szerint a szamár azért érdemelte ki ezt a jutalmat, mert a zsidók szamárháton hagyták el Egyiptomot. Felemelő érzés látni, hogy manapság, amikor a messiási kor egyre több jelét látjuk, minden élőlény szerepet kap a végső megváltás előkészítésében”- tette hozzá Berger rabbi.

Forrás: BIN