Sólet-stellen: szombati sólet a pék kemencéjében

Sólet-stellen

A sólet pékségbe vitelének még jid­dis szakkifejezése is volt, sólet-stel­lennek, „sólet rakás”-nak hívták.

 

A régi szokásról 1935-ben Lan­dau Jiszráél Ávrahám Álter (meghalt 1942) edelényi rabbi azt fejtette ki1, hogy „teljesen rendben van, ha nem zsidó viszi a sóletet sábeszkor, ez a mindenki által követett szokás. Bár lehetne egyszerűen hideget enni, de a szombati örömökhöz tartozik a meleg étel, és ez így már micva-kérdés, ami a sábeszi étkezéshez tartozik”. „Sőt” – teszi hozzá – „aki nem szokott hi­deg ételhez, annak akár egészségre ártalmas is lehet azt ennie”.

Volt, ahol kiskorú gyerekek hozták el a sóletes tálakat, amikor nem tudtak erre nem-zsidót megkérni, ami újabb kérdéseket vetett fel, ám ebben nem volt konszenzus, volt, aki megengedte, volt, aki nem2.

A fent említett Landau rabbi a responsum könyvében3 Spárer Mose Dávid, a tállyai sakter történetét is rögzítette 1938-ban a sólet-rakás kapcsán. A sakter ugyanis a zsidó pék szomszédjába köl­tözött, de a két udvart fal választotta el, átjárás csak az utcáról volt. Kérdés, hogy szabad-e a fal fe­lett átadni a sóletet, hogy így ne kelljen nem-zsidót megkérni. A há­láchá4 csak akkor engedi meg, hogy két lakás vagy ház között hozzanak-vigyenek, ha van éruv, annak meg az a feltétele, hogy legyen átjárási lehetőség (pl. lépcsőház vagy udvar, ami összeköti a la­kásokat vagy a házakat). Landau rab­bi megoldása az volt, hogy két szé­les, legalább négy lépcsős létrát tegyenek a fal két oldalára, így már készíthető lesz éruv5

Rosenberg Jekutiél Jehuda (1885–1944) aranyosgyéresi rab­­bi azzal a Marosvásárhelyről ér­kező kérdéssel foglalkozott6, hogy csak zsidó péknél szabad-e leadni a sóletet, vagy nem-zsidónál is, ha a kóser pékség messzebb van. Mint írja, nem-zsidónál (sőt nem vallásos zsidónál is!) mesgiáchnak is jelen kell lennie, amikor leadják a sóletet, lezárnia kulccsal a helyiséget, és személyesen nyitni ki másnap, másképpen fennáll az elcserélés veszélye7. „De ha rám hallgatsz,” – teszi hozzá Rosenberg rabbi –, „akkor inkább a vallásos zsidó péknél rakod le, és ezért külön jutalmat fogsz kapni a megtett távolság miatt.”

 

Eltréflizett sóletek

A fent említett szerencsi rabbi arról értekezik máshol8, hogy „helyes-e az, amit sokan tesznek, hogy jutalomként a nem-zsidó hordár edényébe sóletet mernek – nem tréflizi-e el az edényt”. A háláchá ugyanis azt mondja9, hogy ha a kóser edényből nem kó­ser edénybe merünk ételt, és ez utóbbi meleg, akkor eltréflizi a kó­sert: a pára mintegy „összeköti” a két edényt, mintha érintkeztek volna. De mivel itt hideg edénybe öntik az ételt, ez nem probléma.

Azonban nem volt ritka, hogy a lezárt edényeket felnyitották, vagy a sóletes tálakat összekeverték. „Szombat délben jöttek a lábosokért, de a gondos felcímkézés ellenére is előfordult, hogy rácsodálkoztak a sábeszi asztalnál, hogyan került csülök a glattkóser füstölt libacomb helyére.”10

Így esett például Lengyelországban11, ahol Peszách sábeszén valaki chomecot talált a sóletes táljában. A kérdés az volt, vajon a többi fazekat is elhomecozták-e ezzel. Az ilyen problémák miatt Áron Rokéách (1880–1957) belzi rebbe, aki ’43-ban Magyarországra menekült Galíciából Budapestre, nagy harcot vívott a váro­sá­ban a sólethordás ellen, és meg is szüntette12 azt.

Nem ő volt az egyetlen, aki felhívta a figyelmet a szokás buktatóira. A ’30-as évek második felé­ben Teitelbaum Joel szatmárnéme­ti rabbi (később rebbe) jiddis-német nyelvű felhívásban fordult a hí­vekhez13: „Több incidens volt a pékségnél, akár a tejes sütemények és a kenyér kapcsán, akár a »sólet-rakás kapcsán«. Sokan azt hiszik, hogy a probléma csak abban áll, hogy talán nem-zsidó sütötte. De meg­győződésem, hogy komoly bib­liai tilalom áll fenn, ezért mindenkit megkérek, hogy akár pékárut vásárol, akár sóletet rak, az csak kóser pékséget használjon, vagy olyat, ahol mesgiách van, akinek írásos megbízása van a rabbinátustól”.

Máshol14 ugyanő azt is leír­ta, hogy az okozta a gondot, hogy van­nak, akik nem kóser húst vagy zsírt használtak, mert nem tart­ják be a kóserság szabályait. „A sólet kapcsán a legjobb tanács, hogy elkerüljük a bukást ,az az, ha csinálnak egy fémdobozt, amit le lehet zárni, és úgy ad­juk le a sóletet.” – zárta le a problémát 1935. hanuka 5. napján.

Az Egység magazin 103. számában további érdekességeket olvashat a sólet-stellen kapcsán.

 

Oberlander Báruch

 

1 Bét Jiszráél responsum 1. kötet 67. fejezet. Lásd még Ádné nöchoset responsum 1. kötet 75:1.; 2 Chidusé HáRIM responsum OC 3. fejezet; Erec Cvi responsum 75. fejezet; Jáákov Jiszráél Berger: Kol Jiszráél chávérim 1. kötet 37. oldal. Lásd még MáHáRáM Sik responsum OC 173. fejezet; Jehudá Jáále responsum OC 84. fejezet; 3 Uo. 76. fejezet; 4 OC 372:4.; 5 Uo. 8.; 6 Torát Jekutiél responsum, tánjáná, 27. fejezet. Lásd még más szempontból Divré Joél responsum OC 17. fejezet; 7 SÁ JD 118:1.; 8 Chélek Lévi responsum JD 33. fejezet; 9 SÁ JD 105:3. végén RöMÁ.; 10 Rubin Eszter: Teleki tér – delikatesz; 11 Jösuot málko responsum OC 41. fejezet; 12 Tél tálpijot – Belz 306. oldal 131. lábjegyzet.; 13 Igrot MáHáRIT 2. kötet 86. oldal; 14 Uo. 87. oldal.

 

 

 

  • Küldés emailben