Se turul, se ZION, se mozi – A Zion Egylet palotája mesél

A Rákóczi út és a Király utca között lomhán kanyarodó Erzsébet körúton strázsál számos patinás bérház, közöttük az Erzsébet körút 26. szám alatt álló, mely megannyi történet rejt az előtte sikló Combinók, a dugóban ülő autósok és a siető gyalogosok elől. Oromzatán egykor turulmadár ült, őrizte a „ZION” feliratot, az Egylet nevét, mely a 19–20. századfordulón egyet jelentett az egészségügyileg és szociálisan rendezett, biztos jövővel. Ismerjük hát meg az épülethez kapcsolódó történeteket! 

Alkalmi társulásból mammut egylet

1851-ben tíz szegénysorsú barát és ismerős alkalmi társulásából – alapszabály nélkül – létrejött egy önsegélyező kör. Az egyesülés célja a következő volt:

„Ha valamely hozzájok tartozó családfő megbetegednék, ezt fölváltva meglátogassák és, ha betegsége következtében keresetképtelenné válnék, fölépüléséig mérsékelt pénzbeli segélyben részesítsék; továbbá, hogy annak elhalálozása esetében temetésén megjelenjenek és a hátramaradottaknál a gyászhéten át vigasztalásokat tegyenek; végre, hogy az elhalt özvegyét vagy árváit szükség esetén a maguk között rendezett gyűjtésből anyagilag is támogassák.”

A kör pár év leforgása alatt népszerűségre tett szert, számos új tagot vonzott be, hivatalos formát öltött, az akkori elnök nevét kapta: Kurländer Antal Egylet. Fejlődtek: egyleti orvost kezdtek alkalmazni, a betegeknek pedig ingyenes orvosi- és gyógyszeres kezelést biztosítottak.

1858-ban hét jótékonysági/segélyező egylet olvadt a Kurländerbe, ekkortól kezdve „Első Általános Izraelita Betegsegélyező és Temetkezési Egylet Pesten” néven, egyesült erővel működtek tovább. A későbbi évtizedekben számos más egylet is becsatlakozott (például: Horn Ede Betegsegélyező 150 tagjával 1883-ban, az Óbudai Betegsegélyező és Temetkezési Egylet 205, a Szent László Egylet pedig 147 tagjával 1893-ban stb.) 

 

Az elsõ egyleti bérház (hûlt helye)

Az Egylet tagdíját ugyan folyamatosan emelték, de ezzel párhuzamosan az ellátás és az anyagi támogatás színvonala is nőttön-nőtt. A minél biztosabb anyagi háttér megteremtése érdekében a vezetőség 1862-ben egy bérház megvételét javasolta, a választás pedig a Kazinczy utca 52. szám alatt álló Diescher-féle házra esett. A földszintes épületet eredetileg 1858-ben építették Diescher János tervei alapján.

Az Egylet a 25. jubileuma alkalmából a szomszédos épületet is megvásárolta, 1884-ben pedig az egész komplexumot emeletesre bővítette. Az épület 1933-ban Földes Vilmos bőrgyároshoz került, majd az államosításokat követően bőrhulladékfeldolgozó költözött ide – az együttes az 1980-as évek elején megszűnt városképi elem lenni: lebontották, helyére épült a 2007-ben átadott „Eszterház”.

 

Humánus szempont és a Zion

1867-ben, a zsidó emancipáció évé­ben az Egylet felekezeti jellegét meg­szüntették, azaz innentől kezdve már nem csak „feddhetetlen jám­bor életű zsidók”, hanem bármilyen fe­lekezetű feddhetetlen ember jelentkezhetett tagnak – a humánus szempont felekezeteken átívelővé lett. A következő évben az Egylet nevét a következőre változtatták: „Zion Betegsegélyező- és Temetkezési Egylet”. 1879-től, mint „Zion Egylet”, 1885-től pedig „Zion Jótékonysági Egylet” néven működött.

1891-ben az Egylet megszervezte a „cselédbiztosító-osztályát”, ahol éves szinten 2 forintnyi – jelképes – tagdíjért cserébe megbetegedés esetén az Egylet saját költségén kú­ráltatta a cselédeket bármelyik fő­városi kórházban, továbbá hat szak­orvost is alkalmazott a tagok egész­ségi állapotának folyamatos kö­vetésére. 1895-ben már 16 orvos és hét szakorvos dolgozott az Egylet kötelékében.

 

Irány a körút!

1893. január 22-én az Egylet közgyűlése az alábbi döntést hozta: „a főforgalomtól távoleső Kazinczy utcai egyleti ház vagy egy, a főváros főforgalmi útján lévő és az újabb kor igényeinek megfelelő házért elcseréltessék, vagy pedig az értékpapírokkal együtt eladassék és az ezen vagyonrészek eladásából nyerendő összeg egy, a fönt jelzett föltételeknek megfelelő ház vetessék, vagy építtessék.”

Az Egylet külön bizottságot állított fel a megvalósításra, mely eredményeképpen az Erzsébet körút 26. szám alatti üres telket, illetve az azzal határos Kertész utca 27. alatti ingatlant vásárolták meg, majd 6000 forintnyi tiszteletdíj mellett Fleischl Róbert és Brüggermann György műépítészeket kérték fel egy minden igényt kielégítő bérpalota megtervezésével.

Az építkezés 1893. május 1-jén vette kezdetét és 1894. augusztus 1-jén már a rendeltetésének át volt adható. A homlokzati plasztikákat, így az oromzatba vésett „ZION” felirat felett trónoló, kiterjesztett szárnyú turulmadarat is Haraszti József szobrász, bronzöntő készítette el. Haraszti neve egyébként ismerős lehet az Országház nyugati homlokzatát díszítő II. István király szobra kapcsán is.

Az elegáns bérház elsősorban biztos bevételt jelentett, miután a körúti, divatos üzlethelyiségeket, az emeleteken pedig tágas nagypolgári lakásokat bérbe adták. Az egyleti irodájukat a szerényebb, Kertész utcára nyitották meg, de az épület lett otthona az 1893-ban alapított Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak (IMIT) is. A Társulatnak vagyona nem igazán volt, legalábbis anyagi jellegű, viszont máig érezhető gazdagságot hagyott maga után a tudományos tanulmányokkal teleírt évkönyveivel és magyarnyelvű Biblia-fordításával – de megemlítendő, hogy a Társulat már 1910-ben kezdeményezte egy magyar zsidó múzeum felállítását, mely szorgalmazás eredménye a máig működő Dohány utcai intézmény lett.

 

Ortográfiai lecke: Zion, Cion, netán Sion?

A jótékonysági egyletek legnagyobbikával, a Zionnal kevés kritikát le­he­tett megfogalmazni, ha valamit mégis, az maga az Egylet neve volt, hiszen az alapítók a német helyesírás szerint írták a Sámuel könyvéből ismert jeruzsálemi erőd nevét.

A helyesírás, pláne a szavak átírása, máig egy kényes kérdés, főleg, ha az félreértésre adhat okot. Félreértés pedig volt, az egyik legnevezetesebb 1898. október 14-én, amikor az Egylet 800 koronát osztott szét a szorgalmas diákság között, miután hosszas köszönőbeszédek hangzottak el: Spannberger iskolaigazgató dicsőítette Ziont, a köszönetet mondó fiúk méltatták Ciont, Morzsányi Károly pedig szép beszédet mondott Sionról… Azaz Spannberger igazgató ignorálta a német nyelvből azt a tényt, hogy a Z betűt C-nek ejtik, a díjazottak viszont helyesen ejtették a németet, Morzsányi képviselő viszont tudta, hogy a jó magyar ember a Ciont Sionnak ejti…

Fõvárosi mozitörténelem a földszinten

1906 májusában határozta el Borhegyi János, hogy a Zion főbejárat jobb oldalán megnyitja a körút má­sodik moziját. Az „Erzsébet” el­ső mozija rézsut szemben, az Ode­on-mozgó volt (Erzsébet körút 29.), mely 1899-ben egy üzlethelyiségben nyitotta meg a mozgó újdonság kapuját Neumann József és Ungerleider Mór, a Projectograph alapítóinak szórakoztatásra szánt tőkéje jóvoltából.

A két mozi folyamatos konkurenciát jelentett egymásnak: 1912-ben történt, hogy egy bécsi filmkölcsönző elsőosztályú üzletet ajánlott Borhegyinek a francia kalandfilm, a Zigomar (1911) megvételével. A megbeszélést a közeli New York Kávéházban tartották, az üzlet viszont nem jött létre, legalábbis nem Borhegyivel, ugyanis a szomszédos asztalnál hallgatózó Roboz Imre, a Projectograph akkori, fiatal igazgatója elhappolta a filmet. Roboz ebben az esetben ambiciózusabb volt, viszont mégis Borhegyi bizonyult találékonyabbnak: táviratoztatta egy berlini ismerősét, hogy sürgősen szerezzen neki egy Zigomar kópiát – mely két nappal előbb érkezett meg az Olympiába, mint a Projectograph párizsi tekercse! Fél órával később már az Olympia műsorán szerepelt, mely hatalmas kasszasikert hozott Borhegyinek. Roboz végül visszapártolt a klasszikus színházhoz és 1921-től a Vígszínház meghatározó alakja lett…

 

Se, se, se…

A bérpalota 1944-ben csillagosház lett, a háborúban megsérült, el­re­pült a turulmadár, az Egylettel együtt pedig eltűnt a „ZION” felirat is. De a mozi kitartott, Zrínyi lett a neve, a rendszerváltás után pe­dig Hunnia néven ismertük, 2011-ben megszűnt. A főbb emlékek már nincsenek, de csempék, pa­dok, korlátok… egyszóval foszlányok maradtak, így az Egylet emléke is ott lebeg még. 

 

Cseh Viktor írása

Bibliográfia: Borhegyi János, „Budapest filmkulturája 25 évvel ezelőtt”, in: Filmkultura (1931), 4. évf. 9. szám, 3-4. old.; Török Gyöngyvér, Ami látható, és ami láthatatlan (Budapest: Erzsébetváros Polgármesteri Hivatala, 2013); „A »Zion« jótékonysági egyesület”, in: Egyenlőség (1895), 14. évf. 12. szám, 11-13. old.; „Hirek – Az izraelita magyar irodalmi társulat”, in: Egyenlőség (1893), 12. évf. 44. szám, 8-9. old.; „Hirek – Zion, Cion, Sion”, in: Egyenlőség (1898), 17. évf. 41. szám, 12. old.

  • Küldés emailben