Rendhagyó országjárás: mit látott a frigyláda Izraelben?

A Jehosua vezette honfoglalás után a Miskán még hosszú évszázadokon keresztül használatban volt, egészen addig, amíg Salamon király fel nem építette a Bét Hámikdást, a kőből emelt Szentélyt a jeruzsálemi Templom-hegyen. Izraeli vándorlása alatt a sivatagi Hajlék számos helyen táborozott és története nem nélkülözte a kalandos elemeket. Alább ezt az utat követjük nyomon.

 

A Miskán útja 

„És készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakozzam” – rendeli el a sivatagi szentély, a Miskán felépítését az Örökkévaló Mózesnek (2Mózes 25:8.), majd részletes leírást ad annak létrehozásához. A Miskán egyik legkülönösebb jellemzője az volt, hogy – a későbbi, jeruzsálemi Szentéllyel ellentétben – nem kötődött egy bizonyos földrajzi helyhez, hanem könnyen szétszedhető-összerakható, elsősorban fából, állatbőrökből és szőttesekből álló szerkezetének köszönhetően együtt vándorolt a sivatagban bolyongó zsidókkal. Amikor Izrael népe letáborozott valahol, a Hajlék őrzésével és működtetésével megbízott Lévi törzs tagjai felállították a tábor közepén és használatba vették. A továbbindulás előtt azután darabjaira szedték, a berendezési tárgyakat (a frigyládát, az oltárokat, az arany me­nórát, a színkenyerek asztalát stb.) előkészítették a szállításra, és ma­gukkal cipelték a következő táborhelyig.

 

Gilgál

A honfoglalást követően, miután a nép átkelt a Jordán-folyón, először a Jerikó közelében fekvő Gilgálban táboroztak le és ott állították fel a Hajlékot.

 

„A nép pedig fölment a Jordánból az első hónap tizedikén, és táboroztak Gilgálban, Jerikó keleti szélén”

– áll Jehosua könyvében (4:19.). Itt tartotta meg Izrael népe az első Peszáchot is az Ígéret Földjén.

A Gilgál helységnév összesen 38 alkalommal szerepel a Bibliában és elsősorban tábortípust jelöl, nem egy specifikus települést. Ezek a táborok mind hatalmas emberi lábfejet formáznak, utalva a Tóra egyik mondatára (5Mózes 11:24.):

„Minden hely, ahova lábatok talpa lép, a tiétek lesz, a pusztától és a Libanontól, a folyamtól, a Prát folyamától a nyugati tengerig legyen a ti határotok”.

A bevonuló zsidók ezzel a táborformával fejezték ki, hogy birtokba vették az Örökkévaló által nekik adott földet. A régészek összesen öt ilyen helyszínt azonosítottak a honfoglalók útvonala mentén, a Jordántól a somroni Évál-hegyig. Ezek közül a folyón való átkeléshez legközelebb eső Gilgállal azonosítják a fent idézett mondatban megjelölt helyet, s ezt mind annak földrajzi elhelyezkedése, mint az ott feltárt régészeti leletek megerősítik.

Ez a Gilgál a Jordán-folyó partjától 2-3 km-re nyugatra, a mai Árgámán mosáv közelében helyezkedik el, az Izraelt észak-déli irányban átszelő 90-es főút mellett, félúton Jerikó és Bét Seán között. A feltárások szerint a tábort a korai vaskorban, mintegy 3300 évvel ezelőtt, a bibliai honfoglalás idején hozták létre, és további néhány évszázadon keresztül még használatban maradt.

Gilgál könnyen megközelíthető és látogatható helyszín, bár nem sokan tudnak a létezéséről és turisztikai fejlesztések sem történtek ott. A főút mellett tábla hívja fel a figyelmet a nevezetességre. A mosáv termőföldjei mellett egy keskeny úton juthatunk el a mintegy 200 x 85 méter alapterületű táborhelyre, melyet alacsony kőfal vesz körül. A jobb lábfej alakját leginkább a tábor melletti domb oldalára felsétálva láthatjuk. E helyszín fontosságát jelzi, hogy a későbbiekben Saul király is használta táborhelyként, és ide hurcolta az Ámálék elleni hadjáratban – az isteni parancs ellenére – zsákmányolt nyájakat. Smuél (Sámuel) próféta itt közölte vele, hogy az Örökkévaló új királyt ültet a helyére, majd itt végezte ki Ágágot, Ámálék királyát.

Gilgál

 

Siló

Izrael népe Gilgálból indult az ország meghódítására. A gyors sikereket követően Jehosua úgy döntött, hogy saját törzse, Efrájim területén helyezi el a Miskánt. A választás Silóra esett, mely már a zsidók érkezése előtt is a környék központi települése volt.

 

„Egybegyűlt Izrael fiainak egész községe Silóba, és odahelyezték a találkozás sátorát; az ország meghódítva volt részükre”

– találjuk Jehosuá könyvében (18:1.).

A Miskán összesen 369 éven keresztül állt e helyen, s így Siló vált a bírák korában laza törzsszövetségként fennálló Izrael nem hivatalos fővárosává, hiszen itt őrizték a frigyládát, itt végezték el a legfontosabb vallási szertartásokat és itt gyűlt össze Izrael egész népe a zarán­dok­ünnepek idején. A hosszú pihenő miatt kőfalakat emeltek, és arra helyezték a Hajlék szövetből készült oldalait.

Mintegy negyven évvel ezelőtt Siló modern izraeli faluként született újjá, közvetlenül a történelmi helyszín, Tel Siló mellett. Pontos elhelyezkedését így határozza meg a Bírák könyve (21:19.):

„És mondták: Íme, évről-évre, az Örökkévaló ünnepe van Silóban, mely Bét-Éltől északra van napkeletre azon országúttól, mely fölmegy Bét-Éltől Sechembe és délre Levonától”.

Ha a térképre tekintünk, Silót Je­ruzsálemtől 45 km-re északra ta­láljuk, Efrájim zöldellő hegyei kö­zött. A mintegy négyezer főnek ott­hont adó, vallásos település az egyik legősibb szentföldi vándorút, az Izrael középső területén húzódó hegy­vidéket átszelő Derech Háávot (az ősatyák útja) nyomvonalát követő 60-as főút mellett fekszik. Siló központi zsinagógáját az egykori Hajlékhoz hasonló formában építették fel és berendezési tárgyai is e stílusban készültek.

A község mellett fekvő Tel Silóban látványos régészeti parkot hoztak létre, mely az utóbbi években jelentős fejlesztéseken esett át, és így egyre ismertebbé és népszerűbbé válik mind a belföldi, mind a külföldi látogatók között. Az ásatások során számos olyan lelet – például egy oltárszarv, áldozati állatok csontjai, cserépmaradványok – került elő, mely megerősíti a Bibliában leírtakat. Napvilágra került egy olyan kőtalapzat is, melynek mérete megegyezik a Miskán méretével. A fölötte magasodó domboldalon nagy mennyiségű, kóser áldozati állat csontját tárták fel, a domb másik oldalán viszont nem találtak ilyesmit. A Tóra előírásai szerint a nép által is elfogyasztható áldozatokat csakis a Hajlék közelében lehetett megenni, azaz egy olyan helyen, ahonnan a Hajlék még látható. Ezért hiányoznak a csontok a domb másik oldaláról, hiszen onnan már nem volt rálátás a Miskánra.

Ez mind arra mutat, hogy a sivatagi Hajlék valóban ezen a helyen állt évszázadokon keresztül, ide zarándokolt fel Izrael népe háromszor egy évben (Peszáchkor, Sávuotkor és Szuk­kotkor) és itt zajlott a gyermekáldásért esedező Cháná története, aki a Silóban elmondott imája érdemében adott életet a már említett Smuél prófétának, akit később itt ajánlott Isten szolgálatába:

„S fölvitte magával, miután elválasztotta, három tulokkal, egy éfa liszttel és egy tömlő borral, és bevitte őt az Örökkévaló házába Silóba” (1Smuél 1:24.).

Cháná emlékére a mai napig érkeznek ide asszonyok, hogy ők is ezen a megszentelt földön kérjék imájukkal az Örökkévaló segítségét.

A Jeruzsálemből és Tel-Avivból is egyaránt egy óra autózással elérhető régészeti parkban a feltárt történelmi és vallási emlékeken kívül számos érdekes látnivaló akad. Megtekinthető a Miskán holografikus modellje, háromdimenziós szemüvegekkel élhetjük át a bibliai zarándoklatokat, kilátótoronyból gyönyörködhetünk a tájban, gyermekeknek szóló oktató­filmből ismerhetjük meg a város tör­té­netét és különböző kézműves foglalkozásokon vehetünk részt, ahol akár a sivatagi szentély oltárára helyezett füs­tölőszert is megkísérelhetjük elkészíteni.

Siló dicsősége akkor ért véget, amikor Izrael fiai vereséget szenvedtek a filiszteusoktól Áfekben, s úgy döntöttek, hogy a következő csatába magukkal viszik a frigyládát, hátha az győzelemhez segíti őket. Tervük nem vált be, ráadásul az újabb vereségen felül az ellenség még a szövetség ládáját is megszerezte és magával vitte Asdodba. Ekkor tehát kettévált a Miskán és az ott őrzött frigyláda története, s egészen Salamon király idejéig más-más helyen őrizték őket.

A silói zsinagóga

 

Bét Semes

A frigyláda bitorlása miatt csapások sorozata sújtotta a filiszteusokat, akik ezért hét hónap elteltével egy szekéren Bét Semesbe küldték, visszaszolgáltatva zsákmányukat Iz­raelnek.

„A leviták levették az Örökkévaló ládáját, meg a mellette levő szekrényt, amelyben az aranytárgyak voltak és rátették a nagy kőre … A nagy kő pedig, melyre tették az Örökkévaló ládáját, még ott van mind a mai napig a Bét-Semes-beli Jehosua mezején”

– olvashatjuk Smuél könyvében. A múlt év végén különleges leletre bukkantak a régészek az ősi Bét Semes feltárása közben: egy lapos felszínű, nagy méretű kőlapot találtak, melyet két kisebb kő tartott, egyfajta asztal gyanánt. A régészek szerint elképzelhetetlen, hogy a kövek maguktól kerültek volna ilyen pozícióba, és nagy hasonlóságot mutatnak azzal a leírással, melyet Smuél könyvében találhatunk arról a kőlapról, melyre a frigyládát helyezték.

Bét Semes (Fotó: dr. Zvi Lederman)

 

Kiriját Jeárim

A szövetség ládája nem sokáig maradt a Jeruzsálemtől mintegy 30 km-re nyugatra fekvő, manapság 120 000 lakossal bíró, de a bibliai időkben is igen fontos városban. A váratlan ajándéknak örvendező emberek ugyanis nem bántak kellő tisztelettel a frigyládával, ezért az Örökkévaló megbüntette őket. Ezt követően úgy gondolták, hogy inkább értő kezekre bízzák e fontos tárgyat, és Kiriját Jeárimba vitették, ahol egy kohén (pap), Elázár ben Ávinádáv vállalta az őrzését.

„És mondták Bét-Sémes emberei: Ki bír megállni az Örökkévaló, e szent Isten előtt, és kihez vonuljon tőlünk? Ekkor küldtek követeket Kiriját Jeárim lakóihoz mondván: Visszahozták a filiszteusok az Örökkévaló ládáját, jöjjetek le, vigyétek azt fel magatokhoz. S eljöttek Kiriját Jeárim emberei és fölvitték az Örökkévaló ládáját és bevitték azt Ávinádáv házába a dombon; Elázárt, a fiát pedig fölszentelték, hogy őrizze az Örökkévaló ládáját.” (1Sámuel 6:20., 7:1.).

Ez a település Bét Semes és Jeruzsálem között helyezkedik el, Jehuda és Binjámin törzsének határán. A régészeti leletek mellett – mint számtalan más esetben –, itt is az arabok által használt névből következtethetünk az eredeti, bibliai eredetre. Kiriját Jeárimot ugyanis Deir El-Ázárként említik az arabok, utalva a frigyládát őrző Elázárra. A bibliai terület ma egy arabok lakta kisvárosban, Abu Gosban található és egy bencés kolostorhoz tartozik, melynek kertje csak korlátozottan látogatható. A modern izraeli település, Kiriját Jeárim közel ötven évvel ezelőtt éledt újjá a bibliai helyszín közvetlen közelében. Alapítói a híres amerikai Telz jesiva hallgatói és tanárai voltak.

Kiriját Jeárim (The Satellite Bible Atlas; William Schlegel)

 

Nov és Givon

Siló pusztulását és a frigyláda elrablását követően a Hajlék Novba került, melynek helyén ma a modern Mevo Choron mosáv terül el, Jeruzsálemtől északnyugatra, Modiin irányában. Saul király azonban megölette az ott szolgáló papokat, mert Dávid támogatásával vádolta őket. Ezt követően a közelben fekvő Givonba vitette a Miskánt, az ott működő jelentős vallási központba:

„Az Örökkévaló hajléka pedig, melyet Mózes készített a pusztában, meg az égőáldozat oltára abban az időben a magaslaton voltak Givonban” (1Krónikák 21:29.).

Salamon király innen vitette fel Jeruzsálembe, a Szentély felavatása előtt.

Givon már a kánaáni korban jelentős város és kultuszközpont volt, a honfoglaláskor a csellel Izraelhez csatlakozó gibeoniták lakták. A magaslaton, ahová a Miskánt is elhelyezték, Salamon király is mutatott be áldozatokat. A feltárt ősi város egy arab falu, a Jeruzsálemtől néhány km-re, északra fekvő El-Dzsib szélén helyezkedik el. Mivel e terület a Palesztin Hatósághoz tartozik, csak igen ritkán, szervezett keretek között és katonai biztosítással látogatható. A bibliai város nevét a közelben épült Givon Háchádásá (az új Givon) nevű izraeli település őrzi.

Nov és Givon

 

Gát és Jeruzsálem

A frigyládát húsz éven keresztül őrizték Kiriját Jeárimban, majd miután Dávid király felépítette városát Jeruzsálemben, harmincezer embert gyűjtött maga köré, hogy nagy ünneplés közepette felvigyék azt a szent városba. A diadalmenetet azonban tragédia szakította félbe: Uzá, a király egyik embere megfogta a frigyládát, mert megijedt, hogy lecsúszik a szekérről. Ekkor föllobbant ellene Isten haragja, és a férfi holtan esett össze.

És megfélemlett Dávid ama napon az Örökkévalótól és mondta: Miképpen jöjjön hozzám az Örökkévaló ládája? Nem akarta tehát Dávid magához vitetni az Örökkévaló ládáját Dávid városába; hanem félrevitette Dávid a Gátbeli Ovéd-Edom házába.” (1Krónikák 13:13.)

A frigyláda ekkor három hónapon keresztül Gát városában pihent, a Lévi törzséhez tartozó Ovéd-Edom házában. Gát egy nem sokkal korábban meghódított filiszteus város volt, Bét Semestől délnyugatra. A település romjait ma a Tel Cáfit nemzeti parkban tekinthetjük meg.

Dávid csak akkor nyugodott meg és vitte fel végül a ládát a szent városba, amikor látta, hogy Oved-Edom házát különleges áldásban részesíti az Örökkévaló.

Miután az ünneplő menet Gátból Jeruzsálembe ért, a király egy sátorban helyezte el a szövetség ládáját, mivel a sivatagi Hajlék még Givonban volt. Így ír erről a Biblia (2Sámuel 6:17.):

„Bevitték az Örökkévaló ládáját és fölállították a helyére a sátorban, melyet fölvont számára Dávid, és bemutatott Dávid égőáldozatokat az Örökkévaló színe előtt, meg békeáldozatokat”.

Dávid minden vágya az volt, hogy ő építhesse fel a Szentélyt az Örökkévaló által kiválasztott helyen. Ez nem volt más, mint a Mória-hegy, melynek alapkövéből Isten a világot teremtette és ahol Ávráhám ősatyánk oltárra tette fiát, Jicchákot. Ezt a hegyet jelölte ki az Örökkévaló, hogy végleges, állandó helyet kapjon Jelenléte a saját országában letelepedett zsidó nép között. Bár Dávid király mindent előkészületet megtett, e feladatot mégis fia, Salamon király érdemelte ki, mert Dávid a „háborúk embere volt és vért ontott.”

A jeruzsálemi Szentély felavatása után a sivatagi hajlék küldetése véget ért. Salamon király Dávid városából a Templom-hegyre vitette azt:

Fölvitték az Örökkévaló ládáját, meg a találkozás sátorát és mind a sátorban levő szent edényeket, azokat fölvitték a papok és a leviták … És bevitték a papok az Örökkévaló szövetségének ládáját a helyére … a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá” (1Királyok 8:4., 6.).

A frigyláda tehát új otthonra lelt a Szentély legbelsőbb, legszentebb helyiségében, a Miskán maga azonban, a szerkezetét adó farudak, szőttesek és egyéb alkatrészek nyugalomba vonultak és a Templom-hegy mélyén rejtették el azokat örök időkre.

Gát

 

Naftali Deutsch írása

  • Küldés emailben