Régi hanukai emlékek

Lassan véget ér a hanuka ünnepe. Ahogy korábban is, most is megkérdeztem a nagymamámat arról, mire emlékszik a régi pesti ünnepekből.

Két részre vannak bontva az emlékeim. Az egyik a háború előtti, amikor a József utcába lementünk minden nap, egyébként is ott tartózkodtunk, mert az anyuka az üzletben volt. Apu is odajött délután, arra nem emlékszem, hogy mentek-e előtte templomba. Este sokan összegyűltek: barátok, ismerősök, rokonok – nagy társulat volt. Bort ittak.  Vágni lehetett a füstöt. A nagymamáék csináltak csörögefánkot, rendes fánkot és pici kis mandulás tallérokat. Meggyújtották a gyertyákat. Előkerült a trenderli, és óriási trenderlicsaták voltak. És rettentően odavoltam, ha nekem a stell ájn volt.

Mi az, hogy stell ájn?

A trenderlin négy betű van: nun, gimel, hé és sin. A nun, az [jiddisül] nist, vagyis semmi, a gimel gánc, tehát egész, a hé hálb, azaz fél és a sin, stell ájn, vagyis tegyél be egyet a bankba. A férfiak valamilyen kártyajátékot játszottak. Nem igazi kártya volt, kvitliztek, hatalmas csaták voltak. Én voltam egyedül gyermek, én kaptam ajándékot. Aztán később az unokahúgom is gyermek lett, de akkor már a háború volt, és nem működött a József utcai részleg.

A másik rész a Karácsony Sándor utcában volt, a háború után, négyen voltunk, mert az unokatestvérem is velünk volt. Az apuka, sose felejtjük el, akár katona volt, akár kint volt a fronton, valahogy mindig úgy jött össze, hogy hanukára hazajött. Forgácsfánkot sütött az anyu, és almát pongyolában, azt nagyon sokat sütött, és én is sokat csináltam később.

Fehér László: Joel trenderlivel

Ott is trenderliztünk, kaptunk ajándékot. A háború alatt csak épphogy egy pár harisnyát, vagy egy könyvet, a háború után már nagyobb dolgokat, hoztak ruhaanyagot, meg mindenféle könyvet, játékot kaptunk. Kitettük az ablakba a gyertyatartót. A Lujza utcában lakott egy rokon, anya édes unokatestvére, ez még a háború előtt volt. Nyolc gyerekük volt, Gurman volt a nevük. Szemben velünk nem volt ház, ők is a 3. emeleten laktak, átláttunk a Karácsony Sándor utcából a Lujza utcába. Ők nézték a mi gyertyatartónkat, mi néztük az övéket. Amikor karácsonnyal összeesett, mint ebben az évben is, és a karácsonyi koszorúkat is kirakták az utcában, az nagyon szép volt.

Egy szép hanukai emlék?

Egyszer apuka elment segíteni egy textil nagykereskedésbe. Pont karácsonyra esett. Ott álltam az ablaknál, és esett a hó, és az apuka csak nem jött, csak nem jött. A Gurmanéknál égtek a gyertyák. Apuka végre megérkezett, és hozott nekem egy gyönyörű kötött kabátot, aranygombokkal, és az anyunak egy fekete selyemruhára való anyagot, azt kapta fizetségként. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb hanukája.

Dénes Anna

  • Küldés emailben