Reb Sájele Steiner mindig segít

Nem is olyan régen, 150 évvel ezelőtt élt egy kis magyarországi faluban, Bodrogkeresztúron egy különlegesen híres rabbi. Steiner Jesájának hívták, de az emberek annyira szerették, hogy kedvesen mindenki reb Sájelének nevezte őt. Reb Sájele csodatévő hírében áll, és nemcsak a szomszédos falvakból, de még messze földről is látogattak hozzá zsidók és nem-zsidók, szegények és gazdagok, hogy a nagyszakállú rabbitól áldást kérjenek a bajaikra. Mert reb Sájele áldása… az volt csak az igazi áldás, mindig meghallgatták az Égben.

Történt egyszer például, hogy Bodrogkeresztúron nem volt mit enni. Sírtak, jajveszékeltek a szegény emberek, hogy mi lesz velük, aztán szeretett rabbijukhoz fordultak, aki, mint rendesen, a karosszékében üldö­gélt házának ablaka alatt. Azt mondta nekik reb Sájele: ne aggódjatok, menjetek, dolgozzatok, estére étel lesz az asztalotokon. Azzal imádkozni kezdett. Egészen addig imádkozott, amíg egy szekér tűnt fel a falu határában. Lassan haladt a szekér, és ahogy közelebb ért, lehetett már látni, hogy krumplit szállít, de úgy meg volt rakva, hogy az elébe fogott két ló alig bírta húzni. Vánszorogtak a lovak nehéz rakományukkal, reb Sájele pedig csak imádkozott és imádkozott. Amikor a háza elé ért a szekér, a lovak hirtelen megmakacsolták magukat: ők márpedig nem mennek tovább ezzel a hatalmas rakománnyal. Hiába ösztökélte őket a kocsis, csak nem mozdultak. Így hát a kocsis, aki látta, milyen különleges porta előtt akadt el a lovaival, lekászálódott a bakról, bekopogott reb Sájeléhez, és rögtön könyörgőre fogta, hogy a híres cádik segítsen neki. Reb Sájele nyugodtan ránézett, és azt mondta: hagyd itt a rakomány felét, a többivel pedig menj el a vásárba, különlegesen jó áron fog elkelni a portékád. Így is lett. Így jutottak a keresztúriak krumplihoz, a kereskedő pedig így kötött jó üzletet azzal, hogy ajándékba adta áruja felét.

Egy másik alkalommal a halászoknak, akik a Bodrog folyóban halásztak, semmi nem akadt a hálójukba. Kellett volna pedig a hal, reb Sájele asztalához mindig sokan jöttek enni, el kellett látni a szegényeket. Hiába ígért a rabbi segédje nagy pénzt nekik, sehogyan sem akadt semmi a hálókba. Elküldtek ekkor a halászok egyet maguk közül a rabbihoz, hogy jöjjön gyorsan, mert nincsen fogás. Hamarosan meg is érkezett reb Sájele, és imádkozni kezdett. Abban a pillanatban megtelt a halászok hálója hallal. Olyan fogásuk volt, hogy még a szomszédos piacra is vittek belőle, a szegények pedig nem maradtak éhen a szent ember asztalánál.

A leghíresebb története mégis az egerekkel esett reb Sájele Steinernek. Egy szomszédos faluból érkezett egy Joszef nevű zsidó azzal, hogy a gabonaraktárát elözönlötték az egerek, mindent tönkretesznek, nem lesz miből kenyeret vennie a családjának. Ezt reb Sájele nem nézhette tétlenül, hiszen egész életében azon fáradozott, hogy zsidó testvéreinek segítsen. Gondolkozott egy kis ideig, majd azt kérdezte: mondd csak, az a fontos ember ott, a falutokban, hogyan bánik a zsidókkal? Nagy sopánkodásban tört ki a látogató, mert az az ember bizony nem szívelhette a zsidókat, ott ártott nekik, ahol tudott. Azt mondta ekkor reb Sájele: akkor hát menj rögtön a gabonaraktáradba, állj ki a közepére, és mondd ezt az egereknek: Egerek, egerek, innen elmenjetek, ennek az embernek házát ellepjétek. Így is lett, amit Joszef hazament a falujába, és a raktár előtt elkiáltotta, amit reb Sájele mondott neki, az egerek sorokba rendeződtek, és már meneteltek is a fontos ember házába. Soha többé nem tértek vissza a gabonaraktárba.

 

Dénes Anna meséje

 

 

 

  • Küldés emailben