Reb Jánkele, a miskolci csodarabbi

Gottlieb Hájim Mordekháj Jákov miskolci haszid rabbira, vagy ahogy közössége és hívei emlegették, Reb Jánkelére emlékezünk, akinek kedden, támuz 8-án van 84. halálozási évfordulója.

Gottlieb Hájim Mordekháj Jákov (1878–1936/5696. támuz 8.) rabbi, 1926-ban foglalta el a miskolci szefárd, vagyis haszid rabbiszéket, egy évvel azután, hogy a korábbi haszid rabbi, a mádi származású Reinitz Joszef Slomó (1835–1925) elhunyt.

Reb Gottlieb korábban Erdélyben, Felsővisón (Vișeu de Sus, Románia) és Rozálián (Rozavlea, Románia) szolgált. Közeli tanítványa volt a szpinkai (Szaplonca; ma: Săpânța, Románia) rebbének, Weisz Joszef Méirnek (1838–1909), akitől a saját jámborságát is merítette. Másik nagy mestere a huszti (Huszt, Ukrajna) gáon, Grünwald Móse (1853–1910) volt, – akihez hasonlóan pont ugyan annyi évet volt a földön, amit halála után sokan nem is tartottak annyira véletlennek…

Példaértékű életet élt, konfliktusokba sosem bocsátkozott, a Tóra-tanítást „pártok feletti” feladatának tekintette, ezért otthona nyitva állt bármilyen irányzathoz tartozó zsidó előtt. A miskolci ortodox hitközségtől különálló, saját jesiváját tartott, melyet messze földről is felkerestek a bóherek. A rebbe annyira szerény volt, hogy Tóra-kommentárjait csak halála után adták ki: Jágel Jákov (Miskolc, 1938).

Haláláról szép nekrológ jelent meg az ortodox hetilapban a Zsidó Újságban:

„Mély megilletődéssel értesül az orthodox nyilvánosság: R. Chájim Mordecháj Jákajv Gottlieb z. c. l. miskolci szefard főrabbi korai elhunytáról. Évtizedes működése, tevékenysége, a Tórában való buzgólkodása a szó szoros értelemben megvalósítása az igazi papról szóló Malóchi próféta tanításának: »Az igazság tana volt a szájában, jogtalanság nem találtatott ajkain, békességgel és egyenesen járt előttem, sokakat visszatartott a bűntől, a pap ajkai megőrizték a tudást, Tórát kerestek szájában, mert az Örökkévaló angyala ő.« Amit a próféta itt kiemel: nemes jellemvonás, békés természet, a hívek lelki gondozása, nagy Tóra-tudás, az Öröklétű követéhez méltó önzetlenség és pártokon felül emelkedő becsületesség – mind meg volt őbenne.

Nagy Tóra-tudása és bölcsessége folytán külföldről is fordultak a gáonhoz felvilágosításért. Az erre adott válaszaiban megnyilatkozott az ő szerénysége, tapintatossága, békeszeretete, igazságérzete és mélységes vallásossága.

Most, hogy immár az »Öröklétű angyala« lett, hőn óhajtjuk, hogy imádkozzék a Mindenható trónusa előtt szomorú sorsban vergődő zsidó közösségünkért, és az egész összevissza kuszált emberiségért. […]

A megboldogult végtisztessége nagyarányú levájó [sírhoz kísé-rés, a temetés héber neve – Cs. V.] keretében, több ezer hívó részvételével ment végbe hétfőn [június 29. – Cs. V.] délben. Az első heszpedet, fia R. Jehüdó tartotta, majd násza R. Jesájó Kleinmann szatmári rabbi búcsúztatta, amelyet Austerlitz miskolci orth. főrabbi klasszikus gyászbeszéde követett. Ezután Bródy nagykállói főrabbi a Központi Iroda képviseletében mondott megrázó heszpedet, majd a hejőcsabai, szendrői, ózdi, polgári, nyíregyházi, edelényi, szerencsi, ónodi, sajószentpéteri, mezőcsáti stb. stb. főrabbik heszpedei következtek. Pihenjen békében. Lapzárta után kaptuk a miskolci szefard hitk. (imaegyesület) köv. jelentését:

Mint a tűzvész futott végig városunkon vasárnap reggel a gyászos hír: meghalt a szefard főrabbi. Szombat este még elvégezte a »kidüs levonó« (hold-szentelés – Cs. V.) szertartást és nyugovóra tért. Éjfél körül hirtelen rosszul lett és pár perc alatt szívszélhűdés következtében kilehelte szent lelkét. Egy világviszonylatban is nagy cádikot és talmidchóchomot sirathat elhunytával az orthodox zsidóság és elsősorban a mi hitközségünk, ahol nagy gáonnak kijáró tisztelettel vették körül. A temetési szertartás a templomi hakofó-körmenettel kezdődött, a nagykállói főrabbi vezetésével. A templomudvaron lefolyt néhány heszped után a tanítványok vállukon vitték ki a hegyen fekvő temetőbe, ahol a heszpedek folytatódtak. A temetés 7 órakor ért véget és jelenvoltak összetört szívvel hagyták el Gottlieb főrabbi frissen hantolt sírját. Legyen szent lelke »mélic jajser« [kb. „egyenes közvetítője” – Cs. V.] mindannyiunkért!” („A miskolci szefard főrabbi”, Zsidó Ujság, 1936. 12. évf. 25. szám, 5.)

A rebbe halála után a szefárd imaegylet hivatalosan már nem választott rabbit, viszont megállapodtak abban, hogy egyik fiát, Gottlieb Jehudát (1901–1973), mint dáján alkalmazzák. Reb Jehuda túlélte a holokausztot és  apja szellemi örökségét Jeruzsálemben élesztette újra.

 

Cseh Viktor

  • Küldés emailben