Újabb teltházas sábátonnak adott otthont a ráckevei Kék Duna wellness hotel. Ezúttal különleges vendégekkel bővült a pihenésre és feltöltődésre váró családok, baráti társaságok köre. A szervezők nagy örömére Nagyváradról egy egész csoport érkezett. Sokat meséltek a nagyváradi zsidóság múltjáról, jelenéről, lehetőségeiről. Nagy öröm volt megismerkedni a csoport tagjaival es rajtuk keresztül a váradi zsidósággal. Freundlich Ádám, aki szombat este érdekfeszítő előadást is tartott minderről, kérésünkre beszámolt arról is, ők hogyan érezték magukat velünk.
Vegyes érzésekkel telítve érkeztünk meg péntek dél körül Ráckevére. Talán azért, mert egy kicsit más világba csöppentünk.
Persze mi is tartunk péntek esti istentiszteletet és az Oneg Sabatok sem idegenek a számunkra, de a „nagy öregek” sajnálatos eltávozásával az autentikus ortodox zsidó élet és tradíció tisztelet – hogy is fejezzem ki magam, hogy ne sértsek meg senkit? –, kissé elhígult mifelénk. Így egy kicsit féltünk, hogy nem tudunk beilleszkedni a hangulatba.
Szorongásaink indokolatlannak bizonyultak! A napsütés, a mesés környezet és a meleg, családias fogadtatás – amit tetézett egy pár perces welcome-beszélgetés a Rabbival – feledtetett velünk minden aggályt. Nagyon gyorsan rájöttünk, hogy hazaérkeztünk a családunkhoz. Percek alatt részeseinek éreztük magunkat a közösségnek és ezúton meg is szeretném köszönni minden résztvevőnek, hogy ehhez hozzájárult.
A Kábálát Sábát volt számomra a nagy élmény. Úgy éreztem magam mintha, a bevezetőben már emlitett, „nagy öregek” társaságában, a (Váradi) Sász Chevra-ban, a megszokott helyemen ülnék egy fél évszázadnyival korábban. Élvezet volt számomra hallgatni az imát úgy, ahogy azt apámtól is hallottam, és nagy öröm volt újra gyerekhangot hallani ima közben.
Az előadások és a kapcsolódó beszélgetések nagyon érdekesek voltak egytől egyig és mindegyikről úgy álltam fel, hogy „de kár, hogy ilyen rövid az idő”. Nagyon tudtam sajnálni, hogy ki kell hagyni valamit, mikor a programok fedték egymást. Szándékosan nem fogom egyik előadást se külön kiemelni, mert úgy érzem, nem lenne igazságos a többivel szemben.
Volt még egy apró momentum, ami viszont számomra nagyon nagy jelentőséggel bírt, és valahogy megkoronázta az eseményt. Egy rövid vallomást kell tegyek, hogy érthetővé váljon az egész. Nincs nagy gyakorlatom a tfilin feltevésében, nem is hoztam magammal és hogy elkerüljem a kellemetlen helyzetet, a vasárnap reggeli istentiszteletet elblicceltem. Az ima befejeztével reggelihez gyűltünk már össze, amikor az egyik szervező közeledett felém. Fel is készültem lelkileg egy jogos megjegyzésre, de ehelyett elővett egy tfilint és mintha a legtermészetesebb dolog lenne, segített feltenni és közösen elolvastuk a „Smá”-t, mert a nap igy jobban kezdődik. Tényleg jobban kezdődött, köszönöm!
Hogy mivel lettünk többek ezután a rendezvény után, hosszan tudnám sorolni, bölcsességek, barátságok, kilók, kellemes emlékek…. Én mégis egy mondatot emelnék ki, ami ott elhangzott és számomra mint egy ébresztő hatott: a születésnapodon azt ünnepeljuk, hogy a Teremtő úgy gondolta hogy a világ nem létezhet nélküled.
Freundlich Adam
Nagyvárad