Rácfürdő helyett pesti mikvét! – Mikvék a fõvárosban zsidó nõk számára 2. rész

A mikvék, rituális fürdők a zsidó családi élet alapkövét jelentő intézmények. Az elkülönülés és az együttlét megszentelt ideje sokat segíthet a házasság frissentartásában is. Amikor ma egy zsidó nő felkészül a mikvében való alámerülésre, ugyanazt csinálja, mint az ókori Izrael földjén élő nők vagy a középkori Budavárban egykor élt zsidó asszonyok. A körülmények persze gyökeresen megváltoztak, a modern tisztálkodó eszközök, fürdőszobák és jól felszerelt mikvék sokkal kényelmesebbé varázsolják a felkészülést, de a fizikai tisztálkodást követő lelki megújulás ugyanaz maradt.

 

1870-es évek: további javítások a Rácfürdõben

Sorozatunk első részében a főváros mikvehelyzetét vizsgálva utolsóként a cánzi rebbe és a pozsonyi rabbi levelezését idéztük arról, vajon alkalmas-e a budai Rácfürdő mikve használatra. A cánzi rebbe által felhozott érvek, melyek azt bizonyították, hogy nem kóser a mikve, úgy tűnt, nem győzték meg a pozsonyi rabbit, aki végül is azt a tanácsot adta, hogy a kifogásaival forduljon a cánzi rebbe a helyi rabbikhoz.

Spiro Chájim Elázár (1871–1937) munkácsi rebbe erről a levélváltásról azt írja1: „tényként tudom egy tálmud-hóchemtól, aki ott volt a pozsonyi rabbinál, amikor a cánzi rebbe levelét megkapta az ofeni [budai] mikvéről, hogy válaszában egyetértett a cánzi rebbe kifogásaival”. Kicsit furcsállom ezt a visszaemlékezést, mert a pozsonyi rabbi hosszú leveléből inkább úgy tűnik, hogy elutasította a cánzi rebbe érvelését. Talán egyedül a cánzi rebbét a budai dájánokhoz küldő mondatokból következtethetünk arra, hogy voltak fenntartásai a mikvével kapcsolatban.

Talán ezt erősíti meg, hogy több mint 10 évvel később mégiscsak zajlottak változtatások a rácfürdői mikvében. 1869-ben érkezett ugyanis Pestre a pozsonyi rabbi tanítványa, Zussman Szofér Benjámin (1826–1898) mint a Sász Chevra Vasvári Pál utcai közösségének első rabbija (1892-ig). Halála után fia Zussman Szofer Efrájim Fisel (1867–1942) a Pesti Ortodox Rabbinátus vezetője, gyászbeszédében2 így méltatta apját: „Mennyit fáradozott addig, amíg sikerült megjavítania a fürdőket, hogy Budán kóser mikve legyen, ami majdnem mostanáig működött, amikor Pesten építettek mikvét, és mennyi drósét tartott a nidá törvényeinek komolyságáról, szavai erejével, amik édesebbek voltak, mint a méz.”

Elképzelhető, hogy Zussman rabbi ’69-es érkezése után szintén úgy vélte, hogy mestere, a pozsonyi rabbi el­fogadta a cánzi rebbe érvelését, és eze­ket a problémákat javíttatta ki a für­dőben. Emellett az is lehet, hogy újabb problémák merültek fel a Rác­fürdő kóserságával kapcsolatban, ami­nek rendbetételét ő vette kézbe, és fej­lesztette olyan szintre a mivék, hogy az újra elfogadhatóvá vált.

Zussman rabbi feladata nagyon fontos volt, hiszen korábban mindenki által elfogadott kóser mikve nem volt Pesten, ahogy ezt kritikaként felhozta a Németországban megjelenő Der Israelit az 1869. február 3. számában3: „…például Pest csodálatos templomában, melyből talán öt [zsinagóga] is kijöhetett volna, és ahol a zsidó lélekszáma meghaladja az 50 ezret, nincs mikve (!!!), nincs iskola, illetve van egy afféle, melyet dr. Kohn… csupán egy szegényiskolának minősített”.

 

1885: pesti mikve a kérdéses budai helyett

1885 júniusában-ban Szofér-Schreiber Chá­jim (1821–1886) a Pesti Ortodox Hit­község rabbija, a hitközség vezető­sé­gének szóló, Freudiger Mojse (1833–1913) hitközségi elnöknek címzett szív­hez szóló levélben4 kérte a mikve lé­tesítését. A „Bécs melletti Mödlingben” kelt levélből sajnos sok információt kihagytak a nyomtatás során: „Most pedig szeretnék a szívéhez szólni, hogy ne kerüljön el a szemük elől, és figyeljenek oda, hogy igyekezzenek építeni egy mikvét, a zsidó nők és férfiak tisztaságáért az önök városában. Az aggály nem hagyta el a szívemet, hogy sajnos …[név kihagyva] befolyása alatt van ez az ügy, ami súlyos vétek és ami nagy buktató lehet nap, mint nap. Most, hogy kiderült, hogy az egyik vétek hozza magával a másik vétket5, akkor nincs nyugalmam és nyugtalankodik a lelkem a rácfürdői mikve miatt… Ezért kérem Önöket, hogy minden héten üljenek össze azzal a céllal, hogy kigondolják, hogy lehet kóser mikvét építeni a városunkban…”

Egy héttel később ismét levelet írt a témában, ezúttan „a rabbinak, aki a dáján a városomban”6. A címzett, Eckstein Ávrahám Eliezer rabbi (1838–1908) [a Pesti Ortodox Hiktözség első dájánja] korábban levélben értesítette Szofér rabbit arról, hogy a rácfürdői medence ereszt: pár óra alatt 4 ujjnyit csökkent a vízszint. A gépész, akit a csökkenés okáról kérdezett, azt mondta, hogy a dugónál folyik el a víz. Eckstein rabbi megpróbált erre mentséget találni és érvelni amellett, hogy ez így rendben van, ám Szofer rabbi leszögezte, hogy amíg elfolyik a víz, addig a mikve nem kóser: „sajnos megtudtuk, hogy nem [közvetlen] forrásunk van itt, hanem egy medence, ami nem érintkezik a forrással7… azon a napon, amikor ez kiderült és láttam egy kis folyást, rögtön kértem, hogy javítsák meg [mivel itt megszakad a kapcsolat a medence és a forrás között, ezért már nem számít forrásvíz által táplált mikvének, az ilyen típusú rituális fürdőből pedig nem folyhat el a víz]. Isten kegyelmezzen nekünk, mert mindig lelkiismeret furdalásom volt a fenti mikvék kapcsán, és mióta megtudtam, hogy nem [közvetlenül] a forrásból táplálkozik a mikve, azóta a fejem és a szívem nincs velem. Így dupla gyehennom van Pesten, mert a micvát [ti. a családi élet törvényei által előírt elkülönülést a nidá idején] is nehéz megtartani, hát még milyen nehéz így megtisztulni. Már múlt héten írtam a vezetőségnek és kértem, hogy szervezzék meg, hogy épüljön mikve a városukban, Pesten.”

Június 25-én kelt leveléből8, melynek címzettje újfent Freudiger volt, kiderül, hogy van előrelépés: ugyanis megköszöni, hogy az elnök összehívott egy gyűlést a mikve építéséről. Ezután tovább sürgeti az építkezést, hangsúlyozva a dolog fontosságát, sőt egy javaslattal is előáll: szerinte egy alapot kellene létrehozni a szükséges pénz összegyűjtése érdekében. „Kérje el azt a levelet, amit válaszoltam a dájánnak és látni fogja, milyen súlyos a dolog a szememben. Mióta Pestre jöttem nem voltak a rácfürdői mikvék jóváhagyva csak nagyon nagy szükség esetére, hogy ne feledkezzenek el a nidá micvájáról. Mióta megtudtam, hogy nincs ott [közvetlen] forrás, nem tudok magamhoz térni és nem tudom, hogy lesz engesztelés ennek az embernek… [ti. a fent meg nem nevezett illetőnek, akinek a kezében van ez az ügy], és mindazoknak, akik segítették őt abban, hogy meglopja a közösségünk tagjait és akik ezt a sok vétket okozták…”.

Szofér rabbi nyilvánvalóan túl lassúnak ítélte meg a haladást, mivel egy héttel később, július 1-én újabb levél9 érkezett a hitközségi elnöknek: „kérem, értesítsen, hogy tett-e már valamit a pesti kóser mikve ügyében!” – sürgette a rabbi az elnököt.

A pesti mikve felépülését Szofér rabbi sajnos már nem érte meg: egy évvel később, 1886. június 28-án, 65 éves korában elhunyt.

 

„A tagok fogják fedezni a a mikve-építés költségét”

 Előkerült az eredeti Pesti Hitközség 1807-es jegyzőkönyve

A sorozat első részében már említettük, hogy 1807. január 25-én határozta el a pesti hitközség egy rituális fürdő építését. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója fellelte az eredeti héber és németes-jiddis nyelven írt jegyzőkönyvet, melyet az alábbiakban fordításban közlünk. Köszönet dr. Shlomo J. Spitzernek a segítségéért.

 

[1]807. január 25. hétfő; [5]567. svát 16.

A mai napon a képviselők tizenkét további fővel kiegészülve döntöttek egy mikve azonnali felépítéséről. A költségek fedezéséért jövő sábeszkor itt a zsinagógában kihirdettetik, hogy a közösség vegyen részt ebben a nagy micvában a lehetőségeikhez mérten. A pénz kasszírozására kijelöltetik három fő a képviselők közül és másik három a 12 fő közül. Ők mesterünk, tanítónk, a Rabbi úr, világítson a fénye, otthonában, a rabbi házában a következő vasárnaptól kezdve fogják várni [az adományozókat], míg össze nem gyűlik a pénz. Ha még ezen felül további adomány fog érkezni, akkor annak felhasználásáról a későbbiekben fogunk dönteni [hogy a mikve céljára fordítják-e].

Mordecháj Sacks, Ansel Switner, Icik Schlesinger, Jáákov Askenázi, Simon Frankel, Zelke Abiless, Joszef Glugo, Wolf Ablis, Ábrahám Ranzu, Mojse Méir Reisel, Michel Ádler, Ábrahám Pollak, Eizik Fezel, Zalman Frankfurter

 

A cikk első része itt olvasható el. 

 

1 Minchát Elázár responsum 4. kötet 7. fejezet; 2 Megjelent apja könyvében: Chálifot szimlát Benjámin 3. kötet (Paks 1899) Előszavaként, Ulám Smuél bekezdése; 3 A mellékletben 83. oldal; 4 Toldot Szofrim (London 1963), KáN Szofér 132. levél; 5 Atyák bölcs tanításai 4:2.; 6 KáN Szofér 134. levél; 7 Lásd uo. 10.; 8 KáN Szofér 135. levél; 9 Uo. 136. levél.

 

Oberlander Báruch rabbi írása

  • Küldés emailben