Plasztikai sebészet vagy elfogadás?

Tisztelt Rabbi!

A zsidóknak hogyan kellene viszonyulniuk a született rendellenességekhez? Mit tanácsolnának a bölcsek egy olyan 26 éves zsidó férfinak, aki párra még nem talált és elálló füllel született? Csak az egyik füle lenne elálló, a másik nem, vagyis nem csak eltérő lenne az átlagosnál, de még aszimmetrikus is. Plasztikai sebészet vagy elfogadás? Ha utóbbi, akkor félő, hogy ő magát elfogadja ugyan, de párra így sosem talál. Márpedig a szaporodás micva, aminek így eleget sem tudna tenni.

Válaszát előre is köszönöm.

Dániel

 

Kedves Dániel!

A háláchá tiltja, hogy sebet ejtsünk másokon (Sulchán áruch, Chosen mispát 420:31.), akkor is, ha ezt a másik megengedte (uo. 421:12.). Sőt, az embernek magának sem szabad sebet ejtenie önmagán ( uo. 420:31.). Ennek hátterében az áll, hogy a zsidóság szerint az ember Istentől kapta a testét, a lelkét, az életét azért, hogy azt „rendeltetésszerűen” használja és micvákat végezzen általa (SÁ Háráv, Nizké guf vánefes 4.).

Azonban, ha egészségügyi okok miatt orvosi beavatkozásra van szükség, akkor akár sebet is lehet ejteni az emberen – ez része annak az általános engedélynek, amivel a Tóra megengedi a gyógyítást (SÁ, Jore déá 336:1.).

Ez alapján mondja Panet Me­náchem Mendel (1818–1884) dési rabbi (Sááré cedek responsum, Jore déá 143. fejezet), hogy ez az engedély csak kimondottan betegségek idején érvényes, nem felhatalmazás arra, hogy az orvos változást hozzon a teremtésben egyéb okok miatt. Erre hivatkoznak azok, akik tiltják az olyan (plasztikai) műtéteket, aminek nem egy betegség megszüntetése a célja (Cic Eliezer responsum 11. kötet 41:8.). Különösen igaz ez akkor, ha altatásban zajlik a műtét, ami már önmagában is bizonyos veszélyt jelenthet (Sévet hálévi responsum 6:198.).

Az általánosan elfogadott vélemény ezzel szemben az, hogy egy olyan sebejtés, ami megkönnyíti pl. a pártalálást (hiszen a házasság és a gyereknemzés micva – SÁ, Even háezer 1:1.), vagy csökkenti az ember szégyenkezés miatti szenvedését, az nem számít felesleges sebnek, és gyógyításnak nevezhető (Igrot Mose responsum, Chosen mispát 2:66.).

Abban az esetben, ha a beavatkozás kizárólag szépészeti célú, és semmi más célt nem szolgál, akkor az nőknek engedélyezett, ha helyi érzéstelenítéssel történik (lásd minderről Encyclopedia of Medical Ethics [héber] 4. kötet 606–608. oldal).

Kívánom mindenkinek, hogy mielőbb találjon párt, állhasson a hüpe alá és alapíthasson zsidó családot!

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben