Pinchász tette megszüntette a járványt

Pinchász Áron főpap unokája volt, és így természetesen rokonságban állott Mózessel is. Ő is azon személyek közé tartozik, akinek hetiszakasz viseli a nevét. Pinchász híres volt elszánt istenszolgálatáról, buzgóságáról. Ez a tulajdonsága vezetett ahhoz, hogy megölje Simon törzsének fejét, Zimrit, és ezzel véget vessen annak az isteni eredetű járványnak, mely a zsidó népet sújtotta a midjáni nőkkel való paráználkodás miatt. A járványnak 24 ezren estek áldozatul. Jutalomként ő és leszármazottai mind papok lehettek. Egy midrás szerint Pinchász nem volt más, mint Elijáhu (Illés) próféta.

Neve már Mózes második könyvében is felbukkan: Elázár, Áron fia pedig vett magának Pútiél leányai közül feleséget és ez szülte neki Pinchászt… (M.II. 6:25) Pinchász a kivonuló zsidókkal hagyta el Egyiptomot, hírnevet azonban csak a negyvenéves vándorlás vége felé szerzett magának azzal a tettével, melyet az előző hetiszakasz, a Bálák mesél el. Érdekes, hogy a szakasz a történet közepénél félbe szakad, és csak ezen a héten tudjuk meg, mi lett Pinchász jutalma.

A zsidók már csak néhány hónapnyira voltak a honfoglalástól. Sitimben táboroztak, Moáv síkságán, a Jordán-folyó partjainál. A zsidók közül sokan midjáni nőket vittek a sátrukba, azok, a gonosz próféta, Bilám tanácsára, elcsábították a zsidó férfiakat, akik azután a moáviak istenségét, Peort kezdték imádni, és előtte hajoltak meg. Isten haragjában járványt küldött választott népére. Mózes magához rendelte a törzsek vezetőit, és megparancsolta, hogy a törvényszegőket irtsák ki a nép közül. A zsidók összegyülekeztek a sátorszentély előtt, hogy megtegyék, amit Mózes parancsolt, ám ekkor hirtelen megjelent Simon törzsének vezetője, Zimri ben Szálu, és mindenki szeme láttára a sátrába vezette az öt midjáni király egyikének a lányát, Kozbi bát Curt. Pinchász éktelen haragra lobbant, és egyszerre szúrta át a lándzsájával mindkettőjüket. Az Izrael népét sújtó járvány azonnal megszűnt.

Mielőtt a folytatással, vagyis a Pinchásznak adott jutalommal foglalkoznánk, térjünk vissza a tetthez, mely egyébként bölcseink szerint hatalmas veszélyeket rejtett magában, akkorákat, hogy egyes források szerint hat, mások szerint tíz, sőt, tizenkét csodát kellett Istennek tennie ahhoz, hogy Pinchász megmenekülhessen. Erre mondja a Talmud (Bráchot 56b), hogy ha valaki Pinchászt látja álmában, akkor biztos lehet benne, hogy csodás eseményben lesz része.

Hogyan lehetséges, hogy valaki megöl két embert, és, amint a későbbiekben látni fogjuk, isteni jutalmat kap? Bölcseink elmondják, hogy Pinchász tette nem volt megalapozatlan, és nem kizárólag önnön dühét követve cselekedett. Bár alapvetően csak arra jogosult bíróság hozhat halálos ítéletet, a zsidó jog egyes esetekben lehetőséget ad az egyéni ítélkezésre. Ezen esetek egyike az, ha valaki azt látja, hogy egy zsidó férfi nem-zsidó nővel vétkezik nyilvánosan, és a szemtanú épp a megfelelő pillanatban lép közbe, a saját akaratából.

Pinchász tehát önmagát tökéletesen feladva cselekedett, csakis Isten és az Ő népének kapcsolatát szem előtt tartva. Tette nem saját agressziójának levezetése volt, csakis a magasabb, isteni cél lebegett előtte. Abban a pillanatban, ha mérlegelni kezdett volna, már nem tudta volna e célt tökéletesen teljesíteni, és így tette sem dicsérni-, hanem elítélnivaló lett volna. A törzsek vezetői azonban kételkedtek: valóban Isten szolgálata vezérelte, nem pedig a saját dühe? Ezért az Örökkévaló a nevét Áronéhoz kötötte, ahogyan a szövegben olvassuk. Vagyis a Tóra nemcsak Pinchász apját, Elázárt, hanem nagyapját, Áront is megemlíti, amikor a leszármazását sorolja fel: Pinchász, Elázár fia, Áron, a főpap fia. Áron főpapról tudjuk, hogy a világ leginkább békeszerető embere volt. Mivel a Tórában semmi sincs ok nélkül, biztosak lehetünk abban, hogy Pinchász nagyapjának említése is üzenetet hordoz a számunkra. Bölcseink ezt úgy magyarázzák, hogy ebből a kifejezésből tudjuk, hogy Pinchász maga is nagyapja békeszerető típusát képviselte. Tettét nem erőszak, vagy agresszió, hanem a Teremtő iránti mindent kizáró elkötelezettség inspirálta.

Ezt követően a következőket olvashatjuk hetiszakaszunk felütésében:

Pinchász, Elázár fia, Áron, a pap fia elfordította haragomat Izrael fiairól, midőn buzgólkodott értem közöttük, hogy nem pusztítottam ki Izrael fiait buzgalmamban. Azért mondd: Íme, adom neki békeszövetségemet! És legyen neki és magzatának utána az örökös papság szövetsége, azért, mert buzgólkodott Istenéért és engesztelést szerzett Izrael fiainak. (M.IV. 25:11-13)

A papságot (kehuná) Áron fiai és az ő leszármazottaik öröklik. Itt Isten mégis azt adja jutalomként Pinchásznak, hogy leszármazottai örök időkig kohénok maradnak. Érdekes magyarázatot hoznak erre a kommentátorok: az Örökkévaló ígéretet tett Áronnak arra, hogy a fiai és azok minden jövőbeni fiú leszármazottai kohénok lesznek. Amikor ez az ígéret elhangzott, akkor Pinchász már megszületett – nagyapja első unokájaként –, vagyis rá sem az Áron fiai, sem az ő jövőbeni leszármazottaik kifejezés nem vonatkozott. Neki és fiainak ekkor biztosította Isten a papságot.

Pinchász azon kevesek közé tartozott, akik a kivonulás nemzedékéből bejutottak az Ígéret Földjére. Számos fontos történelmi esemény részese volt, harcolt Midján ellen, kémkedett Jerichó körül. Isten különleges képességekkel ruházta őt föl, többek között prófétált is. A Bírák könyvében is szerepel, legutoljára pedig a Krónikák könyvében hallunk róla, 400 évvel a kivonulás után, Dávid király uralkodása alatt (I.Krón. 9:20), a midrás azonban azt mondja, hogy Pinchász még ennél is jóval tovább élt.

Pinchásznak földje volt Izraelben, ott temették el apját (Jehosua 24:33). Apja halála után ő viselte a főpapi tisztséget, és leszármazottai közül is számos kohén gádol, vagyis főpap került ki. Egyik utódja Ezra, az írástudó volt, a második jeruzsálemi Szentély időszakának nagyszerű vezetője.

Még egy dolgot kell vele kapcsolatban említenünk. Ahogy már korábban is mondtuk, egyes midrások a csodálatos történeteiről híres Élijáhu prófétával azonosítják őt azon párhuzamok alapján, melyek mindkettejük életét és személyiségét jellemezték. Ezek közé tartozik például a rendkívül hosszú életük, valamint az, hogy a Biblia mindkettőjüket angyalhoz hasonlítja. Mindketten határozottan és azonnal tudtak cselekedni, ha szükség volt rá, másfelől pedig mindketten mindig a jót keresték másokban. Más szövegek szerint azonban Élijáhu Gád, vagy Binjámin törzséből származott, így ők ketten nem lehettek azonosak, hiszen Pinchász bizonyosan Lévi törzséből eredt.

 

zsido.com

 

Bár Saul és Joel filmsorozata véget ért, a tavalyi magyarázatok természetesen idén is érvényesek. A Pinchász hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide.

  • Küldés emailben