Peszách séni: sosincs késő

Tisztelt rabbi!

A naptárban láttam, hogy vasárnap lesz a Peszách séni, második Peszách. Ilyenkor mi a teendő?

Köszönettel:

Olga

Kedves Olga!

A Szentély idejében a niszán 14-én délután, az ünnep beköszönte előtt bemutatták a peszách áldozatot, melynek a megsütött húsát este, a széderen fogyasztották (2Mózes 12:6–9.). Ez volt tulajdonképpen a széder egyik központi eleme. Ám azok, akik rituálisan tisztátalanok voltak, nem mehettek be a Szentélybe (4Mózes 5:2.),  így lemaradtak a szédernek egy lé­nyeges részéről. Ők Mózeshez for­dultak jogorvoslatért: „Mi tisz­tátalanok vagyunk emberi holt­-
test által, miért vonassék meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között?” (uo. 9:7.) Az Örökkévaló számukra egy második Peszáchot rendelt el: pontosan egy hónappal később ugyanúgy végigcsinálhatják az áldozat bemutatását és ehetnek a húsából (uo. 9–12.). A különbség annyi, hogy ezen a napon már kenyeret is lehet enni a macesz mellett (Talmud, Pszáchim 95a.).

Ez alapján, bár már nincs Szentély, ijár 14-e kis ünnepnapként van nyilvántartva napjainkban is. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az imában elmarad a táchánun, a bűnbocsánatért való könyörgés, hisz ez ünneprontó téma… és szokás egy kis peszáchi maceszt enni.

A legtöbb közösségben, így a Chábádban is, ezt nappal szokás megtenni, emlékeztetőül az egykori áldozat-bemutatásra (Nité Gávriél, Peszách 3. kötet 57:9.; a lubavicsi rebbe: Igrot kodes 2. kötet 352–353. oldal). De pl. a munkácsi rebbe, Spira Chájim Elázár rabbi (1871–1937) nappal és es­te is evett maceszt, hisz este fogyasztották el a nappal bemutata­tott áldozat húsát (Dárké Chájim vö­sá­lom 631–632. paragrafus).

Az előző lubavicsi rebbe, Jo­széf Jichák Schneerson rabbi (1880–1950) nagyon fontos tanítását hangsúlyozta a Peszách séninek: ha az ember igyekszik, akkor sosincs késő pótolni a fontos dolgokat, amikről lemaradtunk (Hájom jom ijár 14.).

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben