Őszi ünnepek – újévi szokások

Méz, gránátalma, datolya – a zsidó újév ismert ételei.  Sófárfújás, ünnepi lakoma, jókívánságok átadása – a zsidó újév ismert eseményei. Most a kevésbé ismert szokásokból mutatunk be néhányat.

Az asszonyok ünnepe

Ros hásáná első napján a bibliai prófétanő, Cháná imáját olvassák fel háftárának, a tóraolvasást követő prófétai szakasz gyanánt (I Smuel 1:1-2:10). Cháná, Elkáná felesége, Smuél (Sámuel) próféta anyja a zsidó nő ideálja. Imája magában foglalja egész Izrael népének imádkozását. Cháná nevében a zsidó nő három alapvető micvája: a chálá (tésztaáldozat), nidá (a családi tisztaság törvényei) és a hádlákát nérot (gyertyagyújtás) bújik meg. Cháná imája különleges jelentőséget hordoz a gyermekáldásra váró asszonyok számára, hiszen ő is ezért fordult imájával az Örökkévalóhoz. A hagyomány szerint Cháná ros hásánákor lett várandós fiával, a későbbi Smuél prófétával. Ez az oka annak, hogy sokan szgulának (valamilyen kívánt esemény bekövetkezését elősegítő tettnek) tekintik e szakasz meghallgatását. Vannak olyanok, akik Cháná imáját mondják el a ros hásánái gyertyagyújtás idején.

Oroszoroszágban, ha volt olyan asszony, aki régóta várt már gyermekáldásra, odahívták hozzá a máftirt (azt a személyt, aki felolvasta a prófétai szakaszt a zsinagógában), hogy külön neki is felolvassa a történetet, abban a reményben, hogy ez a tett felkelti Isten kegyelmét, ahogyan az annak idején Chánával is történt.

Szintén nőkkel és a szüléssel kapcsolatos az a fehéroroszországi szokás, hogy a máftirt ros hásánái rabbinak nevezték. Az ezt követő évben „kormányzó” volt, és feladatai közé tartozott, hogy a szülő nőkért imádkozzon. Amikor elkezdődtek a fájások, akkor elsőként őt hívták, hogy újévi máchzorral (imakönyv) a kezében siessen a helyszínre, és olvassa fel a vajúdó asszony előtt az ünnep első napjának prófétai szakaszát.

Étkezési hagyományok

Askenázi családokban a leveshez cérnametéltet főztek, hogy az év hosszú legyen, és gyengéden „bánjon” velük.

Az ünnepi kalácsot, a bárcheszt többnyire kerekre fonják az asszonyok az évnek ebben az időszakában, és mézzel, mazsolával ízesítik a teljes, édes év reményében. Sok helyen apró koronákat készítettek a tésztából, és azzal díszítették a bárcheszt, emlékeztetve Isten megkoronázására, mely az ünnepi imarend visszatérő fordulata. Máshol létra alakú kalács is került az asztalra, annak a midrásnak a nyomán, mely szerint az Örökkévaló létrákat tesz az égbe, és van, akit felemel rajtuk, másokat meg levesz róluk… Ismét mások madár alakú bárcheszeket készítenek, mert a madár Jesájá próféta könyve (31:5) szerint a kegyelem jele.

Öltözködési szokások

Askenázi szokás fehérbe öltözni az ünnepre, legalább arra az időre, amíg a zsinagógában imádkoznak. A házas férfiak ilyenkor magukra öltik a kitlit, az egyszerű, fehér halotti köntöst, amelyet az esküvőjükön, majd évente néhány alkalommal viselnek: ros hásáná napjain, jom kipur este és napközben, valamint a széder este vezetésekor. Sok családban a mai napig szokás új ruhát venni a gyerekeknek az ünnep alkalmából.

Elaludhatjuk-e a szerencsénket?

Vannak, akik azt mondják, hogy ros hásáná első napjának délutánján nem szabad elaludni, nehogy az ember elaludja a szerencséjét.

Komolyság vagy vigadalom?

A zsidó újévben nyoma sincsen a polgári újév féktelen vigasságainak. Többnyire komoly dolgokkal foglalkozunk, hiszen ez a számvetés, az önmagunkba mélyedés, a megtérés időszaka. Mégis van okunk az örömre is: eltelt egy év, és mi újra itt vagyunk. A Kaukázusban az ünnep kimenetele után az asszonyok dobokkal, csengőkkel, furulyákkal és énekszóval vonultak fel, a fiatalok pedig táncoltak.

Utfilá utsuvá ucdáká

Bölcseink azt tanítják, hogy az ima, a megtérés és az adományozás elűzi tőlünk a rossz ítéletet. A hagyomány szerint Isten mindenkit beír egy könyvbe annak megfelelően, hogy milyen élete lesz a következő év során, és természetesen mindannyian azt szeretnénk, ha a jó élet könyvébe kerülnénk. Ennek jegyében ilyenkor nagymértékben megnő az adományozási kedv. Érdemes kihasználni az alkalmat, és nemes célokra adakozni.

Köszöntés, üdvözlés

Szokás egymásnak jókívánságokat küldeni – ez a kártisz bráchá. Izraelben már az óvodások is készítenek kis rajzokat, egy-egy jókívánsággal a család számára. A nagyobbak osztályon belül is osztogatnak ilyen kártyákat, illetve az iskola is szervez olyan programot, melynek során a gyerekek elmondhatják egymásnak a jókívánságaikat.

A ros hásánát megelőző hetekben „sáná tová” – „jó évet” kívánsággal búscsúzunk mindenkitől. A jiddis nyelvű közösségekben így mondják: „Á git jór!” Hozzátehetjük azt is: „ktivá vechátimá tová” – jó beírást és jó bepecsételést, a fent említett jó élet könyvébe. Ha hosszabb búcsúzkodásra is lehetőség van, akkor egyéb jókívánságainkat is kifejezhetjük. Izraelben elterjedt fordulat a „Hásem jemále et bákásotéchá letová” – teljesítse be az Örökkévaló a kívánságaidat úgy, hogy jó származzon belőlük. Mi is ezzel a jókívánsággal köszönünk olvasóinknak.

לשנה טובה תכתבו ותחתמו! ה’ ימלא את כל בקשתכם לטובה!

  • Küldés emailben