Ősi pecsétet találtak Jeruzsálemben

A leletek a babilóniai fogságból visszatérő zsidók újjáépítő munkáját leíró bibliai történetet támasztják alá.

Különleges leletek kerültek elő a jeruzsálemi óváros délkeleti sarkánál, az ősi Dávid városa mellett zajló régészeti feltárás során: a perzsa uralom idejéből származó pecsét és bulla, melyek a lerombolt város megújulásáról tanúskodnak. A tárgyakat egy olyan épületben találták, melyet az első szentély pusztulása után (i. e. 586), a perzsa korszakban vettek újra használatba. Ebből az is következik, hogy Jeruzsálem legősibb negyede ismét benépesült ebben az időben és fontos közigazgatási központként szolgált.

A pecsétnyomó egyszerűen megmunkált darab, melyhez egykor nyél is tartozott- hasonlóan a napjainkban is használt pecsétekhez. A pecsétnyomó feje eltört, de látszik, hogy két figurát ábrázolt, felehetően epigrafikus ábrázolásokat, azaz betűkre utaló formákat. A pecsétnyomó nagy méretéből arra következtetnek, hogy tárolóedényeket, vagy más, méretes tárgyakat pecsételtek le vele.

A bulla igényesebb kialakítású és ugyanannak a pecsétnek a kétszeres lenyomata látható rajta. Egy trónon, vagy valamilyen tisztséget jelző széken ülő embert ábrázol, aki lehetett király vagy kormányzó, illetve két oszlopot, melyek lehetnek babilóniai istenségek, például Nabu vagy Marduk szimbólumai. Ehhez hasonló, a polgári időszámítás előtti V. vagy VI. századból származó bullát már feltártak Dávid városában.

A perzsa uralom alatt álló Jeruzsálemről a Biblia több könyvében is olvashatunk. Ír róla Ezra, Nechemja, Chágáj, Zechárja és Máláchi is.

Ezra és Nechemja könyvében Jeruzsálem kis jelentőségű, romos, elhagyatott városként jelenik meg. A korai perzsa korból ránk maradt szegényes régészeti leletanyag is ezt erősíti meg. A próféták szerint a város nem volt egységes, két, külön irányítás alatt álló része volt. “És mellettük erősködött Refája, Chúr fia, Jeruzsálem kerü­lete felének főtisztje …  És mellette erősködött Sallúm, Hallóchés fia, Jeruzsálem kerülete felének főtisztje” – írja Nechemja (3:9, 12).

A próféta később Jeruzsálem kormányzója lett és egy nagyobb adminsztratív központból irányította a várost. A pecsétnyomók kiemelt jelentőségéről Chágáj prófétánál (2:23) találunk említést: “Azon napon, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, veszlek téged, Zerubável, Sealtiél fia, én szolgám, úgymond az Örökkévaló, és teszlek pecsétgyűrű gyanánt, mert téged választottalak ki, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura”.

Az ásatás során nagy mennyiségű halcsont is napvilágra került. A forrásokból kiderül, hogy ebben az időben jelentős halpiac működött a városban, mely – a próféta rosszallását kiváltva – szombaton is nyitva állt: ” És a Córbeliek, akik benne laktak, hoz­tak halat s mindenféle árut, s elárusították szombaton Jehuda fiainak, Jeruzsálemben. Ekkor pöröltem Jehuda nemeseivel és mondtam nekik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti műveltek és megszentségtelenítitek a szom­bat napját?” (Nechemja 13:16-17). A halkereskedelem olyan fontos volt, hogy a városfal egyik bejáratát Hal kapunak nevezték el.

A korai perzsa korból kevés fontos lelet került elő az akkor jelentőségét vesztett városból, de említést érdemel a 2007-ben, Dr. Ejlát Mázár által feltárt 13 méter hosszú falszakasz és torony, melyet a város eredeti védvonalának megfelelően építettek. A fal elhelyezkedése, kora és az építés sietős módja miatt feltehetően a Nechemja által említett, a visszatérő zsidók által sebtében emelt fal egy szakaszát találhatták meg.

A feltárást vezető régészek, Juvál Gádot professzor és Dr. Jiftách Sálev elmondása szerint a megtalált pecsét és bulla arról tanúskodik, hogy a még romokban heverő, jelentőségét vesztett Jeruzsálemben a visszatérő zsidó minden erejükkel azon voltak, hogy visszaállítsák a város vezető szerepét és helyreállítsák a lerombolt épületeket.

zsido.com

Forrás: watchjerusalem

  • Küldés emailben