Oltásellenesség és háláchá: szabad-e kihagyni egy védőoltást?

Az Újpesti Önkormányzat egy hozzájuk forduló kiskorú kötelező oltásának kapcsán  kereste meg Oberlander Báruch rabbit, a Budapesti Ortodox Rab­binátus vezetőjét: „mivel a gyer­mek vallási okokra hivatkoz­va megtagadta a kötelező Hepati­tis B (1) illetve a Hepatitis B (2) védőoltások beadását. Kérem szíves tájékoztatását arról, hogy milyen módon tudná az iskola beszerezni a kóser oltóanyagot, tekintettel arra, hogy a gyermek ezt írásban kérelmezte.”

Szomorú aktualitást ad a kérdésnek, hogy Izraelben a gyerekeik beoltatását megtagadók miatt nagy kanyarójárvány van. Miután a múlt héten egy másfél éves kislány belehalt az oltással megelőzhető kórba, az izraeli parlament egy, a magyar törvényekhez egyébként nagyon hasonlító szabályozást készít elő, ami lehetővé teszi a szigorúbb fellépést a kötelező oltásokat elutasító szülőkkel szemben.

 

Nem csak szabad, kötelező is

A legtöbb rabbi nemhogy megen­gedi, de egyenesen vallá­si kötelezettségnek tartja az oltást. Ennek két oka van: egyrészt az, hogy vigyáznunk kell a saját egészségünkre, másrészt az, hogy mások elől el kell háríta­nunk a veszélyt.

Mindkét előírás tórai parancsolat. „Csak őrizkedjél és őrizd na­gyon a te lelkedet… De őrizkedjetek nagyon lelketek…” (5Mózes 4:9., 15.) – a talmudi bölcsek szerint (Bráchot 32b.) ez a fél mondat az egészségünk megőrzésének kötelezettségére vonatkozik. Ugyanígy bibliai előírás, hogy eltávolítsunk mindent, ami veszélyforrás lehet, ahogy írva van: „Ha új házat építesz, csinálj korlátot tetődre, hogy ne hozz vérbűnt házadba, ha valaki leesik arról.” (5Mózes 22:8.)

A Sulchán áruch (JD 116:5. RöMÁ, CM 427. fejezet) nemcsak azt írja elő, hogy az ember vigyázzon magára, hanem azt is, hogy „jobban kell figyelni veszély esetében, mint egy tiltás esetében, és jobban kell őrizkedni egy olyan helyzettől, ami talán veszélyes lehet, mint olyantól, ami talán tilos lehet… El kell menekülni egy olyan városból, ahol járvány van… Aki vigyáz a lelkére, az tartsa magát távol a veszélytől, ne támaszkodjon csodára és ne vállalja fel a veszélyt.”

 

Társadalmi felelősségvállalás

Ezekből az előírásokból azt is meg­tanuljuk, hogy az embernek a társadalom egészségére is vigyáznia kell. Ez kapcsolódik ahhoz az íráshoz: „Ne állj tétlenül a felebarátod vérénél!” (3Mózes 19:16.), amiből a Talmud szerint (Szán­-
hedrin
73a.) azt tanuljuk, hogy ha látjuk, hogy valaki fuldoklik, rablók vagy vadállatok támadnak rá, akkor kötelező megmenteni. 

Sőt, a törvényhozók (SZMÁ a SÁ CM-hoz 426:2.) még azt is idézik a Jeruzsálemi Talmudból (lásd Trumot 8:10.), hogy az embernek kötelező felvállalni egy esetleges veszélyt azért, hogy mást megmentsen egy biztos vészhelyzettől. Bár az, hogy mennyi veszélyt kell felvállalni, nem egyértelmű (lásd Encyclopedia of Medicine and Jewish Law [héber] 5. kötet 736–737., 754–762. oldal), az biztos, hogy az oltásokat még akkor is vállalnunk kell, ha van is egy minimális veszélye a mellékhatások miatt. Ez ugyanis egy esetleges és mindenképpen kisebb veszély, mint amit az oltással biztosan ki lehet védeni mind az oltott ember, mind a társadalom számára. Sőt, egyes vélemények szerint a hatóságoknak joga van a szülők akarata ellenére beoltani egy gyereket, hogy ezzel az össztársadalmat megvédjék járványoktól és fertőző betegségektől (lásd uo. 752. oldal végén).

Hoffmann Dávid Cvi (1843–1921) magyar származású berlini rabbi egy másik eset kapcsán a gyerekek egészséghez való jogát említi: „a szülőknek nincs joguk bármilyen egészségügyi veszélynek kitenni a saját gyereküket” (Möláméd löhoil responsum 2. kötet 104. fejezet végén).

 

Kóserek-e a védőoltások?

A kóserság szabályai olyan dolgokra vonatkoznak, amiknek az a rendeltetése, hogy élelmiszerként elfogyasszunk. Az olyan gyógyszerek – így például az oltóanyagok –, amiket nem szájon át kell bevenni, egyáltalán nem esnek a kósersági szabályok elbírálása alá (Maimonidész, A tiltott ételek szabályai 14:3.; Szridé és responsum JD 32. fejezet eleje). Sőt, a legtöbb betegség esetében még azok a szájon át bevett gyógyszerek is bevehetőek, melyek nem kóser alapanyagokból készülnek (lásd erről az Egység 92. számban megjelent írásomat 19. oldalon).

A fentiek értelmében mindent meg kell tennünk, amit tudunk a magunk, gyermekeink és környezetünk egészségének megóvásáért. Ez pedig egyértelművé teszi, hogy a védőoltásokat – különös tekintettel az államilag kötelező oltásokra – beadassuk gyermekeinknek. 

Irodalom: Assia folyóirat 87-88. szám 5–14., 14–27. oldal; Edward Reichman : „Halachic Aspects of Vaccination” in: Jewish Action, Winter 2008; J. David Bleich rabbi: Contemporary Halakhic Problems 7. kötet 15. fejezet; Hakirah 13. szám 185–212. oldal.

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben