Beszámoltunk arról a vitáról, amelyet az amerikai színésznő váltott ki azzal, hogy visszautasította a Genisis-díj átvételét. Most Alexander J. Apfel véleményét közöljük, amely a Jediot Áchronot újságban jelent meg.
Azon döntése, hogy nem vesz részt a Genezis-díj jeruzsálemi ünnepségén szégyenletes.
A sajtóreferensei által tett nyilatkozatok, melyek szerint a „közelmúlt izraeli eseményei rendkívül nyugtalanítóak voltak az ön számára, és ezért kényelmetlennek érezne bármilyen nyilvános szereplést Izraelben” nem tették egyértelművé, hogy valójában miért érezné magát kényelmetlenül, s így ez a magyarázkodás nem bír semmilyen meggyőző erővel.
Azon próbálkozásai, melyekkel az Izraelnek és katonáinak okozott kár enyhítését, illetve a BDS-mozgalomhoz való csatlakozással felérő döntése által feldühített emberek megnyugtatását célozták, csak tovább mélyítették a sebet, és még vállalhatatlanabbá tették legelső nyilatkozatát az ügyben.
Az ön szavaival élve, azért döntött úgy, hogy nem vesz részt a díj átadásán, mert „nem kíván az eseményen felszólaló Benjámin Netánjáhu támogatójának tűnni”.
Ez az indoklás abszurd. Miért lenne egy állami vezető melletti kiállás az, ha az ország egy polgára részt vesz egy politikamentes díj átadóünnepségén, melyen az adott –demokratikusan megválasztott – vezető is megjelenik?
Az a tény, hogy ön izraeli, már elég lenne annak feltételezéshez, hogy Netánjáhu támogatói közé tartozik? Attól is tart talán, hogy amiért ön az Egyesült Államok utcáin sétál, Donald Trump támogatójának látszik? Azon tény miatt, hogy ön számos hollywoodi film sztárjaként tündökölt, vajon azt kellene gondolnunk, hogy ön támogatja a közelmúltban napvilágra került kínos ügyeket?
E kérdések feltevésével nem áll szándékomban sem pozitív, sem negatív módon megítélni Netánjáhu támogatásnak morális minőségét.
Ön úgy döntött, hogy Izrael demokratikusan megválasztott vezetőjét páriának tekinti, és úgy tesz, mintha egy brutális diktátor melletti kiállás volna az ünnepségen való részvétele, melynek során a miniszterelnök feltehetően dicséretekkel halmozná el önt.
Ön igyekezett visszautasítani azt a Miri Regev kulturális- és sportminiszter által megfogalmazott vádat, mely szerint ön „érett gyümölcsként hullott a BDS mozgalom karjaiba”.
„Mint megannyi izraeli és a világ minden táján élő zsidónak, jogomban áll kritizálni az izraeli vezetést, anélkül, hogy az egész nemzetet bojkottálnám. Sokat jelentenek számomra izraeli barátaim és rokonaim, az izraeli ételek, könyvek, filmek, kultúra és tánc” – jelentette ki ön.
Természetesen jogában áll kritizálni az izraeli vezetést, ahogy jogában áll az is, hogy a saját útját kövesse, legyen az bármennyire is kifogásolható. Ez a demokrácia lényege. Azt azonban ne várja el, hogy egy szavát is elhiggyék azok, akiket hamis és bizonyíthatóan képmutató módon azzal próbál megtéveszteni, hogy ön még mindig Izrael támogatói közé tartozik.
Ön természetesen továbbra is a „könyvek, filmek, kultúra és tánc” rajongója, hiszen nagyon is tisztában van vele, hogy ellenkező esetben a saját karrierje kerülne veszélybe. Nyilván nem akarja, hogy azok, akik rajonganak önért, bojkottálni kényszerüljenek önt, attól tartva, hogy esetleg a Netánjáhu által vezetett Izrael támogatóinak tűnnek.
Valamelyest meglepő, hogy ön még mindig kedveli izraeli barátait és rokonait, hiszen sorkatonaként, vagy tartalékosként feltételezhetően ők is szolgáltak, vagy még midig szolgálnak az izraeli hadseregben. Ugyanabban a hadseregben, mely végrehajtja az ön által „erőszaknak” és „atrocitásnak” titulált akciókat. Lehet, hogy ön képtelen észrevenni az ebben feszülő ellentmondást, ám nagyobb a valószínűsége, hogy önnek kényelmesebb tudomást sem venni róla.
Ha ön elszántan ellenezni kívánja Netánjáhu politikáját, Izrael biztosítja önnek a jogot, hogy a következő választáson ne rá adja a szavazatát, és kifejtse a vele kapcsolatos gondolatait.
Ehelyett azonban, ön úgy döntött, hogy bojkottál egy olyan ünnepséget, mely „kitünteti azokat a személyeket, akik nagyszerű eredményt értek el és nemzetközi elismerést szereztek választott hivatásukban, és akik másokat is inspirálnak a zsidó közösség és/vagy Izrael Állam felé mutatott elhivatottságukkal”.
Ezzel a döntéssel ön akaratlanul, de teljes mértékben a BDS mozgalom támogatói közé lépett, melynek – az ön által felállított mérce szerint – az ön filmjeit is bojkottálnia kellene.
E mozgalom tagjai nem rajonganak Izraelért, az ott élő családokért, az izraeli könyvekért, filmekért és táncokért, mert meggyőződésük szerint Izrael minden lakója bűnöző és a kötelező katonai szolgálatban való részvételük miatt háborús bűnös is.
Az ön állításai sajnálatos módon az ön meglehetősen hiányos tudásáról is tanúskodnak Izrael alapításával kapcsolatban. Izraelt nem a „holokauszt túlélőinek menedékeként” alapították. Ezen alapvetően téves állítás megértéséhez feltehetően egy történelemkönyvet kellene elolvasnia, persze nem olyat, melyet izraeli szerző írt, különösen ha Netánjáhu támogatója az illető. Ha az ön által említett oka lett volna Izrael megalapításának, akkor már 1941-ben vagy 1942-ben meg kellett volna ennek történnie, amikor a végső megoldás végrehajtása már javában folyt.
Ön azt is mondta, hogy „a jelenlegi atrocitásoktól szenvedőkhöz való hibás hozzáállás egyszerűen nincs összhangban a saját zsidó értékrendemmel. Éppen azért kell felszólalnom az erőszak, korrupció, egyenlőtlenség és a hatalommal való visszaélés ellen, mert fontos nekem Izrael.”
Senki sem vitathatja, hogy a fent említettek elleni kiállás nemes igyekezet, de azt állítani, hogy Izrael atrocitásokat és erőszakos cselekményeket hajt végre, az a katonák rágalmazásának legrosszabb formája.
Amikor Ori Szaszon izraeli olimpiai judo-bajnok 2016-ban bronzérmet nyert, büszkén képviselte Izrael Államát. Senki nem feltételezte, hogy Netánjáhut, vagy bármely más izraeli politikust képviseli, vagy támogatja. Amikor egy, a televízió által közvetített telefonbeszélgetést folytatott Netánjáhuval, alázatot, tisztességet és tiszteletet tanúsított, és válasza magában foglalta azokat a jellegzetességet és azt a hozzáállást, amely Izraelt büszke nemzetté teszi.
„Először is köszönetet szeretnék mondani a miniszterelnök úrnak. Kiváltság és hatalmas megtiszteltetés, hogy az országot és Izrael valódi arcát képviselhetem, és remélem, hogy továbbra is így tehetek majd. Köszönöm.” – mondta Szaszon. Senki nem köthet bele azzal, hogy támogatta Netánjáhut. De megadta azt az illő tiszteletet egy demokratikusan megválasztott vezetőnek, amit az ön hírneve és az azt nyilvánvalóan kísérő önteltsége láthatóan semmibe vesz.
Netánjáhu azt mondta Szaszonnak: „Minden izraeli fiú és lány, aki látta önt, nem csupán egy nagyszerű sportembert látott, hanem egy embert, akinek értékrendje van. Megmutatta Izrael valódi arcát, annak az államnak a gyönyörű és büszke arcát, mely a békét támogatja.”
Ön, Portman kisasszony, valaha érdemes volt az ilyen jellegű dicséretre. Most azonban azt választotta, hogy nem Izrael igazi arcát mutatja meg, hanem a sajátját – egy BDS-ügynök arcát. Azzal, hogy így tett, még egy sebhelyet húzott Izrael igazi arcára azzal, hogy igazolhatatlanul kikelt [Izrael] bátor katonái ellen, akiknek az a célja, hogy megakadályozzák az atrocitásokat és az erőszakot az ön nagyra tartott izraeli családjával és barátaival szemben, míg ön kenetteljesen megítéli őket.
Azzal, hogy így tett, csatlakozott Izrael legrosszabb ellenségeinek soraihoz, a bojkottálóktól kezdve az úgynevezett új történészekig, akik Izraelt elítélik a nemzetközi színpadon, és általában tönkreteszik a hírnevét. A továbbiakban nem kell azon aggódnia, hogy esetleg véletlenül Netánjáhu nagykövetének fogják gondolni. Ám az is bizonyos, hogy nem nagykövete többé Izraelnek sem.
Forrás: ynet