Kedves Mirjám!
A haszid családokban valóban figyelnek rá, hogy ne legyen a játékok között olyan, ami nem kóser állatot formál. Erre a lubavicsi Rebbe hívta fel a figyelmet egy beszédben (Torát Menáchem 5744 1. kötet 487–489. oldal). De különbség van a vizuális ingerek és a névadás között.
Azt mondja a Talmud (Atyák bölcs tanításai 5:20.), és ezzel kezdődik a Sulchán áruch (Orách chájim 1:1.): „Légy bátor, mint a párduc, könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán, amikor tenned kell Mennyei Atyád akaratát!” Amikor Jákob halála előtt megáldotta fiait, majdnem mindegyiket valamilyen állathoz hasonlította, és nem kizárólag kóser állatokhoz (1Mózes 49. fejezet). Hiszen a sas gyorsaságát nem lehet a csirkében megtalálni, hiába kóser. Nem azért adjuk valakinek a Dov (medve) nevet, hogy kövér legyen, vagy kegyetlen, hanem pl. amiatt, amit a Talmud (Kidusin 72a.) is említ róla, hogy állandóan mozog és jár, akár a ketrecben is, vagyis soha nem lustálkodik (a lubavicsi rebbe tanítása Torát Menáchem 5742 2. kötet 1094. oldal).
Ezzel szemben egy játéknál csak a külsejét, a fizikai létét látja a gyerek, amiből nem mindig egyertelműen tud pozitív dolgot tanulni, csupán egy nem kóser állatot lát. Ugyanakkor a Rebbe szerint szabad pl. állatkertbe menni, ahol megcsodálhatjuk Isten teremtményeit (Torát Menáchem 5744 uo. 3. lábjegyzet).
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
