„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy zsidóbarátnak tartsanak minket.”

A brémai újság vezető szerkesztője elmondja, hogyan rúgták ki a laptól azért, mert Izrael-barát cikkeket írt.

„2014. január 15-én kineveztek a Weser-Kurier, az egyetlen független napilap igazgató-szerkesztőjének Brémában. Én voltam a felelős mind a tartalomért, mind a megjelenésért” – mondja Daniel Killy, a német-amerikai-zsidó újságíró, aki korábban a Bild vezető szerkesztője volt. Elsősorban a zsidósággal és az antiszemitizmussal kapcsolatos témákkal foglalkozott.

„Bréma már évek óta a palesztinbarátságáról híres” – folytatja Killy, aki szerint a palesztinok “elnyomását” és a “megszállást” hangoztató politikai érvek általában Izrael- és zsidóellenességet takarnak. „Bréma az Izrael gazdasági és szellemi bojkottját szorgalmazó BDS mozgalom egyik fellegvára. Éppen ezért gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy eg újságban Izrael-párti cikkek jelenjenek meg. Ezen kívántam változtatni, amikor megírtam néhány, Izraelt támogató vezércikket.”

Bremer_Stadtmusikanten

Ezek a cikkek viharos tiltakozást váltottak ki. Killy névtelen fenyegetéseket kapott, és egy, a lejáratását célzó levelet keringtettek a brémai politikusok között. Később kiderült, hogy ezt a náci stílusban írt gyalázkodást a Weser-Kurier egyik szerkesztője írta.

„ A lapom, s különösen a távozó főszerkesztő eleinte nagyon támogatott, de idővel világossá vált, hogy a szerkesztőség nagyobb része elfogultnak tart” – emlékezik, majd folytatja: „2014. júniusában, a gázai hadművelet ideje alatt a német utcákon tapasztalható Izrael -ellenes gyűlölet a csúcspontjára ért. Ekkor publikáltam egy személyes hangvételű esszét “Eltűnő értékek” címmel, melyben arról írtam, hogy milyen érzés német zsidónak lenni az adott helyzetben. A kollégáim igen pozitívan fogadták a cikket. Egyik felettesem azonban arra utasított, hogy egy ideig tartózkodjak a zsidó és Izrael témájú írások megjelentetésétől, mert nem vagyok elfogulatlan.

Csupán később fogtam fel, hogy ez szemben állt a német állami irányelvekkel, mely szerint Németország Izrael hű barátja és saját zsidó lakosainak védelmezője. Megtiltani egy zsidó újságírónak, hogy állást foglaljon zsidó ügyekben nem más, mint durva antiszemitizmius, és semmi köze a semleges újságíráshoz.  Vajon elképzelhető lenne-e, hogy egy keresztény vallású német újságírót korlátozzanak abban,  hogy az ország keresztény értékrendjével való szolidaritását kifejezze? Ezért figyelmen kívül hagytam a tilalmat, továbbra is egyértelművé tettem az álláspontomat mind a közel-keleti helyzettel, mind a Németországban tapasztalható antiszemitizmussal kapcsolatban, legyen az a klasszikus vagy az új, bevándorlók hozta zsidógyűlölet.

2014. decemberében a dolgok még rosszabbra fordultak. Ekkor készített egy interjút – a napilapok közül elsőként – a Németországi Zsidók Központi Tanácsának frissen megválasztott elnökével, Josef Schusterrel. Néhány nappal később kapott egy e-mailt, amelyben a Weser Kurier új főszerkesztője nehezményezte, hogy az interjú során nem volt kellően független. Az új vezető kifejtette, hogy számára úgy tűnt, mintha Killy a hamburgi zsidó közösség szóvivője lett volna, nem pedig egy független újságíró. Kijelentette továbbá, hogy ez a hozzáállás elfogadhatatlan.

images

 

Killy azt válaszolta, hogy egy ilyen utasítást az újságírói függetlensége elleni támadásnak tekint. A következő nap hivatalos levelet kapott a lapkiadó cég, a Bremer Tageszeitungen AG vezérigazgatójától, melyben ő és a személyzeti igazgató megtiltották, hogy a továbbiakban bármilyen önkéntes munkát végezzek a zsidó közösség számára, mert az veszélyeztetné az újságírói függetlenségemet.

Killy a vezérigazgatóval is tárgyalt az üggyel kapcsolatban. Ez 2015. januárjában volt. „Közöltem vele, hogy a Schuster-interjú megfelel bármilyen újságírói szakmai követelménynek. Kényelmetlenül érezte magát, s azt mondta: “Killy úr, meg kell értenie, hogy Bréma egyetlen napilapjaként nem engedhetjük meg magunknak, hogy zsidóbarátnak tartsanak minket.” Mondtam neki, hogy ezzel az érveléssel úgy hetven évet késett. Erre ő így felelt: “Nem, dehogy, én nem úgy gondoltam!” Persze úgy gondolta. Elnézésemet kérte, ha valamivel megbántott, és biztosított róla, hogy még egyszer megbeszéli az ügyet a főszerkesztővel. Nem lesz semmi probléma – tette hozzá. Hat héttel később kirúgtak.”

Forrás: Arutz Sheva

  • Küldés emailben