Az apró kubai zsidó közösségnek számos nehézséggel kell megküzdenie: a létszám egyre csökken, az átlagéletkor egyre magasabb, hiány van rabbikból, szűkösek az anyagi lehetőségek és ingadozó a külföldről érkező segélyek mennyisége is.
A helyzet egyik kiváltó oka, hogy a kommunista hatalomátvétel óta az Egyesült Államok gazdasági embargóval sújtja a szigetországot, így számos terméket nem tudnak behozni Kubába. Az Obama adminisztráció alatt ugyan megindult egyfajta enyhülés, ám Trump elnök visszatért a keményvonalas politikához.
Mivel az ország javarészt önellátó, csak a szezonális alapanyagok állnak rendelkezésre, így például a téli hónapokban hiánycikk a burgonya, ami a tradicionális hanukai étel, a latkesz legfontosabb hozzávalója. A kubai zsidók ezért változtattak a recepten és malangából, más néven tárógyökérből készítik el ezt a hagyományos fogást. Purimkor pedig – mivel sem mák, sem csokoládé nincs az üzletek polcain – az éppen akkortájt termő guávával töltik meg a hámántáskákat. Gyakran még a szombati barcheszt is macesszel kell helyettesíteniük, mert élesztőből is sokszor mutatkozik hiány.
A kevés vallásos kubai zsidók egyike Jacob Berezniak, aki a havannai Adath Israel ortodox zsinagóga elnöke és kóser mészáros is egyben. Berezniak egy 72 km-re fekvő vágóhidat keres fel időnként, hogy ott legalább 60 szarvasmarhát vágjon le és dolgozzon fel az előírásoknak megfelelően.
A legnagyobb problémát azonban a közösség létszámának folyamatos apadása okozza. Berezniak elmondta, hogy a mohél (körülmetélő) feladatát is el tudná látni, azonban erre nincs lehetősége, mert nincsenek gyerekek a főleg idős emberekből álló hitközségben.
A közösséghez 127 család, összesen 300 ember tartozik. Számukra Berezniak ingyen biztosít kóser szombati étkezést. A fővárosban működik még egy reformzsinagóga, illetve két vidéki településen, Santa Clarában és Cienfuegosban pislákol némi zsidó élet.
A forradalom előtt még egészen más volt a helyzet. 15 000 zsidó élt a szigeten, ám a legtöbben kivándoroltak Fidel Castro 1959-es hatalomra kerülése után. Castro egyébként évtizedeken át a palesztin terrorizmus és az Izrael-ellenes harc lelkes támogatója volt. A zsidók többsége a XX. század elején és az első világháború idején érkezett Kubába, elsősorban az Ottomán Birodalom különböző országaiból. A náci hatalomátvételt követően pedig európai zsidók érkeztek nagy számban a szigetországba. Napjainkban talán ezer zsidó él Kubában, és ironikus módon a legnagyobb kubai zsidó közösségek mind Miamiban találhatóak.
zsido.com
Forrás: TOI