Néha be kell zárni a kapukat, de a gondoskodás előtt sohasem!

Az EMIH a Transznacionális Együttműködések program keretében több idősgondozással foglalkozó szervezettel került kapcsolatba (Szegedi Egyesített Szociális Intézmény, Pécsi Evangélikus Egyházközség, Szentesi Gondozási Központ), így az elmúlt időszakban különösen hasznos volt megosztani egymással a tapasztalatokat, és szakmai támogatást nyújtani egymásnak ebben a kiélezett veszélyhelyzetben. Reméljük, hogy az általunk alkalmazott eljárásrend és jó gyakorlatok megismertetése partnereinkkel segítséget nyújtottak ezen szervezeteknek, hogy a vírushelyzetből fakadó problémákat sikeresen kezelni tudják. A krízis során különösen fontos, hogy tudjunk más szakemberekkel együttműködve a legjobban működő megoldásokat megtalálni.

Vészhelyzet idején a megszokottnál is nagyobb felelősség hárul a közösségekre, hogy minden lépésüket megfontolva siessenek a társadalom idősebb tagjainak a segítségére. Különösen igaz ez mindazokra, akik az idősekről való gondoskodást hivatásukként választották. A koronavírus-járvány kitörésével az Olajág Otthonok idősotthon-hálózat fenntartóinak is számos újonnan felmerült kihívásnak kellett megfelelniük.

Amikor az ókori Hillél rabbit egyszer egy nemzsidó férfi megkérte, hogy foglalja össze neki a zsidóság lényegét, a bölcs így válaszolt: „Ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, ha veled megtennének!” (Babilóniai Talmud, Sábbát 31a). Hillél parancsát a zsidóság legfontosabb hitelvei és a mindennapok gyakorlata a jót cselekvés tevőleges parancsává módosította. Ezért talán helyesebb, ha így foglaljuk össze a zsidó élet esszenciáját: „Cselekedj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, ha veled is cselekednének!”

Különösen érvényes ez akkor, amikor az idősebb embertársaink felé fordulunk, hiszen minél gyorsabban változik világunk, annál nagyobb szükségünk van idős rokonaink és barátaink tapasztalatára és bölcsességére.

A zsidóság tanítása szerint nem azért teremttettünk e világra, hogy pusztán az anyagi értékekre összpontosító életet éljünk, hanem azért, hogy tetteink révén igazsággal töltsük meg a környezetünket és javítsunk rajta. Ehhez minden cselekedetünket át kell hassa a Teremtő örökérvényű üzenete. Ez a valódi küldetésünk, amely az egész életünkre érvényes. Miután az életet nem pusztán a produktivitásunk mértékével mérjük, hanem saját intellektuális, érzelmi és spirituális gazdagságunkban, fel kell ismerjük, hogy a lélek, a testtel ellentétben nem öregszik, hanem fejlődik.

Ennek megfelelőn az idősödő ember lelki-spirituális értelemben valójában egyre erősebb. A Biblia azt tanítja, hogy az öregség erény és áldás. Arra int bennünket, hogy tiszteljük az időseket, mert az egymás után következő évek annyi bölcsességet és tapasztalatot teremnek, amennyit a fiatalok egészen biztosan nem tehetnek a magukévá.

Ezt felismerve az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség most, amikor a világ a koronavírus-járvány eredményeként érezhetően sokat változik körülöttünk, és a körülmények – remélhetőleg minél rövidebb ideig – nehezebbé válnak, igyekszik kétszeres erővel gondoskodni azokról az idős emberekről, akik a hitközség tágabb értelemben vett vonzáskörzetébe tartoznak. Különösen igaz ez az EMIH fenntartása alá tartozó, 1300 idős embert ellátó biztosító Olajág Otthonok hálózat lakóira.

A fenntartó már azelőtt, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020. március 8-én határozatlan időre teljes látogatási tilalmat rendelt volna el a Magyarország területén működő összes bentlakásos idősek otthonára vonatkozóan, döntött arról, hogy az Arany Alkony lakói egészségének megóvása érdekében korlátozza a látogatók bejutását az otthonok területére. Ugyanígy, a lakók sem hagyhatják el az intézmények területét. Jóllehet a rendelkezés betartása az üzemeltető gondjaira bízott lakók megkerülhetetlen érdeke, fontos hangsúlyozni, hogy az intézkedés következményeként a hozzátartozók személyes látogatását nélkülözni kényszerülő idős emberek a szeretteiktől való „elszakíttatás” élményét, és egyáltalán, a járvány fenyegetését rendkívül nehezen képesek csak feldolgozni.

A lakókat ezért megfelelő gondoskodás, szakmai felügyelet hiányában az elmagányosodás, kedvetlenség, szorongás, és szélsőséges esetben akár a depresszív állapot is fenyegetné. Szeretteik személyesen is érzékelhető érzelmi támogatása hiányában ennek megfelelően az idősotthonok személyzetére, a mentálhigiénés szakemberekre az elmúlt hetek során a megszokottnál is jóval nagyobb teher hárult. Az intenzív érzelmi-megerősítő támogatásnak köszönhetően azonban az idős lakók meglehetősen jól viselik mind a családjuktól való kényszerű távollétet, mind a fertőzőbetegség jelentette fenyegetést.

Beszüntették a közösségi programokat, digitális programszolgáltatásra álltak át, és megreformálták az étkeztetés rendszerét is annak érdekében, hogy a lakók a lehető legkevesebbet találkozzanak még egymással is.

Mindemellett ügyelnek arra is, hogy folyamatosan feltöltsék a tartalékokat, a cél, hogy mindig egy hónapra elegendő ellátással számolhassanak. Állandóan fertőtlenítenek mindent, egy ideje már a gyógyszerek, a levelek és az élelmiszer is csak fertőtlenítés után kerülhet be az intézményekbe. Ugyanígy, a munkatársak számára kötelező a védőfelszerelés viselése. Mindazonáltal egy agresszíven terjedő járványt csaknem lehetetlen százszázalékos biztonsággal távol tartani valamennyi intézménytől, hiszen egy idősotthon-hálózat egészét képtelenség hermetikusan elzárni a külvilágtól, a beszállítóktól, a kerítésen keresztül valahogyan mégiscsak becsempészett hazai csomagoktól.

Amint valamennyi idősotthonban, úgy az Olajág Otthonokban is elkerülhetetlen volt a fertőzés megjelenése, de a kollégák kitartó és áldozatkész munkájával sikerült szeparálni és megállítani a terjedését, ilyen módon meggátolni, hogy az ellátottak megfertőződjenek. Mindezek után nem meglepő, hogy elővigyázatosságból mintegy száztíz lakón végeztettek el egy magánszolgáltatóval megkötött szerződés keretében teszteket. A vizsgálatok mindegyike negatív eredményt hozott. A lakókat ellátó munkatársakon azóta is folyamatosan végeztetnek szűrővizsgálatokat.

A koronavírus ilyen módon ismét rádöbbent bennünket arra, hogy az emberi létezés esendő, a cselekvés hatóereje – a legteljesebb jóakarat és a legkörültekintőbb tervezés mellett is – korlátozott marad. Mindemellett e felismerés nem jelentheti azt, hogy az ember ne vállalja teljes valójával annak a felelősségét, hogy az általa működtetett rendszereket – kivált, ha azok oltalomra érdemesekről gondoskodnak – a legjobb tudása és lelkiismerete szerint működteti. Ennek megfelelően az Olajág Otthonok fenntartója a mostani, nehéz helyzetben megkettőzött igyekezettel próbál kifejezni valamit abból a hálából, amit közösség idősebb tagjai iránt érez, amiért a 20. század fordulataival a hátuk mögött is a támogatás, az odafigyelés és a bölcsesség kiapadhatatlan forrásaként mindig példát mutattak a fiatalabb nemzedékeknek.

 

 

  • Küldés emailben