Nagyünnepi útmutató az 5775-ös évre

Részlet az 5775. évi naptárból.

 

Ros Hásáná – A zsidó újév

Szeptember 24-én, szerda este köszönt be Ros Hásáná, a zsidó naptár újéve az „év feje”. A világteremtés hatodik napjának, és az ember alkotásának 5775. évfordulója. A hagyomány szerint ezen a napon dől el a zsidó nép és az egész világ jövő évi sorsa. Az Örökkévaló eldönti, hogy az emberek közül ki kapjon hosszú életet, egészséget, boldogságot és hasonló jókat. Ezt kérjük imáinkban ezen az ünnepen, és ezt jelképezik a hagyományos ételek, például a mézbe mártott édes alma. Az ünnepet komoly hangulat jellemzi. — Szokás a Tóratekercset, a Tóraszekrényt, a Tóra-olvasó asztalt, és az előimádkozó állványát az ünnepek végéig fehérbe öltöztetni. — Este szép, ünnepi ruhát öltünk, hiszen bízunk az Örökkévaló irgalmában, hogy az Ítélet napján a Könyörület Attribútumával fog felettünk ítélkezni. — A napot elmélyült imádkozás jellemzi. Az imák fő témája Isten korlátlan hatalma a világ és az emberek fölött. —

Ros Hásáná első estéje

Szeptember 24-én, szerda este ünnepi gyertyagyújtás (Nap­tár 6. old.). — Az újévi imarendet és az imák kü­lön­bö­ző szokásait részletesen a már említett, az új magyar fordítású, kétnyelvű Izrael fohásza A zsi­dó új­év imarendje (Chá­bád Lubavics Egyesület, 1997) című imakönyvben ta­lál­hat­juk. Az új­évi imarenddel kap­cso­la­tos alábbi oldalszámok erre a könyvre vo­nat­koz­nak. — Hét­köznapi délutáni ima (13–29. old.). — Ünnepi esti ima (34–53. old.). — A zsinagóga el­ha­gyá­sa­kor így kö­szöntjük egymást: „Légy jó évre beírva és bepecsételve”, Lö­sá­ná to­vá ti­ká­tév vö­ti­chá­tém; nőknek mondva: Lösáná tová ti­ká­tévi vö­ti­chátémi. — Otthon az ima után ünnepi kidust mondunk egy pohár borra, melynek a végén se­he­che­jánut mondunk (56–57. old.) — Az ünnepi vacsorához számos jel­képes szokás kapcsolódik: A bárcheszt ünnepen és szombaton egészen Ho­sá­ná Rábáig (október 15.) mézbe és nem sóba mártjuk. Utána egy darabka almát mézbe már­tunk, elmondjuk rá a fa gyümölcsére mondandó áldást, és mi­előtt megennénk, ezt mondjuk: „Az Örök­ké­való aka­ra­tá­ból jó és édes évre vir­rad­junk!” Jöhi rácon mi­lö­fá­ne­chá Ádojnoj Eloj­hé­nu vÉ­loj­hé Ávoténu, se­tö­chá­dés álé­nu sáná tová umtuká. Ugyancsak szokás halfejet, vagy Izsák áldozati kosának emlékére kosfejet enni, valamint gránátalmát fo­gyasz­tani. (Azt itt mon­dan­dó imákat lásd 57. old.). — Ros Hásánáról bő­veb­ben a www.zsido.com/ roshasana honlapon ol­vas­ha­tunk. —

Sófárfújás Ros Hásáná reggelein

Ros Hásánával kapcsolatban a legismertebb bibliai előírás a sófárfújás, melyre idén csak vasárnap kerül sor. Vallási kötelesség Ros Hásáná mindkét napján ezen a napon a sófár hangját hallgatni. — A sófárt fújó báál tokéá előbb áldást mond: „Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meg­parancsolta, hogy hallgassuk a sófár hangját!”, majd elmondja a sehechejánu áldást is (205. old.). A gyülekezet csak „Ámén!”-nal válaszol az áldásokra. — A második napon a báál tokéá jobb, ha valamilyen új ruhadarabot vesz fel, és arra is gondol a sehechejánu mondásakor. — Ros Hásáná mindkét napján száz-száz sófár­han­got kell hallani. — Aki betegség vagy egyéb ok miatt nem tud elmenni a zsinagógába, az próbáljon megkérni valakit, hogy jöjjön el hozzá sófárt fújni. Ha szükséges, lehetőségeihez mérten, Hitközségünk megpróbál segíteni ebben. Hívja irodánkat kb. 1 héttel Ros Hásáná előtt. —

Szeptember 25-26-án, csütörtökön és pénteken Ros Hásáná első és második napja. — A legtöbb közösségben szokás az imához kitlit (fehér köpenyt) viselni. Egyes chászid közösségekben ez csak Jom Kipur napján szokás. — Askenáz közösségekben a Tálit felöltésekor az áldást az előimádkozók (előimádkozásuk sorrendjében) hangosan, hagyományos dallammal mondják el. Néhány közösségben még az elöljárók is így tesznek. — Reggeli ima (62–120. old.). — Reggeli Ámidá (121–126. old.). — A reggeli Ámidá ismétlése (első nap: 127–150. old.; második nap: 151–177. old.). — Ávinu málkénu („Atyánk, Királyunk…” – 178–180. old.). — Sok közösségben itt mondják a napi zsoltárt (301–302. old.). — Tóra-olvasás két Tórából (öt plusz egy embert hívnak fel) és Háf­tá­rák (első nap: 182–196. old., második nap: 182–187. és 197–203. old.). — Sófárfújás (204–206. old.). —  Ásré („Boldogok…” – 207–208. old.). — A Tórák visszahelyezése (208–210. old.). — Muszáf Ámidá (213–226. old.). — Chászid szokás szerint a halk Ámidában is megfújják a sófárt. — A Muszáf Ámidá ismétlése (első nap: 227–264. old.; a második napon 265–292. old.). — Unszáne tokef („Mondjuk hát el…” – első nap: 235–239. old.; második nap: 267–269. old.). — Düchenolás (papi áldás – első nap: 261–262. old.; második nap: 289–290. old.). — Az ima befejezése (293–308. old.). — Kidus (309. old.). —

Düchenolás – Papi áldás 78

A Muszáf imában a kohénok elmondják a Düchenolást (papi áldás – első nap: 261–262. old., második nap: 289–290. old.). — Düchenolás előtt a kohénnak csuklóig meg kell mosnia a kezét egy lévi segítségével. Ha nincs jelen lévi, akkor egy elsőszülött fiú öntse le a kohén kezét, s ha ilyen sincs a gyülekezetben, akkor a kohénnak magának kell megtennie. A kézmosásra áldást mondania nem kell. — A kohén nem viselhet cipőt, amikor az Áron hákodes, a Tóraszekrény elé lép a papi áldás elmondására. — A kohénoknak akkor kell a Tóraszekrény elé lépniük, amikor az előimádkozó elkezdi a Röcé („Fogadd…”) áldást (első nap: 258. old., második nap: 286. old.). Először a Tó­ra­szekrény felé kell fordulniuk. Amikor az előimádkozó kimondja: „Ko­há­nim!”, a ko­hé­nok eltakarják arcukat és karjukat is a tálitukkal, és hangosan mondják a következő áldást: „Áldott légy Te, Örök Istenünk, Világ Királya, ki megszentelt minket Áron szentségével…” (Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, áser ki­dö­sá­nu bi­kdu­sáto sel Áháron…) Ennél a pontnál vállmagasságig emelik kezüket, ujjaikat megfelelő módon szétterpesztik, szembefordulnak a gyülekezettel, és befejezik az áldást: „…s meghagyta, hogy népét Izraelt szeretettel megáldjuk.” (…vöcivánu lö­vá­réch et ámo Jiszráél böáhává.) — Az előimádkozó ezután a hagyományos dallammal előénekli a papi áldás szövegét a kohénoknak, akik szavanként utána énekelik. — Mialatt a kohénok az áldást mondják, a gyülekezet tagjai feléjük fordulnak, de lesütött szemmel, hogy kezeiket ne lássák. Szokás ebből a célból fejünket és arcunkat tálittal letakarni. — Az áldás három mondatára külön-külön „Ámén!”-t válaszolnak. Miután a kohénok befejezik az áldásmondást visszafordulnak a Tóraszekrény felé. Ekkor ők és a közzöség egy-egy befejező imát mondanak (első nap: 262. old., második nap: 290. old.). —

Minchá délutáni ima, Táslich

Délutáni ima (310–336. old.). — A 329. oldalon, a héber oldalról sajtóhiba miatt hiányzik a 6. áldás vége, a 125. oldal alapján pótolható. — Az első nap délutánján szokás elmenni vízpartra, lehetőleg ahol vannak halak, és a Tás­lich imát elmondani (337–338. old.). [Aki elmulasztja, Jom Kipurig pótolhatja.] — Az a szokás, hogy olyan vízhez megyünk, amelyikben élő halak vannak, onnan ered, hogy a halaknak nincs szemhéjuk, így a szemük állandóan nyitva van. Ez arra utal hogy az isteni gondviselés sem hunyja be szemét egy pillanatra sem, hanem vigyáz a zsidó népre. — A Kabbala alapján elterjedt szokás, hogy miután elmondtuk a prófétai verset, megrázzuk ruhánk szélét, illetve a tálit kátánt. Ebből eredt az a népi szokás, hogy a zsebekből, úgymond a folyóba „vetjük” a vétkeket, illetve, hogy morzsákat vetünk a halaknak. Ennek azonban sem a háláchában, sem a rabbinikus hagyományban semmi alapja nincs. A vétkek elvetése képletes – a halak nem esznek vétkeket! —

Szeptember 25-én, csütörtök este gyertyagyújtás az ünnepre való tekintettel csak 19:21 után, és csak égő lángról történhet (Naptár 6. old.). — Gyertyagyújtáskor illetve a kidusban ugyancsak mondunk se­he­che­jánut, de jobb, ha ilyenkor valamilyen új gyümölcs is van az asztalon, és a se­he­che­jánu mondásakor egyben erre is gondolunk. — Ünnepi esti ima (34–53. old.), Kidus (56–57. old.). — Az étkezés előtti kézmosás előtt áldásmondással megesszük az új gyümölcsöt. — Ezen az estén már nem szokás a jelképes ételeket fogyasztani, csak a bárcheszt mézbe mártani. —

Szeptember 26-án, péntek este befejeződik a Ros Hásáná és kezdődik a sábát. — A péntek esti gyertyagyújtáskor a szokásos áldásokat mondjuk (Naptár 6. old.). Még napnyugta előtt (18:16 körül), és csak égő lángról gyújtunk. — Askenáz közösségekben a szombatfogadást szokásos módon, Löchu nöránönával („Hadd örvendezzünk…” – 166. old.) kezdik és a Löchá dodi-ból kihagyják a Hitnáári („Fel a porból!…” – 170. old.) bekezdést. — Chá­szid közösségekben az elmúlt ünnep miatt a szombatfogadást Mizmor löDávid-nál („Dávid zsoltára” – 168. old.) kezdik. — Az Ámidát a tíz bűnbánónapi betoldásokkal mondjuk – ezeket Ros Há­sá­ná első estéjétől egészen Jom Kipur kimeneteléig mondjuk. (Részletesen lásd alább.) — A Mágén ávot („Szavával pajzsa volt…” – 181. old.) bekezdésben háÉl hákádos („szent Isten”) helyett háMelech hákádost („szent Király”) mondunk. — Az askenáz közösségekben sem mondják a Báme mádlikin Misna fe­je­ze­tet. — Szokásos otthoni szombatfogadás, és péntek esti kidus (Naptár 139. old.). —

  • Küldés emailben