Több mint húsz teltházas vetítést számlált a hetedik Zsidó és Izraeli Filmfesztivál.
„Az eltűnőben lévő generációval csak felszabadultan és korlátok nélkül szabad beszélgetni, másra nincs már idő.” – Révész Bálint
A Puskin és a Művész mozikban több mint húsz filmet láthattunk november utolsó és december első napjaiban, idén már a hetedik születésnapját ünneplő Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon. A vetítéseket több ingyenes háttérprogram is kísérte, ahol a filmek készítőivel személyesen is találkozhatott a filmkedvelő közönség. A fesztivál repertoárjában az elmúlt évek legjobb filmjei voltak láthatók, azok amelyek, nem csak a zsidó kultúrát és életmódot, de a zsidó emlékezetet is bemutatják. Németország, Olaszország, Izrael, és az Egyesült Államok filmkészítői is megmutatták alkotásaikat a hazai rendezők mellett. Ahogyan az elmúlt évben történt, most is több vidéki város (Szeged, Debrecen és Győr) csatlakozott a Zsifi-hez.
Révész Bálint a magyar származású zsidó fiú, holokauszt túlélő nagymamájával készített interjúit dolgozza fel a Nagyi projekt című filmben. A dokumentumfilm készítéshez a rendező brit és német barátja is csatlakozott, természetesen nagymamástul. Az azonos korban de, más-más helyen élő nők, egykori fiatalságukat, régi szerelmeiket, a II. világháború korszakának nehézségeit és a halálhoz való viszonyukat mesélték el imádott unokáiknak és ezzel együtt nekünk nézőknek is.
Sok ellentétes és sok azonos tulajdonsága van a három nagyinak. Legfontosabb talán az, hogy mindhárman ugyanannak az elnyomásnak az idején élték legszebb éveiket, amit nagyon hamar beárnyékolt a halállal és a gyilkolással való találkozás. A holokausztot túlélő magyar nagymama arról is mesél Bálintnak, hogy számos pillanatban érezte, hogy ereje elfogyott és szembe kell nézni az elmúlással. De ma Bálint nagymamája nem fél a haláltól. Úgy ahogy a másik két főszereplő társa sem. Három nagyon karakteres, idős hölgyet ismerhetünk meg akik a történelem egyik legfontosabb időszakát élték túl.
A Nagyi projekt az az egyszerű, de nagyszerű alkotás, ami humorral eleveníti fel a múlt azon szörnyű eseményeit, amiket mesélve a nagyik szeme ugyanúgy könnyes lesz mint az unokáké. Révész Bálint rendhagyó módon szándékosan szakít a szinte minden holokauszt-túlélő életét feldolgozó dokumentumfilmes elemekkel. Ennélfogva a Nagyi projektben nem nyomasztó, és nem érzelmes zenével aláfestett, szomorúan emlékező néniket látunk. A képkockák sokkal inkább hasonlítanak egy jóhangulatú homevideóra amelyen a nagyik már felnőtt unokáikkal táncolnak, és ralliznak a kerekesszékkel.
A film egyik legfontosabb mondanivalója a történeteken túl az, hogy a még köztünk lévő nagyszüleinkkel töltött minőségi idő mennyire sokat jelent mindkét fél számára. Fontos, hogy addig tegyük fel kérdéseinket amíg lehetőségünk van rá, hiszen a családtörténetünk és gyökereink ismerete, saját magunkhoz is közelebb visz. A történet nézése közben biztosan mindenkinek eszébe jutott a nagymamája által készített sólet íze, vagy azok a felhőtlen gyerekkori nyarak amikor ők vigyáztak ránk úgy, ahogy most nekünk kell vigyázni rájuk.
Bécsi Éva