Mivel áldjuk meg az újszülött lányokat?

Nemrégiben adtunk hírt Feld­man Yossi rabbi és Mussie kislá­nyá­­nak születéséről és névadójá­ról. A kislányt a múlt héten csa­­lá­dias hangulatú ünnepségen kö­szöntötték a barátok és rokonok a nagyszülők, Oberlander Bá­ruch rabbi és Batsheva reb­be­cen ott­ho­nában. Ebből az al­kalomból a leánygyermekek szü­letésére mon­dott áldásról szó­ló írással köszönti második kis­unokáját Ober­lan­der rabbi.

Közismert, hogy a kisfiúk bri­­szénél (körülmetélés) elhangzik az a mondat, hogy „Ahogy meg­­érett a szövetségkötésre, úgy
érjen meg a Tóratanulásra, jó­cse­lekedetekre és zsidó házasság-
ra” (Sámuel imája 107. oldal). Hason­ló­képpen, amikor egy frissen szült édesanyára és újszülött fiára mondunk áldást a felépülésükért, akkor is ez a formula hangzik el: „… neveljék Tóratanulásra, zsidó házasságra és jócsele­ke­detekre!”  (uo. 232. oldal) Egy lány születésénél azonban csak az szerepel, hogy zsidó házasságra és micvákra neveljék – a Tó­ratanulás nem szerepel benne. A széles körben elterjedt formula hátterében az áll, hogy – ahogy a Talmudban (Kidusin 29a-b.) is szerepel –, a nőknek nem kö­telező a Tóratanulás. Most sá­-
beszkor hallottam egy olyan ver­-
ziót, ami szerint megemlítjük a „Tóratanulásra (löTorá)” is, hozzátéve, hogy „löbáál Torá”, vagyis olyan férjet kívánunk a lánynak, aki sok Tórát tanul (lásd Vájáán Joszéf responsum 4. kötet 336. oldal végén, Minchát Jichák responsum 10. kötet 62. fejezet eleje).

A Chábádban ezzel szemben az a szokás, hogy a lányoknak ugyanúgy azt kívánjuk, hogy neveljék Tóratanulásra gyermeküket, mit a fiúknak. Ennek több oka is van. Egyfelől az, hogy a Tó­ratanulás micvája két részből áll. Az első egy praktikus rész,
aminek lényege, hogy meg kell tanulni, hogyan kell zsidóként élni és viselkedni: kósert enni, szombatot tartani, öltözködni stb. A Tóratanulásnak ez a gyakorlati része nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik (lásd még Sulchán áruch RSZ 47:10., Hilchot Talmud Torá 1:14.). Ez elvileg egy véges tanulnivaló, noha természetesen mindig vannak részletek, amikben tovább lehet fejlődni (uo. 2:9.). A Tóratanulás másik része végtelen: ennek lényege, hogy egyre jobban és jobban elmélyüljünk a Tórában, olyan részeit is megismerve, melyek esetleg nem is vonatkoznak ránk. Például a nem kohénok is megtanulják a papokra vonatkozó micvákat stb. (uo. 2:11.)  A Tórában való jártasság célja ugyanis, ahogy az Álter rebbe mondja (Tánjá 4-5. fejezet), az, hogy egyszer csak ott legyen az ember fejében Isten bölcsessége, és azonosuljon azzal a bölcsességgel. Ennek pedig soha nem lehet a végére érni, mert a Tóra olyan hatalmas, mindig el lehet még jobban és jobban mélyülni benne. Ez az a Tóratanulás, ami alól a nők fel vannak mentve.

Egy másik érv amellett, hogy a lányokat megáldjuk a Tóratanulásra az az, hogy hátteret biztosíthassanak hozzá. A Talmud (Bráchot 17a., lásd még Hilchot Talmud Torá uo. 1:14.) azt mondja ugyanis, hogy azok a feleségek és édesanyák, akik lehetővé teszik férjeiknek és fiaiknak, hogy Tórát tanuljanak, olyanok, mintha ők maguk tanultak volna.

Minderről a Chábád rabbinikus irodalmában az ötödik lubavcsi rebbénél, a Rebbe Rá­Sábnál olvasunk. Amikor megszületett az első lányunokája, Cháná, akkor levélben azt írta: „Őseim [a korábbi rebbék] azt mondták, hogy a kislány születésekor is mondunk jókívánságot Tóratanulásra” (Igrot kodes 1. kötet 210. oldal, 3. kötet 55. oldal).

Kívánom kisunokámnak, Dvo­rá Léának, hogy nőjön fel Tó­ratanulásra, zsidó házasságra és sok-sok micvára! 

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben