Mit mond a zsidóság a homoszexualitásról?

Szia Slomó,
Újabb poszt készülődik a JP-re, mégpedig a zsidóság és melegség témakörben. Ezzel kapcsolatban a kérdésem, hogy
– a zsidó előírások mit mondanak a homoszexualitásról?
– tapasztalatod szerint mennyire elterjedt a homoszexualitás különböző (ortodox/nem ortodox) közösségekben?
– hogyan állnak az ortodox közösségek a meleg párokhoz? Te/ti felhívnátok a Tórához olyan embert (rabbi, tanító, a zsinagóga támogatója), aki meleg?
 álaszod előre is köszönöm!
 Judit

– A zsidó előírások mit mondanak a homoszexualitásról?

 A zsidó törvények egyértelműen tiltják az egyneműek nemi kapcsolatát. Ezt a biblia explicit ki is mondja: „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel; utálat az… Ne tisztátlanítsátok meg magatokat mindezek által, mert mindezek által lettek tisztátalanná s nemzetek, amelyeket én elűzök előletek…” (3Mózes 18:22-24.). A tilalom vonatkozik mind az „aktív” mind a passzív félre egyaránt (mármint ha önszántukból teszik, amit tesznek). És nem csak a konkrét „behatolásra” vonatkozik a tilalom, hanem bűnt követ el az, „aki bármelyik tiltott nemi kapcsolatot áthágja testi érintkezéssel, ölelkezéssel vagy csókolódzással, örömet szerezve a test közelsége által, ahogy írva van: „Ne tegyetek semmit amaz utálatos törvények közül…” (3Mózes18:30.); és írva van: „ne közeledjék, hogy fölfedje szemérmét…” (Uo.:6.).” (Maimonidesz: Misne Torá, A szentség könyve, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 1:14.).
– Tapasztalatod szerint mennyire elterjedt a homoszexualitás különböző (ortodox/nem ortodox) közösségekben?
Feltételezésem és tapasztalatom szerint minimális. Persze itt-ott előfordulnak esetek, de ezek nagyon ne általánosak.
– Hogyan állnak az ortodox közösségek a meleg párokhoz? Te/ti felhívnátok a Tórához olyan embert (rabbi, tanító, a zsinagóga támogatója), aki meleg?
Mivel a zsidó vallás elítéli a homoszexualitást ezért természetesen nincsenek „meleg párok” hagyományőrző közösségekben.
A zsidóvallás bizonyos korlátokat állít fel a nemiélet gyakorlása köré, és ahogyan tiltja a házasságtörést, úgy tiltja a homoszexualitást is. Ezekhez a korlátokhoz kell magunkat tartani, akkor is amikor ez a nehezünkre esik. (Érdekes amúgy, hogy tudtommal a homoszexualitást toleráló nézetek szerint is szükségesek némiféle erkölcsi normák a nemiélethez. Emlékszem olvastam valamelyik reform zsidó irányzat honlapján, hogy ők engedélyezik a homoszexualitást, csak egy dolgot várnak el a híveiktől ez pedig a „hűség”. Biztos vagyok benne, hogy elveik szerint a hűséget nem csak akkor tartják fontosnak, amikor a másik félnek fájdalmat okoz a hűtlenség, hanem akkor is, amikor mondjuk a másik fél nem is tudná meg a házasságtörést, vagy akár abba beleegyezik. Ha pedig ez így van akkor tehát ők is egyetértenek abban, hogy szükségesek bizonyos korlátok, a vita csak ott van hogy ezeket hol húzzuk meg.)
Alapvetően tényként kezelhetjük, hogy valóban vannak olyan emberek, akiknek veleszületett hajlamuk van a homoszexualitásra. Ugyanakkor feltehetően a homoszexuálisoknak csak egy kisebb része ilyen. Azzal, hogy a homoszexualitást legitimáljuk, azt érjük el, hogy olyan emberek is, akik képesek lennének a heteroszexuális életmódra, családot tudnának alapítani stb. homoszexuálisokká válnak.
Ugyanakkor lényeges hangsúlyozni, hogy (kifejezetten a Chábád) álláspontja szerint, különbséget kell tenni maga az ember és az ember világnézete-életvitele között. Egy Chábád közösségben egy homoszexuális ember nem lehet rabbi, tanító stb., mivel azon az állásponton vagyunk, hogy életvitele nem példamutató a közösség illetve a tanulók számára. Ettől függetlenül felhívnánk a Tórához (ugyanúgy, ahogy a Tóra más parancsolatait megszegő embert is fellehet hívni), és azon kell lennünk, hogy minél közelebb hozzuk a zsidósághoz és a Tóra tanításához. (Az egyetlen olyan eset, amikor nem hívunk fel valakit a Tórához az az, amikor nincs körülmetélve. Ezzel ugyanis a Tóra elé járulása pillanatában hazudtolja meg a Tórában írtakat. Olyan ez, mintha valaki szombaton beszélgetne a mobilján, és közben felhívnánk a Tórához). Tehát az ilyen ember esetében is igyekeznünk kell mindig észben tartani, hogy külön válasszuk magát az embert, a nekünk esetleg nem tetsző életviteltől.
Ezzel kapcsolatban végezetül hadd idézzem, amit Snéor Zálmán rabbi, az első lubavicsi rebbe ír, a chászid filozófia egyik legjelentősebb művében a Tánjában (32. fej.):
„Hilél szavai szerint (az Atyák traktátusában): „Légy Áron tanítványai közül, aki a békét szereti… szereti az embereket, és közel hozza őket a Tórához.” Ez azt jelenti, hogy még azokat is, akik távol vannak az Örökkévalótól és Tórájától, a szeretet kötelékeivel kell közelebb hozni: talán sikerül őket megnyerni a Tóra és Isten szolgálatára, s ha nem, akkor is jutalom jár az emberszeretetért…
Mindkettő helytálló: haragudni kell a bennük rejlő rosszért, és szeretni kell őket az ugyancsak bennük szunnyadó jó kedvéért, amely nem más, mint az Istenség szikrája, mely isteni lelküket élteti.” (Snéur Zálmán, az első chábád rebbe (1745–1813): Tánjá 32.)
Hadd ajánljak egy rövid előadást a témában
  • Küldés emailben