Két Nógrád megyei település, Bánk és Pusztaberki két-két zsidó sírköve kapcsán próbáltam meg rekonstruálni, hogy ezekben az apró falvakban milyen zsidó élet lehetett…
Bánk neve ismerős lehet az alternatív fesztiválok kedvelőinek, mely ráadásul több szálon is kötődik a zsidósághoz (2008 óta itt szervezik meg a Bánkitó Fesztivált), azonban Pusztaberki neve valószínűleg a legtöbb olvasó előtt már ismeretlen csengésű.
Mindkét helyiségben már a szabad költözködést engedélyező törvény, vagyis 1840 előtt is éltek zsidók, igaz nem sokan, csupán néhány család, akik a környékről, például Pencről költöztek át, ahol ekkoriban 200 zsidó is élt. Bánkon 1840-ben összesen 7 fő, 1880-ban 23-an (ez az összlakosság 4,7%-át jelentette), 1941-ben már csak 3 fő, ugyanezekben az években Berkin 6, 9 és 5 fő volt az izraeliták száma.
Pusztaberkin 1848-ban a legtöbben kocsmát béreltek, Mojzes Jakab pedig ronggyal kereskedett. 1892-ben Svarcz Mór volt Berki egyetlen kocsmárosa, ugyanekkor Bánkon Lindenbaum Zsigmond volt a bádogos, ahol egyik rokonának, Lindenbaum Adolfnak kocsmája volt, de az valószínűleg nem mehetett annyira jól, mert mészárosként is dolgozott.
A két községben élő néhány zsidó elsősorban a családon belül élhette meg a zsidóságát, hiszen állandó Isten-tiszteletekre nem volt lehetőségük. Gazda Anikó gyűjtése alapján tudjuk, hogy a szomszédos Rétságon és Romhányon volt egy-egy imaszoba, bár a népességi adatok alapján kérdéses, hogy azok egyikét is az 1920-as évek után rendszeresen használták-e volna imádkozásra. Nagyobb zsinagóga legközelebb Érsekvadkerten volt, így valószínűleg nagyobb ünnepekre oda járhattak át, az igazán jámborak esetleg Balassagyarmatra vagy Vácra. Rabbi legközelebb Nagyorosziban székelt, így az ügyes-bajos vallási kérdéseikkel, például, hogy kóser-e a levágott csirke stb. oda fordulhattak, de az anyakönyvvezetést is az ottani orthodox rabbinátus vezette.
Érdekes, hogy bár az alacsony létszám miatt hitközséget egyik helyen sem tudtak szervezni, és hasonló okokból Chevra Kadisa sem működhetett, egy-egy arpó földterületet mégis vásároltak temetkezés céljára. Bánkon, a nagy evangélikus temető mellett kezdődő fiatal akácos között találunk két héber betűs sírt. A két sírról csupán annyi állapítható meg biztosan, hogy két férfit rejtenek, sajnos a nevük nem betűzhető ki a moha alatt, illetve a mállástól. Az egyik szinte teljesen a földbe süppedt, de a sírkő tetején még jól látható a szokásos pé-nun rövidítés, pó nikbár, vagyis „itt fekszik”…
Mindkét kő egy-egy 19. század közepi temetést jelez, az egyikük valószínűleg – ha jól olvastam – 5609. kiszlév 13-án, vagyis 1848. december 8-án, erev sábeszkor halt meg. Csak találgatni lehet, hogy az itt eltemetett Pinkus Sámuel apja lehetett, akit egy 1848-as összeírás, mint „öreg attya” említ. A közelben található egy harmadik sír is, kinézetre, formára szinte teljesen megegyezik a zsidó sírokéval, viszont az egy régi evangélkus vallású emberé. Nem tűnik úgy, mintha egykor bármilyen módon elkülönítették volna a két vallás temetőjét. Az aljnövényzet irtott, így könnyű a megközelítése a fák árnyékában málladozó macéváknak.
Pusztaberkin a község temetőjének régi parcellájában találunk két földre dőlt zsidó sírkövet, az egyik nem is egész, csupán egy törmelék. A sűrű moha és zuzmó alatt a vésetek gyakorlatilag olvashatatlanok, de minden bizonnyal a bánki kövekkel nagyjából egy idősek lehetnek. Elképzelhető, hogy lehetett még néhány sírkő, talán azokat már egy ideje teljesen elnyelte a föld.
Bánkról 1944-ben a szatócsboltot üzemeltető házaspárt deportálták. Barok Dávidné, született Klein Anna (1912–1944) a holokauszt áldozata lett. Pusztaberkiről nincsen tudomásunk mártírokról.
Cseh Viktor
A fotókat a szerző készítette.
Források:
Gazda Anikó, Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon – Térképek, rajzok, adatok. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1991. 29. o.
Kepecs József dr. (szerk.), A zsidó népesség száma településenként 1840–1941. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1993. 210–213. o.
Jekelfalussy József dr. (szerk.), Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzéke. Budapest: A Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, 1892. 161., 783., 860. 1185. o.
Szederjesi Cecília, Tyekvicska Árpád, Senkiföldjén – Adatok, forrásk, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról. Balassagyarmat, Salgótarján: Studium Libra, Nógrád Megyei Levéltár, 2006. 382–383., 663. o.