Mindig van ok az örömre

A vakáció a végéhez ért. A nyár nyugodt atmoszféráját az új munkaévvel járó kihívások váltják fel. Ezen a ponton sokunkban merül fel ugyanaz a kérdés: vajon boldogok vagyunk? Nem lenne jobb mindig a vakációnak a szabadságát élvezni, és azt tenni mindig, amihez csak kedvünk van?

Ezek mellett olyanokból is akad rendesen, akiknek a nyári szabadság csak még több megoldandó feladatot hozott. Ők vajon miként tekintsenek az elkövetkezendő őszi hónapokra? Örömmel vagy rossz előérzettel?

Eheti tórai szakaszunk ezen dilemma megválaszolásához segít hozzá egy megvilágosító erejű üzenettel: eszerint az öröm olyan lelkiállapot, amelyre életünknek minden pillanatában törekednünk kell, még akkor is, amikor a dolgok látszólag rosszra fordulnak.

A Tóra hosszasan fejtegeti, hogy mi minden rossz fog történni a zsidókkal, ha Izrael földjére érve nem szolgálják Istent a kellő módon: éhínséget, háborút, járványokat és száműzetést helyez kilátásba. Azt gondolhatnánk, hogy ezeket a félelmetes büntetéseket csak az olyan súlyos vétkek válthatják ki, mint a bálványimádás vagy az isteni törvényekkel szembeni lázadás.

A Tóra azonban másképpen indokol: „Azért, mert nem szolgáltad az Örökkévalót, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindenben bővelkedve”.

Ezen tórai versből való okulás vált később a haszid mozgalmak alapgondolatává is, mely kimondja, hogy zsidóságunkat örömmel kell megélnünk, a parancsolatok teljes szívvel való megcselekvésén át. Sőt, ezt az általános örömöt, derűt még az olyan esetekben is meg kell őriznünk, mikor tudjuk, hogy a múltban valamit rosszul csináltunk, és azon vagyunk, hogy ezt a tévedést kijavítsuk.

Ez különösen fontos üzenet az őszi nagyünnepek közeledtével: bár múltbéli hibáinkat őszintén kell megbánnunk, egyúttal örülnünk kell annak, hogy azon keresztül Isten lehetőséget biztosít a tsuvára, azaz a kötelékébe való visszatérésre, közelségének újbóli megtapasztalására.

 

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Tali Loewenthal írása nyomán

 

  • Küldés emailben