Mindenki találja meg zsidó párját! – Interjú Ambrus Klárával

„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Ambrus Klárát, az EMIH munkatársát, a közösség nélkülözhetetlen tagját kérdeztük.

 

Ha társadalmi párbeszéd indulna arról, hogy új holokauszt emlékmű épüljön Budapesten, mit javasolnál?

Nem örülnék neki, sőt kifejezetten ellene volnék! Van már sok holokauszt emlékmű, minden évben megemlékezünk a vészkorszak eseményeiről. Amikor az Óbudai Zsinagógába csoportok jönnek látogatóba, nem csak a zsinagóga épületéről beszélek, hanem a zsidóságról is. Tanítjuk iskolákban, a TEV tanítja középiskolákban, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kötelező tantárgy lett. Igen, oktatni, emlékezni, nem felejteni kell, de, engem mindig felkavar. Édesanyámat és testvéreit is elhurcolták, nagy betegen, megtörve, csontsoványan tértek vissza, de van közülük olyan, aki odaveszett. Édesapám családját elpusztították. Ennek ellenére előre kell tekinteni, pozitív érzésekkel kell megtölteni a zsidóságunkat, nem félelemmel. Szerencsére a fiaim, már egy következő generációhoz tartoznak és ők már sokkal pozitívabban élik meg zsidóságukat.

Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, kit vinnél magaddal a női-férfi minjenbe?

Nem tudom, hogy a 10 férfire vagy nőre gondolnék elsősorban. Jó lenne, ha velem jönnének a szeretteim! Minden esetre kell egy szellemi vezető, akinek pozitív energiái vannak, jól ismeri a zsidó vallás gyönyörűségét és azt át is tudja adni nekünk. Vinnék mindenféle embert, mert sokfélék vagyunk és biztosan kialakulna, hogy ki miben tehetséges és a kis közösség javára tudna válni.

Ha egy névtelen adakozó 10 milliárd forintot adna neked, hogy azt fordítsd a magyar zsidóság javára, mihez kezdenél?

A meglévő zsidó közösségek munkájára fordítanék pénzt, mert bizony nincs elég a  fenntartásra, fejlődésre, oktatásra, könyvek kiadására stb. A vidéken élő zsidók is szeretnének visszatérni a gyökereikhez, megismerni a vallásukat, hiszen a szüleiknek, nagyszüleiknek ez teljesen természetes volt. Igyekeznék ezeket a közösségeket újjáéleszteni, közösségeket építeni. Öröm számomra, hogy erre van már példa Magyarországon, nagyobb városokban. 

Milyennek képzeled az ideális zsidó iskolát?

Én legalább kétféle zsidó iskolát képzelnék el. Szerintem szükség lenne egy jesiva szigorúságú iskolára, azért, hogy Magyarországon is legyenek és maradjanak nagytudású fiatal vezetők, akik a majdani tanítók, rabbik lesznek. A másik iskolai formában fontosnak tartanám a vallási oktatást, vallásunk szeretetére nevelését, az idegen nyelvek oktatását, de a világi tantárgyak oktatására is nagy hangsúlyt fektetnék. Kellenek a világra nyitott, a vallásukat szerető és jól ismerő fiatalok. Felnőtt korukban majd eldönthetik, merre menjenek tovább.

Csinálnál-e valamit másképp a munkádban, hivatásodban, mint ahogy az elmúlt időszakban tetted?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt öt évben nagyszerű munkám van, tényleg azzal foglalkozhatom, amit szeretek, ami hozzám illik, nem is értékelem munkának. Az alapvető feladatom gazdasági és adminisztratív ügyek intézése. Az EMIH, az Óbudai Zsinagóga szinte már az otthonom, sokszor még vasárnap is ott vagyok. Nagyon jó dolog a közösségért tenni, adakozásra kérni az embereket, segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. Mi leszünk lelkileg gazdagabbak azáltal, hogy tanítunk, segítünk, hiszen ezek a dolgok ránk is pozitívan hatnak. Nagy öröm számomra, hogy a közösség tagjai értékelik a munkámat, nem veszik zaklatásnak, ha például kérek, többen önszántukból örömmel adnak, hiszen a célunk ugyanaz. Szeretnék a jövőben még többet tanulni, tudni, segíteni, valamint a zsinagógába látogatóknak még több információval, érdekességgel szolgálni, mesélni.

Tíz év múlva hogyan szeretnéd látni magadat a zsidóságban, magad körül a zsidóságot?

Szeretném, ha a most izraeli jesívákban és máshol tanuló fiataljaink visszatérnének Magyarországra, itt tanítanának, mert fontos a jövő és kell az utánpótlás. Jó lenne, ha minél több lehetőség lenne a fiatalokat és idősebbeket tanítani, közösségi programokba bevonni. Szeretném, ha a múlté lenne a félelem, mindenki nyíltan vállalhatná a vallását, és nem utolsó sorban a zsidóságon belül is segítenék egymást, együtt tennének a jövőnkért. Azt is szeretném, ha többen járnának zsinagógába, tanulni, megismerni a vallást és persze azért, mert jó a közösséghez tartozni. Jó lenne, ha nem lennének vegyes házasságok, mindenki megtalálná a társát a zsidóságon belül, hiszen ez jelenti a folytonosságot, a fennmaradásunkat.

Melyik a hozzád legközelebb álló bibliai idézet?

Van több, mindig rácsodálkozom, amikor sokadszorra is olvasom őket, de amit személy szerint nagyon fontosnak tartok, a Smá, és a Szeresd hát Örök Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel! Ezeket a szavakat pedig, amelyeket ma elrendelek neked, vedd a szívedre, és tanítsd gyermekeidnek, beszélj róluk, amikor otthon vagy, ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz! Kösd őket jelképként kezedre, és homlokkötőként szemeid közé! Írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra!

Lefkovics Zsófi

 

A sorozat eddigi részei:

Szántó T. Gábor

Lang Györgyi

Székhelyi József

Lefkovics Péter

Borgula András

Szalai Kálmán

Fritz Zsuzsa

Klopfer Dávid

Rubin Eszter

Köves Mushky

Szilágyi Nóra

Győrfi László

 

  • Küldés emailben