Budapesten is megünnepelték a Szijumot, a Talmud-tanulás befejezését
Manapság hatalmas divatja van a különböző kihívásoknak: a vállalkozó szellemű résztvevő egy hétre, egy hónapra vagy akár egy évre vállalja egy új szokás felvételét és gyakorlását, legyen az fekvőtámaszozás, olvasás vagy akár fotók posztolása a közösségi médiában.
A kihívások azonban korábban is léteztek, és tulajdonképpen ilyen kihívás a Dáf hájomi tanulás is. 2711 lap – 2711 nap. Így foglalhatnánk össze a „kihívást”, vagyis a világszerte sok tízezer embert megmozgató tanulási projektet, talán a legnagyobbat, ami valaha létezett a történelemben. A Dáf hájomi tanulás során a résztvevők egy dolgot vállalnak: az elkövetkezendő hét és fél évben minden áldott nap egy oldalt áttanulmányoznak a Talmudból. Amikor pedig teljesítették a kihívást, hatalmas ünnepséget rendeznek ennek tiszteletére. A háború utáni Magyarországon talán senkinek sem sikerült még teljesítenie a Dáf hájomi tanulást és csatlakozni a világszerte tartott ünnepségek sorozatához. Eddig. Idén ugyanis Oberlander Báruch rabbi és csoportja befejezték a 7 és fél éves ciklust, és ennek örömére január 12-én a Keren or központban tartottak szijum ünnepséget.
Bár az évek során sokan csatlakoztak a tanuláshoz hosszabb-rövidebb időre, a tanulócsoport „kemény magját” Oberlander rabbi mellett hárman képezték: Abergel Avigdor, Samet Asaf és Lévi Ben Dov. Ők mind rövid beszédben emlékeztek meg a tanulási ciklusról és adtak hálát az Örökkévalónak, hogy segítségével végig tudták tanulni az összes traktátust.
Oberlander rabbi az eseményen felidézte a Dáf hájomi tanulás történetét és magyarországi visszhangját is. Az alábbiakban előadására alapozva mutatjuk be mi is mindezeket.
Bécsben hirdették ki a Dáf hájomi tanulás tervét
A Dáf hájomi tanulás ötletgazdája Méir Spira rabbi volt: 1923. augusztus 21-én, az Águdát Jiszráél mozgalom nagy „Knésziá gdolá” gyűlésén vetette fel az ötletét Bécsben arról, hogy milyen jó lenne egy program, amelynek keretében minden nap egy lapot tanulnának az emberek a Talmudból. A terv szerint pár héttel később, Ros hásáná első napján (1923. szeptember 11.) kellett volna útjára indulnia az új mozgalomnak, ám mindvégig bizonytalan volt, hogy „ráharapnak-e” majd a közösségek. Végül Lengyelországban zajlott le az egyik esemény, amely hatalmas lendületet adott az új programnak. Ros hásáná napján ugyanis a több százezer hasziddal rendelkező Ávrahám Mordecháj Álter (1866–1948) guri rebbe, a lengyel zsidóság talán leghíresebb vallási vezetője az ima szünetében arra kérte a gabéját, hogy adjanak be neki egy példányt a Talmud első kötetéből, a Bráchot traktátusból. Amikor a gábe kitárta az ajtót és kikiáltotta, hogy mit kér a rebbe, az volt a jel, melynek hatására guri és más haszidok ezrei csatlakoztak a Dáf hájomi mozgalomhoz.
Az első ciklus befejezését ünneplő szijumra kicsit kevesebb, mint 7 és fél év múlva, 1931. február 2-án került sor. Spira rabbinak hatalmas boldogságot okozott, hogy sikerült a terve, ám sajnos a második ciklus idején, mindössze 46 évesen, 1933. október 27-én elhunyt.
Hogy lett a 2702 napból 2711?
Az első hét ciklusban 2702 napig tartott a tanulás. 1975-től azonban Moshe Feinstein rabbi (1895–1986) hozzájárulásával 2711 napra emelkedett a tanulás ideje. Ahhoz, hogy ennek okát megértsük több részletet is meg kell ismernünk. Először is tudni kell, hogy a Dáf hájomiban tanult babilóniai Talmud évszázadok óta pontosan ugyanolyan tördeléssel jelenik meg, mégpedig annak a 2690 oldalas velencei kiadásnak a mintájára, amelynek első kötete éppen 500 évvel ezelőtt jelent meg. Emellé a Dáf hájomi tanulásba bevették a Jeruzsálemi Talmud egy traktátusát (Skálim traktátusa) is. Csakhogy a Jeruzsálemi Talmud több különböző kiadásban is létezik, és elsőként a Skálimnak egy nagyon tömör, 12 lapos változata került be a tanulási programba. Ezt változtatták meg a nyolcadik ciklus indulásakor, így emelkedett a lapok (és a napok) száma 1975-ben 2711-re.
A töredék oldalak problematikája
Már a tanulás indulásakor felmerült egy kérdés a traktátusok utolsó oldalaival kapcsolatban. Az utolsó lap ugyanis sokszor nem teljes, így pl. a Bráchot utolsó oldala mindössze fél oldal, más traktátusoké pedig még ennél is rövidebb. Spira rabbi döntése (Or háméir responsum 1. kötet 75. fejezet) értelmében azonban ezek az utolsó, töredék oldalak, a hosszuktól függetlenül, önálló oldalnak számítanak.
Ki és miért ellenezte a tanulást?
Azonban, mint mindennek, a Dáf hájominak is voltak ellenzői. Pedig hát mi rossz lehet tanulásban? Az ellenzés oka az volt, hogy egyes galíciai és magyar rabbik nem nézték jó szemmel a program kapcsolatát az Águdat Jiszráél mozgalommal (lásd például a munkácsi rebbe Divré Torája 6. rész 62. fejezet), mivel szerintük ez a szervezet túlságosan is „cionista volt”… Attól tartottak, a tanuláson való részvétel közelebb viszi a résztvevőket az Águdat Jiszráélhez, és ezáltal az általuk nem támogatott cionizmushoz is. Ez azonban nem tudta megállítani a mozgalom terjedését sem Magyarországon, sem másutt.
1938-ban már Budapesten is befejeztek egy ciklust
Az első ciklus befejezésekor a Budapesten megjelenő ortodox Zsidó újság című lap beszámolt a Pozsonyban és Kolozsvárott rendezett szijumokról (lásd uo. 1931. február 13. 7. oldal). 1938-ban, a második ciklus befejezésekor azonban már több szijum ünnepségről adtak hírt, amiből kettőt Budapesten rendeztek és amelyek közül az egyiken részt vett a Vasvári Pál utcai zsinagóga élén álló Herskovics rabbi is (lásd uo. 1938. július 1. 10. oldal). A Tóra világünnepe Lublinban című írásukban a Dáf hájomi tanulásról így írnak: „Ha minden zsidó, aki forgatja a talmudot, az illető napra ’eső lapot’ tanulja meg, a világ zsidósága egy nagy jesiva keretét képezi. […] az év bármelyik napján a Talmudnak ugyanazt a tételét tanulja a new yorki zsidó, mint a tuniszi, a pesti, mint a frankfurti…”. A cikk felidézi azt a talmudi történetet, miszerint az első embert az örökkévaló a világ különböző helyeiről vett porból gyúrta: „Amit a Talmud az első emberre mond, az elmondható a Tóráról […] a Talmudról […] Minden traktátus […] a zsidó szellemi életnek egy centruma […] a gemóre egyesítse az egész világot, ha ketten találkoznak idegenben, erről beszélgethessenek és akkor valóban a Tóra a zsidó emberiség történetének a könyve lesz”. „Ez tehát az összzsidóság szijumja” – foglalja össze az újság egy másik, a London-lublini tengely című írásában (lásd uo. 1938. június 24. 1. oldal).
Már a szatmári közösségek is csatlakoztak
Az utóbbi 20 évben a programot korábban ellenző szatmári közösségek is átvették ezt a Dáf hájomi rendszerű tanulást, bár egy kis módosítással, hogy ezzel jelezzék „a cionizmustól való távolságtartásukat”. Így pl. vasárnaptól csütörtökig napi egy lapot tanulnak át, a pénteket és a szombatot pedig ezek ismétlésére fordítják (így a szijum ünnepségeik is máskorra esnek).
Oberlander rabbi első tanulócsoportja 1982-ben
Oberlander rabbi az első Dáf hájomi csoportjáról is megemlékezett: „1982. november 25-i a 8. ciklus befejezésekor alapítottam az első Dáf hájomi tanulókört a pápai jesivában, mesterem, Grünwald József (1903–1984) pápai rabbi áldásával. Ez a csoport addig tartott, amíg az év végén el nem hagytam a jesivát.”
Talmud-tanulás a munkaszolgálatban
A szijumon felidézte mestere, a pápai rabbi megható történetét, melyre az Egység magazin olvasói egy régebbi (79. szám 5. oldal „Brooklynban csak nekem volt nagypapám” címmel megjelent) cikkből emlékezhetnek: „Mesterem, a pápai Grünwald rabbi mesélte 1982-ben, hogy egyszer, amikor a kényszermunkáról tartottak visszafele, látott egy papírt a sárban, amin héber betűk voltak. Lehajolt, felvette, és kiderült, hogy egy lap volt a Talmudból. Azt mondta, el se tudjuk képzelni, micsoda öröm volt, hogy lett egy egész talmudi lapjuk! Mennyire hiányzott nekik, és abból tanított esténként, mikor végsőkig elcsigázva visszatértek a munkából. Még annyi évvel később is megremegett a hangja, ahogy ezt mesélte, annyira meghatódott.”
A New York-Tel Aviv-Budapest-Hong kong tengely
A rabbi lapunknak nyilatkozva elmondta: „hálát adok az Örökkévalónak, amiért elértem ezt a pillanatot, a Talmud befejezését, ami minden zsidó örök vágya. Mindig arról álmodunk, hogy életünkben legalább egyszer befejezzük a Talmudot, és ha ez sikerült, akkor még egyszer és még egyszer…”. Beszélt ennek a vágynak a motivációjáról is: „A tanulás a zsidóság talán legnagyobb micvája, amin belül különleges hangsúlyt kap a Talmud tanulmányozása, mert a zsidóságban elsősorban nem az információk bemagolását jelenti a tanulás, hanem az elmélyülést és a tudás elsajátítását”.
A tanulási programról is mesélt: „Ahhoz, hogy ezt be tudjuk fejezni, nagyon kellett ragaszkodni az elhatározásunkhoz. Fel kellett kelni a peszáchi széder után is, vagy Purim reggelén és hét órakor nekilátni a tanulásnak. Amikor külföldre utaztam, Skype-on keresztül tanultunk. Egyszer, amikor éppen édesanyámnál voltam New Yorkban, három kontinenst átérve tanultunk: én Amerikában, Avigdor Budapesten, Lévi Izraelben, Asaf pedig Hong Kongban, egy szállodai szobában ült a gépe előtt és áthidalva az időeltolódást, tanultunk. Feleségem és édesanyám addigra már megszokták, hogy az Egyesült Államokban töltött szabadságom idején hajnali 1-kor kelek, mert az felel meg a budapesti idő szerinti megszokott reggel 7 órának, amikor a tanulás kezdődik.”
Hádrán álách… A tanulás nem zárul le!
Oberlander rabbi megemlékezett arról is, hogy immáron két tanulócsoport is működik Magyarországon: „Különösen örülök, hogy most már egy magyar nyelvű csoport is elindult Köves Slomó vezetésével.” Ezt a tanulást az interneten is követhetik az érdeklődők, emellett pedig a zsido.com oldalon megtalálják Oberlander rabbi immár 25 éve létező Talmud órájának hanganyagait is, mely szintén magyar nyelven több talmudi traktátust is felölel.
Végezetül a ciklus lezárásáról szólva ezt mondta: „Amikor befejeztük az utolsó pár sort, elmondtuk a hagyományos kívánságot: Hádrán álách…, ami azt jelzi, hogy ezzel nem zárul le a tanulás, hanem visszatérünk az elejéhez. Ma, amikor beszélgetünk, a második ciklus 11 lapját már megtanultuk! És Istentől kérünk erőt, hogy tovább tudjuk folytatni, legalább olyan tempóban a tanulást, mint eddig.”
Sok erőt kívánunk a következő talmudi ciklus befejezéséhez!
Steiner Zsófia