Mindannyiunk célja az, hogy jobbá tegyük a világot és beteljesítsük az isteni küldetést

És ezek nemzetségei Izsáknak, Ábrahám fiának: Ábrahám nemzette Izsákot. (M.I. 25:19)

 

Ezzel a felütéssel kezdődik hetiszakaszunk, a Toldot. A Tórában, ezt gyakran megemlítjük, minden szónak megvan a saját helye és szerepe, nem véletlen tehát, hogy ebben a mondatban kétszer is szerepel Ávráhám és Jicchák apa-fiú kapcsolata. A tórai történeteket kiegészítő midrás elmondja, hogy a mondat második fele isteni tanúságtétel arra vonatkozóan, hogy Izsák valóban Ávráhám saját fia volt. Voltak ugyanis olyanok, akik kinevették az idős férfit, és azt mondták, hogy a gyermek nem is tőle származik, hanem Ávimelechtől, Gerár királyától, aki korábban magához vette Szárát, mert azt hitte, hogy Ávráhám nővéréről, nem pedig feleségéről van szó. Az Örökkévaló ezért Jicchákot pontosan olyanná tette, mint apja volt, annyira hasonlítottak egymásra, hogy senki nem mondhatta, hogy nem Ávráhám saját fia.

 

Egy másik midrás azt fűzi ehhez hozzá, hogy külső egyezésük valójában belső hasonlóságuk kivetülése volt. Tetteik, spirituális céljaik, az Istennek való teljes alávetettség, a világ jobbá tételének vágya annyira hasonlítottak voltak bennük, hogy emiatt kívülről is egyformák voltak. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mindketten más-más spirituális attribútumot valósítanak meg. Míg Ávráhám attribútuma a cheszed, a szeretettel teli, folyamatosan adakozó szeretet, addig Jicchákhoz a gvurát, az erőt, a komoly visszafogottságot, önuralmat kapcsolják. Ávráhám minden utazó előtt megnyitotta a sátrát, türelmes együttérzéssel látott el és tanított minden hozzá fordulót. Izsák kutakat ásott. Ellenségei betemették és lerombolták  kútjait, de ő szorgalmasan takarította el mások szemetét, hogy feltárja az alatta rejtőző tiszta vizet. Határozottságával és erejével képes volt a felszín gonoszságát és hamisságát félresöpörni, hogy felszínre hozhassa az alatta eltemetett jóságot és igazságot.

 

Ha ennyire különbözőek voltak, miért mondja mégis a midrás, hogy belső hasonlóságuk vetítődött ki külső megjelenésükre? Minden helyzet, minden korszak más-más kihívások elé állítja az embert. Ávráhám korában, amikor az emberek semmit nem tudtak az isteni jelenlétről, a világnak olyan figurára volt szüksége, mint Ávráhám, a következő korszakban pedig éppen Jicchák ereje volt az, ami a világ szükségleteire választ adott. Ávráhám és Jicchák különböztek, mert mások voltak a körülmények, és más feladataik voltak a világban, ugyanakkor különbözőségükben, különböző útjaikat járva, lényegüket és spiritualitásukat tekintve egészen pontosan egyformák voltak, mivel végső céljuk ugyanaz volt. Alapelveik, értékeik, az Isten felé való teljes elköteleződésük teljességgel egyforma volt. Más utakat jártak, de azok az utak ugyanahhoz a célhoz vezettek: környezetüket akarták szentebbé tenni, és közelebb vinni az Istenhez.

 

Ezt a gondolatot testesíti meg a jól ismert történet az Anipoliban lakó cádikról, reb Zusáról, aki híres volt szerénységéről és hatalmas tudásáról. Egyszer azt mondta, hogy nem attól fél, hogy amikor majd az égi bíróság előtt fog állni, azt kérdezik tőle, hogy miért nem ért el olyan magasságokba, mint Ávráhám, Mose (Mózes), vagy Dávid király. Az egyetlen dolog, amiről fél, folytatta, az az, hogy azt a kérdést teszik fel nekik: „Zusa, miért nem voltál olyan nagyszerű, mint Zusa?” Az ember feladata, hogy a lehető legmagasabbra szárnyaljon, amit csak az ő lehetőségei megengednek, és a neki adott eszközök lehető legjobb használatával betöltse saját, Istentől rendelt feladatát.

 

Mindenki más-más feladatot és ezek elvégzéséhez más-más eszköztárat kapott az Örökkévalótól. Feladatunk, hogy ezek használatával előbbre vigyük, jobbá tegyük és magasabb szintre emeljük a világot. Mindenki egy kicsit más, mint a többiek és mindenkinek megvannak a saját feladatai, amelyek elvégzésével hozzájárul ahhoz, hogy a világ, és azon belül a zsidó nép beteljesítse Istentől rendelt feladatát. Istent végtelen számú módon lehet szolgálni, és ami az egyiknek sokat jelent, az a másik számára értelmetlennek tűnhet. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy – akárcsak az ősapák – különbözőségünkben is hasonlítunk, mert mindannyiunk célja az, hogy jobbá tegyük a világot, és beteljesítsük az isteni küldetést.

zsido.com

Forrás: chabad.org

 

Bár Saul és Joel filmsorozata véget ért, a tavalyi magyarázatok természetesen idén is érvényesek. A Toldot hetiszakaszról szóló film, többek között a híres történet, az elsőszülöttség eladása elbeszélésének megtekintéséhez kattintson ide.

  • Küldés emailben