Milyen atyai nevet visel a betérő?

Múlt heti kérdésünk kapcsán több olvasónk is arról érdeklődött, milyen atyai nevet viselnek a betérők, hiszen a zsidó név az ember saját nevéből és az apja nevéből áll össze.

 

Az előző héten tárgyaltuk azt a háláchát, miszerint a betérő egyértelműen Ávrahám leszármazottjának számít. Ebből következik az a szabály (SÁ EH 129:20.), hogy a betérő neve, amit pl. a ketubájába vagy a getjébe írunk, az „ben Ávráhám ávinu”, vagy „bát Ávráhám ávinu” – vagyis Ábrahám ősapánk fia vagy lánya.

Ha csak „ben/bát Ávrahám” szerepel, akkor nem érvényes a ketubá, mert úgy néz ki, mintha Ábrahám nevű ember gyermeke lenne (Bét Smuél uo. 39.).

A Tóraolvasásnál azonban, ami kevésbé „formális” dolog, lehet csak „ben Ávrahám”-ot mondani ( OC 139:3. RöMÁ). Ha valakinek nem ismert, hogy ki az apja, vagy ha nem-zsidó az apja, akkor is „ben Ávrahám” néven hívjuk fel a Tórához (uo., Turé záháv 1.). Vannak, akik ilyenkor az anyai nagyapa nevét használják (lásd és Turé zá­háv uo., ahol vita van erről). Azonban ketubában, ami egy hivatalos okmány, semmiképén nem le­het ilyen szimbolikus nevet ír­ni, ami nem az apjának a valódi neve (lásd SÁ EH uo. 9. végén, Bét Jo­széf responsum Gitin vögérusin 2. fejezet). Azonban „ben/bát Ávráhám ávinu” se lehet, mert akkor úgy tűnik, hogy betérő (Bét Joszéf uo.). Egy vélemény szerint ilyenkor kivételesen csak a saját nevét írjuk a ketubára apai név nélkül, más vélemény szerint ebben az esetben az anya nevét használjuk. (Ocár háposzkim 18. kötet 45. oldal 129. parag­rafus).

Ha azonban egy betérő később eltávolodik a micvák gyakorlásától, úgy a getjében (válási okirat) nem a „ben/bát Ávrahám” formulát fogjuk használni, hiszen nem követi „apja” útját. Ilyenkor a „hágér’” vagyis „a betérő” kiegészítés kerül a neve mellé, apai név nélkül (Misnát hágér 14:14.).

Ide kapcsolódik még az a szokás, hogy a betegért való imában a beteg anyjának a nevét említjük (lásd Zsoltárok 116:16., Jábiá omer responsum OC 2. kötet 11. fejezet). Logikusan a betérő esetén azt kéne mondanunk: XY „ben/bát Szárá iméjnu”, vagyis XY Sára ősanyánk fia vagy lánya. Két vélemény van erről (lásd Micvát bikur cholim 69–70. oldal, Misné háláchot responsum 18. kötet 86. fejezet): az egyik szerint attól, mert Ábrahám mindenkinek az atyja, még nem lesz Sára mindenkinek az anyja. A második vélemény azonban ezzel ellentétes, így a beteg betérőkért Sára ősanyánk nevével imádkozunk.

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben