Mikor szabad házasodni az omerszámlálás alatt?

Az óbudai közösség tagja Ober­lan­der Báruch rabbit a lánya es­küvője kapcsán kereste meg egy kérdéssel. Oberlander Gitty es­küvője ugyanis – a kérdező szá­mára szokatlan módon – az omer­számlálás idején lesz, amikor köztudomásúan csak lág bá­omer napján tartanak menyegzőket.

 Peszách és Sávuot között a híres talmudista, Akiva rabbi tanítványai között pusztító járvány miatt tartunk gyászt. A hagyomány szerint 33 nap alatt halt meg a rabbi 24 ezer tanítványa, ezért 33 nap gyászt kell tartani, ám annak pontos idejéről háromféle szokást is ismer a Sulchán áruch (OC 493:1–3., SÁ RSZ uo. 5–7., A Sulchán áruch kivonata 120:6–7.):

  1. Az omerszámlálás 1. napjától – lág báomerig, a 33. napig. Mivel a gyász az időszak utolsó napjának reggelén véget ér, lág báomer előestéjén még nem lehet esküvőt tartani, de a nap folyamán már igen. (Létezik olyan vélemény, miszerint már este véget ért a járvány, ezért ezt követve van, ahol már lág báomer előestéjén is tartanak menyegzőt.)
  2. Ijár 2-től sziván 5-ig. Eszerint a vélemény szerint a Peszáchot követő kétnapos ros chodes utáni napon kezdődik a gyász és egészen Sávuotig tart. Kivételt képez a lág báomer napja (de az előestéje nem), ami örömnap Simon bár Jocháj rabbi emlékére.
  3. Niszán 30-tól sziván 3-ig. E szokás szerint már a ros chodes két napja is a gyászhoz tartozik, így a szfirá utolsó három napján Sávuotig már tartanak esküvőt. Lág báomer napja ugyancsak kivételt képez.

A RöMÁ (uo. 1.) idézi azt az askenáz szokást, miszerint csak lág báomerig tart a gyász, de nagyon sok helyen – így a haszidoknál is – folytatódik Sávuotig, mert így minden szokásnak eleget lehet tenni. A Turé záháv a Sulchán áruchhoz írt kommentárjában (uo. 2.) másként magyarázza a szokást. Szerinte Akiva rabbi tanítványok miatti gyász lág báomerkor véget ért, utána viszont az I. keresztes hadjárat idején (1090–1096) meggyilkolt mártírok miatt gyászolunk, akiket ebben az időszakban Németföldön öltek meg. Azonban ez már egy „könnyebb” gyász. Ezzel magyarázza a Turé záháv azt a szokást, hogy bár még ekkor se tartanak esküvőt, de hajat már vágnak. [A haszidok még ekkor sem vágnak hajat, sőt vannak, akik lág báomerkor sem (Nité Gávriél, Peszách 3. kötet 48:9.; Ocár minhágé Chábád, Niszán 283. oldal végén), kivéve a háromévesek hajvágási ünnepségén (uo. 259–260., 284. oldal).]

Több forrás idézi azt a magyar szokást, hogy ros chodes Szivánkor tartanak esküvőt (lásd Nité Gávriél uo. 48:7. és a 12. lábjegyzet). Ganzfried Slomó (1804–1886) ungvári dáján a Kicur Sulchán áruch egy lábjegyzetében (120. fejezet Lechem hápánim) azt írja, hogy ez a szokás leginkább a Turé záháv féle magyarázaton alapul, ami szerint két különböző okból gyászolunk lág báomer előtt és után, és az utána levő gyász enyhébb.  A dáján szerint a gyász ezért szakad meg ros chodes szivánkor.

Naptárunkban is jelezve van, hogy: „Elterjedt szokás szerint már Ros chodes szivántól is házasodnak” (Zsidó naptár 5778 95. oldal). Még New Yorkban is, a lubavicsi közösségben ezt a szokást követik az utóbbi években, ezzel is könnyítve az örvendetesen sok esküvő okozta teremhiányon. Hasonló okokból választottuk ezt a megoldást mi is.

Kívánok sok boldogságot Git­-
ty
lányomnak és leendő vejemnek, Yossinak!

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben