Svát hónap 15. napja eredendően mezőgazdaságú jelentőségű jeles nap. A zsidó vallásjog szempontjából ez a nap a fák újéve, ez a nap határozza meg a fák életkorának számítását, ami viszont a tized, az orla (a fa első három évében termett gyümölcs) és a smita (hetedik év) szempontjából fontos. Mivel a fák születésnapját nem tudjuk úgy meghatározni, mint az emberét, ezért szükség van egy meghatározott napra, amihez viszonyíthatunk. Ez a nap a tu bisvát.
Mivel tu bisvátkor a szukotkor kezdődő esős évszak nagy része már a hátunk mögött van Izraelben, ezt a napot szemelték ki bölcseink a fák újévének (Talmud, Ros hásáná 14a). a középkori tudós tóramagyarázó, Rási (1040-1105) ezt tovább magyarázta, és szerinte a földet erre az időpontra annyira átáztatták az új év esői, hogy a fákban a nedvek életre kelnek, és ez lehetővé teszi a bimbózást.
A Rásinál másfél évszázaddal később élt Menáchem Meiri rabbi (1249–c. 1310) rámutatott arra, hogy a tél tévét hónaptól niszán hónapig tart. Svát 15. pontosan a középpontot jelenti az ősz és a tavasz közt. Amikor már eltelt a tél fele, meggyengül az ereje, nincs annyira hideg, megkezdődhet a bimbózás.
A a hideg és az eső (és a hó) ellenére fák tehát már készülődnek. Az életben nem is ritka, hogy éppen a legsötétebb és leghidegebb pillanatokból indul bimbózásnak és szökken szárba az újabb termés.
zsido.com
Forrás: chabad.org