Miért nem szabad egy kézben tartani az etrogot és a lulávot?

Azt mondja a Talmud (Szukká 34b.) a szukkoti csokorról: ha az ember összekötötte a csokor mind a négy összetevőjét (az etrogot, a pálmaágat, mirtuszágat és a fűzfaágat) egybe, akkor nem tett eleget a micvának. Azt olvassuk ugyanis a csokorról: „Vegyétek magatokhoz az első napon díszfának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrűlombú fának és fűzfának a gallyát…” (3Mózes 23:40.). Ebből látjuk, hogy az etrog külön áll, míg a háromféle ágat mintegy egybeköti a Tóra. Innen tanuljuk azt is, hogy ezt a három fajtát illik összekötni és az etrogot külön tartani (RSZ SÁ 551:1.).

A háláchá (uo.) által elfogadott vélemény ez alapján az, hogy nemcsak hogy nem kötjük össze a négy növényt, de egy kézben sem tartjuk őket. Annyira, hogy ha valaki egy kézben tartva mondta el az áldást és lengette a csokrot, akkor újra kell kezdenie, mert ezzel nem tett eleget a micvának.

Azt is mondja a háláchá (uo. 13.), hogy nem csak, amikor először vesszük kézbe, akkor nem foghatjuk össze a négyet, hanem a Hálél alatti lengetéskor sem.

Sőt, a háláchá azt mondja (uo. 15.), hogy ha valakinek chász vesólem hiányzik az egyik keze, akkor sem veheti őket egyszerre egy kézbe, hanem először a lulávot vegye a meglevő kezébe és aztán külön az etrogot. Miért? Mert ha egyszerre venné őket egy kézbe, az egy egységgé kötné őket össze, ellentétesen azzal, ahogy a Tóra említi őket.

A legnehezebb ezt a körmenetnél megoldani, amikor sokan automatikusan jobb kezükbe veszik a csokor mind a négy tagját és a balban tartják az imakönyvet. Erre azt a megoldást alkalmazzuk a Vasváriban, hogy kinyomtatjuk a Hosánák szövegét egy kis lapra, és így már könnyű az etrogot és a papírt egy kézben tartani.

Mindenkinek gut jantevet kívánva:

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben