Miért jobb izraeli temetőben nyugodni? 2. rész

Több hír is szólt a koronajárvány idején arról, hogy Amerikából magánrepülővel szállították az elhunytakat Izraelbe, hogy ott helyezzék őket örök nyugalomra. Vajon mi a bibliai és a háláchikus háttere ennek a szokásnak és miért olyan fontos egyeseknek, hogy a Szentföldön temessék el őket?

Kié a temetésre szánt pénz?

Szokás, hogy az emberek végrendeletben rögzítik az izraeli temetkezésre vonatkozó kérésüket. Két esetet is találunk, amikor valaki a végakaratához még a pénzt is hátrahagyta a temetés költségeihez, ám a rokonok szerették volna azt másra költeni, ezért a rabbijukhoz fordultak engedélyért. Mindkét rabbi úgy válaszolt, hogy az a pénz, amit az ember a temetésére szán, az az ő sajátjának számít a halála után is, azt nem lehet az örökösöknek elvenni tőle és más dolgokra felhasználni36.

Azonban van egy 16. századi eset, amikor egy házaspár mindkét tag­ja egy járványban elhunyt, két kis­lányt hagyva maguk után, akiket egy másik városban élő nagybátyjuk­nál helyeztek el. A nagybácsi kérdés­sel fordult Slomo ben Ávrahám Hákohén (1540–1602) görögországi rabbihoz, hogy nem lehetne-e az elhunytak által az izraeli temetésre szánt összeget inkább a lányaik neveltetésére fordítani. A válasz szerint37 elsőbbsége van annak a kötelezettségnek, hogy egy apa köteles eltartani a lányait38, azzal szemben, hogy Izraelben akart temetkezni, és a nevelésükhöz szükséges pénzt még a végrendeletével sem vonhatja meg tőlük. Így a szülőket helyben temették el, a pénzből pedig a lányok neveltetését finanszírozták.

 

Angyali halottszállítás

Azonban nem mindenki tartotta helyesnek, hogy valaki Izraelben te­mettesse el magát, mondván írva van, hogy az, aki érdemtelen arra, hogy Izraelben temessék el, azt hiába hantolják el fizikailag a szentföldön, az angyalok visszaviszik majd oda, ahol elhunyt. Viszont a nagy cádikokat, akárhol is temetik el őket, az angyalok Izraelbe viszik majd39.

Erre utal az a kis anekdota is40, miszerint egy ember elment a rabbijához, hogy elbúcsúzzon, mivel Izraelbe költözik. Kérdezi a rabbi: miért mész oda. Hogy majd ott legyek eltemetve – hangzik a felelet. Mire a rabbi azt mondja: én is Izraelben szeretnék majd nyugodni, de nem utazom oda. Majd azok az angyalok, akik téged visszahoznak ide, elvisznek engem oda…

A tréfás történeten kívül azonban fizikai nyoma is van ennek a hagyománynak. Történt41, hogy a tiberiási temető gondnoka egyszer azt álmodta, hogy arra kérik, nyissa ki a temetőt, mert hozták Ávrahám Jehosuá Hesl rabbi (1748–1825), az apti (Opatów) rebbét temetésre. Nagyon megijedt, gyorsan kinyitotta a temetőt. Másnap megdöbbenve látja, hogy egy új sír volt a temetőben. Később, amikor híre jött, hogy az apti rebbe meghalt, meg is jelölték a titokzatos sírt, mint az ő nyughelyét. Így esett, hogy az apti rebbének van egy sírja Aptban és egy Tibérisában.

Amikor Spira Chájim Elázár rabbi (1871–1937), a munkácsi rebbe 1930-ban Izraelbe látogatott, akkor különlegesen fontos volt számára, hogy megkeresse Tibériásban a sírt és ott imádkozzon42.

 

Izraeli föld a külföldi sírban

A Sulchán áruchban43 azt írja a RöMÁ, hogy van egy olyan szokás, hogy külföldön a sírba egy kis Izraelből hozott földet tesznek, ami egy kicsit olyan, mintha Izraelben lenne eltemetve44. Ennek a szokásnak véleménye szerint jó alapja van. Emiatt aztán az utóbbi pár száz évben az emberek mindig igyekeztek időben be­szerezni izraeli földet a temetésükhöz. Több végrendeletben kü­lön fel is van tüntetve, hogy hol található az izraeli föld, amit a sírba be kell tenni45.

A responsum irodalomban találunk egy sájlét (háláchikus kérdést), ami egy nő esetéről szól, akinek a félretett izraeli földjét csak a temetése után találták meg az ékszerei között. Kérdés volt, hogy felnyissák-e emiatt a sírt és tegyék-e be az izraeli földet. A rabbik úgy döntöttek, hogy ha ez volt a kifejezett kívánsága, akkor meg lehet nyitni a sírját46. Arra hivatkoztak, hogy ha meg lehet nyitni a sírt, azért, hogy Izraelben temethessék újra az elhunytat,47 akkor azért, hogy beletegyék az izraeli földet, ami által olyannak számít a sír, mintha a Szentföldön lenne, ugyanúgy ki szabad nyitni a sírt.

Régen nagy nehézségek árán lehetett csak beszerezni az izraeli földet, ezért volt ez speciálisan a végrendeletekben is megjelölve. Ma már minden ortodox temető rendelkezik izraeli földdel és kérés nélkül is biztosítják, részévé vált a te­metésnek.

 

Szabad-e elhalasztani a temetést?

A Sulchán áruch szerint48 nem szabad a temetést elhalasztani és mindent meg kell tenni, hogy lehetőleg még a halál napján vagy másnap el legyen temetve az elhunyt. Semmiképp nem szabad hosszabb időre elhalasztani a végtisztesség megadását. Az egyetlen kivétel, ha Izraelben akarjuk eltemetni a halottat: érdemes elvinni a holttestet akkor is, ha emiatt akár több napot is késni fog a temetés49. Régebben, amikor hajóval kellett szállítani, mindenképpen több napnyi halasztást jelentett, ha valakit Izraelbe akartak juttatni, sőt még a repülőgépek korában sem feltétlenül lehetett azonnal repülőjáratot találni50. Ma már hála Istennek ritka, hogy a szállítás miatt akár 3-4 nappal is csússzon a temetés.

1980-ban New Yorkban jelen voltam Ehrenfeld Smuel (1891–1980) mattersdorfi (Nagymarton) rabbi búcsúztatásán, ami után kívánsága szerint Izraelbe szállították temetésre. Azonban a holttest szállítása több napos késedelmet szenvedett részben a sábesz, részben talán egy állami ünnep miatt. A megemlékezésen valaki egy érdekes egybeesésre hívta a figyelmet azzal, hogy felidézte: amikor 1962-ben elhunyt Lakewood, New Jersey ros jesivája, Áron Kotler rabbi (1892–1962), akkor ugyanez a helyzet állt elő és bár csütörtökön hunyt el, csak hétfőn kerülhetett sor a temetésre51. Ekkor a mattersdorfi rabbitól kértek tanácsot, hogy lehet-e ilyen sokáig halasztani a temetést azért, hogy teljesítsék az elhunyt kívánságát és Izraelben helyezzék örök nyugalomra. A rabbi úgy döntött, lehet várni. Mivel Kotler rabbi fia, Snéor Kotler rabbi (1918–1982) is jelen volt a temetésen, feltételezem, ő emlékezhetett vissza, mit paszkenolt a mattersdorfi rabbi apja halálakor.

 

Mikor kezdődik a gyász?

Ezzel körbejártuk a témánkat, térjünk vissza az eredeti kérdésre. Mi­kor kezdődik tehát a gyász, ha a te­metés csak néhány nappal később lesz Izraelben. A válasz, amit egykori jesivatársam kérdésére adtam az, hogy ha elkíséri a koporsót a te­metésre Izraelbe, akkor csak ott, a temetés végén kezdődik neki a hétnapos gyász. Ha pedig a New York-i reptéren vesz búcsút az édesapjától, akkor rögtön a búcsúzás után.

Hasonlóképpen, ha valakihez eljut a híre, hogy egy másik városban elhunyt egy közeli rokona és szándékában áll elutazni a temetésre, akkor a gyász csak az után kezdődik majd, ha pedig nem lesz jelen, akkor rögtön a hír hallatán betépi a ruháját és megkezdi a sivét52.

Hasonlóképpen jártam én is, amikor 10 évvel ezelőtt Ros hásáná előtt kaptam a hírt, hogy édesapám New Yorkban elhunyt. Mivel esélyem sem volt az ünnep előtt eljutni New Yorkba és részt venni a temetésen, ezért rögtön betéptem a ruhámat és leültem sivét ülni.

Kívánom, hogy minél előbb telje­sül­jenek a próféta szavai53: „Megsemmisíti a halált örökre és eltörli az Úr az Örökkévaló a könnyet minden arcról; és népének gyalázatát eltávolítja az egész földről, mert az Örökkévaló szólt”.

Első rész

 

Oberlander Báruch rabbi írása

  • Küldés emailben