Mi okozza a Labour sorozatos antiszemita botrányait?

Az elmúlt napokban kulminált a baloldali ellenzéki párt hónapok óta tartó politikai-kulturális botránysorozata: a Munkáspárt több tucat tagját zárták ki Izrael- és zsidóellenes megnyilatkozások miatt.

Az eddigi hírek szerint eddig kb. ötven tagját zárta ki soraiból a nagy múltú, kirekesztésellenes hagyományaira büszke szociáldemokrata párt, közülük csak húszat az elmúlt két hétben, köztük három önkormányzati képviselőt. Egyikük, Shah Hussain a Twitteren arról írt, hogy Izrael éppúgy bánik a palesztinokkal, mint Hitler a zsidókkal. Kirúgták azt az aktivistát, aki a “zsidókérdést” akarta megvitatni a párton belül, és azt a volt jelöltet, aki a zsidók “nagy orráról” beszélt. Felfüggesztették az Izrael Állam Amerikába költöztetéséről szóló Facebook-megosztásával hatalmas vihart kavart Naz Shah alsóházi képviselőt, aki kénytelen volt a parlamentben bocsánatot kérni, ám David Cameron miniszterelnök így is “antiszemitizmussal terheltnek” nevezte a Munkáspártot.

Mint arról beszámoltunk, nem menekült meg a kizárástól az egyik legmilitánsabb Izrael-ellenes Labour-politikus, Ken Livingstone volt londoni polgármester sem, aki nyíltan kiállt Naz Shah megosztása mellett, sőt, még azt is hozzáfűzte, hogy Hitler annak idején a zsidók kitelepítési tervével valójában a cionizmust támogatta. A zsidó származására büszke Lord Levy, a felsőház tagja a CNN éjjeli műsorában hangsúlyozta, hogy nagyon helyes volt Livingstone-t kirúgni, sőt, szerinte apró cafatokra kellett volna tépni a tagságiját. Levy – más zsidó baloldaliakkal együtt – régóta aggódva szemléli a Labour antiszemita botrányait, és a műsorban is leszögezte: bár csak egy kisebbséget érintenek az ügyek, nagyon reméli, hogy nem kell emiatt otthagynia pártját.

A szintén nem éppen Izrael-barát megnyilvánulásairól híres szélsőbaloldali pártvezető, Jeremy Corbyn belső vizsgálatot ígért az egyre kulmináló botrányokban, ám ezt kevesen tekintik hiteles lépésnek. Köztudott, hogy Corbyn “barátainak” nevezte a Hamász és a Hezbollah terrorista szervezetek vezetőit, kapcsolatokat ápolt holokauszttagadókkal, és “tragédiának” nevezte bin Laden megölését. Tanácsadója, Seumus Milne korábban “bűnnek” nevezte Izrael állam megalakulását. Corbyn már februárban, a Labour ifjúsági szervezetének oxfordi antiszemita botránya után is vizsgálatot ígért, ám az sem javított a helyzeten. A pártvezető határozottan kizárta, hogy megtagadja a Hamászt és a Hezbollaht, igaz, ismét elhatárolódott az antiszemitizmustól.

A britek három regionális választás és egy, a Brexitről szóló népszavazás előtti időszakban vannak, úgyhogy a botránysorozat a legrosszabbkor érinti Corbyn pártját. Londonban a muszlim származású Sadiq Khan válthatja jó eséllyel Boris Johnsont a polgármesteri poszton, aki egyértelműen elhatárolódott az antiszemita megnyilvánulásoktól. (Az időzítés csúcsa valószínűleg a Hamász közlése volt: a palesztin terrorszervezet szóvivője kijelentette, hogy Corbynnal való kiváló kapcsolata “fájdalmas csapás a cionista ellenségre.”) Több Labour-képviselő a hírek szerint a kilépésen gondolkodik, tiltakozva az ellen, ahogyan Corbyn a válságot kezeli.

A Commentary című amerikai konzervatív zsidó magazin két elemző írásban is azt taglalja, mi vezethetett a brit Munkáspárt antiszemita botrányaihoz. Tom Wilson szerint beérett az, amitől sok kommentátor óvott, hogy tudniillik az Izrael-kritika ürügyén zsidóellenes érzületek bukkantak fel a (szélső)baloldal berkeiben. Így történhet meg az, hogy az olyanok, mint Livingstone, egyforma rossznak tartják a nácizmust és a cionizmust, bár valójában nem tudják, mit is jelent ez utóbbi. Ugyanakkor túl kevés zsidó emelte fel a hangját azért, hogy felhívja a figyelmet: a zsidóktól megtagadni az önrendelkezéshez való jogot bizony antiszemitizmus. Corbyn is a probléma része, írja Wilson, hiszen az őt megválasztó aktivisták osztják szélsőséges nézeteit, míg a centristább parlamenti frakció a fejét fogja radikalizmusa miatt. A Labournek három antiszemita parlamenti képviselője van, állítja a szerző, s mindhárman ugyanabból a bradfordi körzetből szerezték mandátumukat, ahol jelentős számú, integrálatlan muszlim kisebbség él. Wilson óva int attól, hogy ez a muszlim/szélsőbalos bázis határozza meg a Labout jövőjét.

Jonathan S. Tobin szerint is egyenes út vezetett a brit és európai mainstream balos értelmiség “anticionista agitációjától” a nyíltan antiszemita megnyilvánulásokig. Ami a campuson agitációként indul, az később, ha ellenőrizetlen marad, politikusi antiszemita kirohanásokban tetőzik. Wilsonhoz hasonlóan Tobin is kulcsfontosságúnak tartja, hogy a Labourt egyre inkább muszlim közösségek tartják függő helyzetben, amelyek antiszemita toposzokat hoznak magukkal a Közel-Keletről. “Baloldaliak és iszlamisták különös szövetsége abban gyökerezik, ahogyan sok értelmiségi összeköti az imperializmust, a kolonializmust (ami az elitek szemében a modern Európa ősbűne) és a cionizmust.”

 

Munkatársunktól

Kép: Jeremy Corbyn egy 2014-es Izrael-ellenes tüntetésen (fotó: World Jewish Congress)

 

  • Küldés emailben