Merre van a jobb és merre van a bal?

Tisztelt Oberlander rabbi!

Lehet, hogy a kérdésemnek semmi értelme nincs, lehet, hogy – ahogy szokta mondani – nagy háláchikus irodalma van. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e valami jelentősége annak, hogy merre fordulunk péntek este a Löchá dodi végénél, amikor hátra fordulunk hogy köszöntsük a „belépő” Szombat-menyasszonyt. Vagy ez nincsen szabályozva, mindenki arra fordul, amerre épp eszébe jut?

Üvdözlettel:

Smuel

Kedves Smuel!

Természetesen ennek is nagy háláchikus irodalma van és amint látni fogjuk nem is olyan egyszerű megválaszolni a kérdését (lásd Talmudic Encyclopedia [héber] 29. kötet 1–12. oldal; Or Jiszráél folyóirat 6. szám 27–38. oldal, 7. szám 202–205. oldal; Bét Áháron vöJiszráél folyóirat 167. szám 105–116. oldal).

Amikor péntek este megfordulank nyugat felé

A Löchá dodi (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 170. oldal) elején kelet felé nézünk, majd a végén megfordulunk nyugatra, ahogy ön is írta. A legtöbben a déli irányon át fordulnak (vagyis jobb kéz felé az óramutató járásával megegyező irányba), míg a Chábádban az a szokás, hogy észak felé kezdjük a fordulást (vagyis bal kéz felé az óramutató járásával ellentétes irányba). A meghajlás után mindenki újra kelet felé fordul, mégpedig úgy, hogy tovább fordul arra, amerre eredetileg is tette. (Tehát, pl. ha az óramutató járásával megegyező irányba fordult, akkor arra halad tovább.)

A Szentély víztartályának leírása az óramutató járásával ellentétes irányba halad

A Biblia felsorolja (2Krónikák 4:4.), hogy a Salamon király által a Jeruzsálemi Szentélyben épített nagy víztartályt díszítő ökrök milyen irányba néztek, mégpedig észak-nyugat-dél-kelet sorrendben említve őket. Innen vezeti le a Talmud (Zváchim 62b.), hogy amikor az ember fordul akkor mindig a „jobb út”-on kell fordulnia, vagyis a fent felsorolt sorrendet kell követni. Ebből vezeti le a Talmud azt is, hogy amikor a kohén felmegy az oltárra, hogy annak mind a négy irányába hintsen, akkor ezt az irányt kell követnie: a rámpa tetején jobbra fordul a dél-kelet irányú sarokhoz, onnan továbbmegy az észak-keletihez, majd az észak-nyugatihoz végül dél-nyugati sarokban fejezi be a rituálét.

Miért az az óramutató járásával ellentétes irány a jobb út?

Kérdés, hogy milyen szempontból számít ez jobbnak? Hiszen, ha a rámpa tetején jobbra fordul, akkor onnantól mindig balra kell fordulnia, hogy a következő sarokhoz mehessen. RáSI kommentárjában (uo.) megadja a választ erre, hogy ha valamit körbejárunk, akkor szembe fordulunk vele – vagyis a kohén ne egyenesen menjen tovább, úgy hogy az oltár végig a bal kezénél van, hanem mindig forduljon az oltár felé  amíg körüljárja, így a jobb keze felőli sarok felé halad. (Ezt kétféleképpen lehet értelmezni: 1. szó szerint, hogy kötelező oldalra fordulni és így járni az oltár körül, vagy 2. átvitt értelemben, vagyis nem kötelező oldalra fordulnia, de mivel az oltár körül jár, úgy vesszük, mintha oldalra fordult volna, és így jelöljük ki a jobb oldalt [lásd Bét Áháron vöJiszráél uo. 111–113. oldal].)

Napjainkban az alábbi szokásokban jelenik meg ennek az elvnek a használata, amikor valamit megkerülünk.

Amikor a Tórát visszük a Bimához és vissza

Előszöris amikor kivesszük a Tórát a zsinagóga keleti végében lévő Tóraszekrényből és megfordulunk nyugatra nézve, akkor a bimához (a Tóra-olvasó asztal, ami a zsinagóga közepén áll) menet megkerüljük a zsinagóga központi részét. Jobbkéz felé indulunk, vagyis a Tórával az épület északi oldala mentén megyünk el a bimáig. Visszafelé, a Tóra-olvasás után keletre nézve, a Tóra-szekrény felé fordulva a déli oldal van jobbkéz felől, így arról kerülünk a Tóraszekrény felé (Bét Joszéf OC 128:[17.]; Sááré Efrájim 10:4. végén, uo. 42. De lásd Mágén Ávrahám 141:7. és Máchácit hásekel uo.).

Amikor körmenetre megyünk az ünnepi csokorral

A másik mai szokás a szukkoti csokorral való körmenet az ünnep napjain, amikor a bimát járjuk körül: ilyenkor is a zsinagóga keleti végéből indulunk az északi oldal felé, majd a nyugati oldal következik és a déli oldalon át jutunk vissza a keleti végébe az épületnek (Sulchán áruch OC 660:1. és Mágén Ávrahám uo. 1.).

Amikor a menyasszony körül járja a vőlegényt

A harmadik szokás az esküvőhöz kapcsolódik: a menyasszony szintén az óramutató járásával ellentétes irányba kerüli meg hétszer a vőlegényt (lásd Nité Gávriél, Niszuin 1. kötet 128. oldal; Széder Kidusin voNiszuin – Chábád 55. oldal 12. lábjegyzet).

Amikor a kohénok a papi áldásmondáskor a közösség felé fordulnak

Ha azonban nem kerülünk meg semmit és nem megyünk sehova, hanem csak helyben meg kell fordulnunk, akkor a saját jobbkezünk felé, az óramutató járásának megfelelően fordulunk. 

Ilyen pl. amikor a kohénok a papi áldásmondás közben szembe fordulnak a közösséggel (Bét Joszéf uo.; uo. 128:17. és Turé záháv uo. 11.).

Amikor lengetni kell az ünnepi csokrot minden irányban

Hasonlóképpen arról, amikor Szukkotkor az ünnepi csokrot lengetjük mind a négy irányba, azt írja a Sulchán áruch (uo. 651:10.), hogy a sorrend legyen: kelet-dél-nyugat-észak, és utána fent és lent. [Ettől az áskenáz szokástól (A Sulchán áruch kivonata 137:4.) eltér a chászid szokás a Kabbala alapján: dél-észak-kelet-fent-lent-nyugat (Mágén Ávrahám 651:21.).]

Ellenkező vélemény: mindig az óramutató járásával ellentétes irányba kell fordulni

A fenti vélemény leghíresebb követője Joszéf Káro rabbi (1488–1575), a Bét Joszéf és a Sulchán áruch szerzője. Csakhogy nem mindenki ért vele egyet, többek között vele szemben állt Mordecháj Joffe rabbi (1530–1612), a Sulchán áruch egyik híres kommentátora is.

Joffe rabbi Lvus háchor című könyvében (676:5., 651:11., 660:2., 128:17.) többek közt azt a kérdést hozza fel, hogy ha mindig jobb felé kell fordulni, akkor a héber írás miért jobbról balra halad? Eszerint a Káro rabbival vitába szálló érv szerint a fent említett „jobb út” az a jobb kézzel, a jobb oldallal indított út. Ha jobbkéz felé fordulunk, akkor viszont a jobb oldal passzív és a bal oldal indítja a mozgást. Ha viszont keletről északon át fordulunk nyugatra, vagyis az óramutató járásával ellentétben bal kéz felé indulunk, akkor a bal oldal lesz a passzív és a jobb irányítja a mozdulatot. Ugyanígy a jobbról balra haladó írásban is a jobboldal az aktív.

Joffe rabbi szerint ezzel sokan jobban érthető, hogy miért számit az oltár körüljárásánál jobb útnak a fent leírt metódus: nem azért, mert meg kellett fordulnia a kohénnak, hanem azért mert a jobb oldal által irányított fordulás a valódi „jobb út”. Szerinte nincs különbség, ha megkerülünk valamit vagy, ha megfordulunk: mindig ugyanúgy azt kell figyelembe venni, hogy a jobb oldal legyen az aktiv a fordulásban, vagyis modern kifejezéssel élve, mindig az óramutató járásával ellentétes irányba kell fordulni.

Miért halad a héber írás jobbról balra?

Jom-Tov Lipman Heller rabbi (1579?–1654) azonban felhívja rá a figyelmet, hogy bár jobbról balra halad a héber írás, de a legtöbb betűt balról jobbra kerekítjük, ami által megvan a jobbra haladás is (Málbusé Jom-Tov a Lvushoz 651:1. végén; Toszáfot Jom-Tom a Szukkot traktátusához 3:9. Lásd még Mésiv dvárim responsum OC 156:1.).

Emellett Szofér-Schreiber Mózes (1762–1839) a pozsonyi rabbi azt is kiemelte (Chátám Szofér responsum OC 187. fejezet), hogy az első betűt a Tóra soraiban mindig a jobb szélre írjuk – és az utolsót is, hiszen az előírás úgy szól, hogy a Tóra utolsó sora mindig egy fél sor legyen (SÁ JD 272:4.), vagyis a sornak csak a jobb oldalára írnak, így a Chátám Szofér szerint ahogy jobb oldalon kezdtük, úgy a jobb oldalon is fejeztük be a Tórát.

Heller rabbi (uo.) további érdekességet idéz a kabbalából, miszerint minden, ami a lenti világunkban van az a tükörképe az éginek  (pl. szerinte míg nálunk a héber abc az álef betűvel kezdődik és távval ér véget, addig az égben a táv az első és az álef az utolsó) és ami ott balról jobbra megy, az itt jobbról balra.

A lubavicsi rebbék véleménye

A harmadik lubavicsi rebbe (1789–1866), a Cemách cedek (Responsum OC 67:5.) szerint az írás iránya egyáltalan nem kapcsolódik a „jobb oldalra fordulás” témájához, hisz íráskor az egész papír az ember előtt van és sehova nem fordul és sehova nem megy (lásd még Jomá 59a. elején). Miért alakult akkor mégis úgy ki, hogy jobbról balra halad a héber írás? A válasz szerinte egy másik háláchához kapcsolódik, ahhoz, hogy a jobb oldal mindig elsőbséget élvez, így például előírja a Talmud (Sábát 61a.), hogy előbb a jobb cipőt vegye fel az ember, és kézmosáskor is előbb mosa meg a jobb kezét (SÁ OC 2:4., 4:10.), hasonlóképen előbb kell leírnunk a jobb szélen levő betűt és  aztán balra haladva a következő betűt.

De miközben nem fogadja el Joffe rabbi érvét  a héber írás irányáról bizonyítékként, abban azonban egyetértett vele, hogy amikor meg kell fordulni meg kell kerülni valamit, akkor mindig az óramutató járásával ellentétes irányban kell haladni a „jobb úton” (lásd Cemách cedek a Talmudhoz, Jomá 5. fejezet). Ezzel a véleményével a Cemách cedek szembe megy a nagyapjának, az első lubavicsi rebbenek, Snéor Zálmán rabbinak (1745–1812) a véleményével, aki a papi áldás kapcsán idézi (SÁ RSZ 128:26.) a Bét Joszéf véleménét arról, hogy az óramutató járásával megegyező irányba kell fordulniuk.

Összegzés az eredeti kérdés fényében

A fenti alapján próbáljunk meg most választ adni arra a kérdésre, hogy a zsinagógában állva a Löchá dodi alatt melyik irányba kell fordulni.

Az Álter rebbe véleménye alapján a kohénok fordulásával kell ezt párhuzamba állítani, akik keletről, az óramutató járásával megegyező irányban haladvaa déli irányon át fordulnak nyugatra, hogy megáldják a zsidókat. Ugyanezt az irányt kell követni a Löchá dodinál is a forduláskor. Az Álter rebbe unokája, a Cemách cedek azonban nem értett ezzel egyet. Szerinte mindig a jobb oldalnak kell fordulnia az óramutató járásával ellentétes irányba, így a Löchá dodinál erre fordulunk.

Érdekes, hogy a 7. lubavicsi Rebbe (1902–1994) sokáig az Álter rebbe véleményét követve fordult, amikor azonban utánajárt és kiderült, hogy az 5. rebbe, a Rebbe RáSáB (1860–1920) a Cemách cedeket követte, onnantól ő is ezt az irányt preferálta (lásd Torát Menáchem 37. kötet 150. oldal; Szidur Rábénu Házákén 710. oldal).

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben