Július 20-án egy rövid közlemény járta be világsajtót: Életének 92 évében, washingtoni lakásában elhunyt Helen Thomas, az amerikai kongresszusi és Fehér Házi tudósítók nagyasszonya, az egyik első nő, aki komoly politikai újságírói karriert futhatott be az Egyesült Államokban. Halálhírét a Gridiron Club, a legrégebbi washingtoni újságíró szervezet közölte. Barack Obama elnök halála napján szakmai érdemeit méltatta "igazi úttörő volt, aki nők generációja számára nyitott meg kapukat és döntött le korlátokat az újságírásban".
A világszerte megjelent megemlékezések is méltatták életművét, de ugyanakkor – halálhír esetén szokatlan módon – mind említést tettek, ki rosszallóan, ki mentegetően, egy botlásról is, amely beárnyékolta Thomas amúgy sikeres szakmai pályafutását.
Helen Thomas írástudatlan libanoni bevándorlók lányaként 1920-ban Kentucky államban született, majd Detroidban nevelkedett, görög-katolikus szellemben. 1955-ben, Dwight Eisenhower elnöksége idején kezdett a szövetségi kormányról tudósítani a United Press International lapjainak, majd 1961-ben, John F. Kennedy idején lett kifejezetten Fehér Házi tudósító. Együtt dolgozott Richard Nixonnal, beutazta vele az egész világot. Hagyományosan Thomas a Fehér Házi elnöki sajtótájékoztatókon saját helyén, az első sor közepén ült, és ő tette fel az első kérdést. Bush idején azonban az utolsó sorba ültették. Ezt azzal magyarázta, hogy nem szeretik őt, mivel túl sok kérdést tesz fel. 2010-ben, Barack Obama elnöksége idején vonult nyugdíjba, a Hearst kiadótól, amikor nyíltan antiszemita megjegyzést tett az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatosan.
A kiszólás nem volt előzmény nélküli, egyebek közt George W. Bush első elnöksége idején vívott már egy rövid szópárbajt Ari Fleischer sajtótitkárral, melynek során a palesztin terrorizmus védelmében emelt szót, mondván, ők a földjükért harcolnak. "Ártatlanok meggyilkolásának igazolása azzal, hogy az a föld miatt történik, olyan érvelés, ami a terrorizmust támogatja." mondta Fleischer.
A Wikipédia a 2010-es botrányt a következőképp foglalja össze: Rabbi David Nesenoff a RabbiLive.com képviseletében a Fehér Házban tartózkodott fiával, és annak barátjával az Amerikai Zsidó Örökség ünnepségre várakozva. Megállították Thomast, és kérték, mondjon valamit Izraelről. Ekkor hangzott el az azóta sokat idézett mondat, mely szerint a zsidók menjenek a pokolba Palesztinából. Miért akarják kiszorítani onnan az embereket, akik évszázadok óta ott élnek? A nyilatkozatot június 3-án kiposztolták Nesenoff weboldalán, mire másnap Thomas a sajátján a következő választ írta:
Nagyon sajnálom. Amit mondtam, nem tükrözi az érzéseimet, miszerint a béke akkor köszönt be a Közel-Keleten, ha minden fél felismeri a kölcsönös tisztelet és tolerancia szükségességét. Jöjjön el az a nap mihamarabb.
Thomas ügynöksége, a Nine Speakers, Inc., azonnal ejtette őt az ügyfelei közül a megjegyzése miatt. Craig Crawford, aki társszerzője volt a "Listen up, Mr. President" című könyvben azt mondta, "Soha többé nem dolgozom vele együtt a könyvünkön." A Walt Whitman főiskola Maryland államban lemondta meghívását, hogy előadást tartson. A Fehér Házi Tudósítók Egyesülete kiadott egy közleményt, melyben védhetetlennek minősítették megjegyzését, a Hivatásos Újságírók Közössége pedig megszavazta, hogy vonják vissza életműdíját. Június 7-én, Thomas felmondott Hearst-nél. Másnap Obama elnök egy interjúban helyeselte visszavonulását, megjegyezve, szégyen hogy Thomas ünnepelt karrierje egy ilyen botránnyal végződik.
Thomas 2010 december 2-án az Arab Amerikai konferencián Michigan államban riportereknek azt mondta, habár sokszor kért azóta elnézést, de még mindig tartja magát ahhoz amit Nesenoffnak mondott. Hozzátette: "az egész kongresszus, a Fehér Ház, Hollywood és a Wall Street a cionisták tulajdonát képezi.".
Másnap az Anti-Defamation League javaslatára országszerte visszavonták a neki adott kitüntetéseket vulgáris antiszemitizmusa miatt. Amikor erről kérdezték, azt felelte, "Magam is szemita vagyok, miről beszélünk hát?"
Azt mondják, nincsenek véletlenek, amikor Thomas halálhíre érkezett, épp az utolsó pontot tettem David Nesenoff rabbi visszaemlékezésének végére, melyet Köves Slomó vezető rabbi megbízásából fordítottam magyarra. Egy novellisztikus írás, amely arról szól, hogyan emlékszik vissza az esetre Nesenoff rabbi, aki immár Izraelben él, nem utolsó sorban Thomas megjegyzésének következményeként. A visszaemlékezés szövegét honlapunkon, illetve a közeljövőben megjelenő Egység című lapban találhatják a téma iránt érdeklődő olvasóink.
Szegő Krisztina