Megnyitható-e egy zsidó sír? – Az exhumálás háláchái

A Budapesti Ortodox Rabbinátushoz gyakran érkeznek olyan kérdések, amik kapcsolatban állnak egymással. Most két ilyen kérdésre adott választ vizsgálunk, melyek az exhumálás háláchikus hátterét firtatják. 

Az első kérdést 2016-ban a zsido.com-on tették fel nekem, egy hír kapcsán. Ekkor a lengyelországi Jedwabne városában meggyilkoltak tömegsírját akarta a városvezetés kihantoltatni, hogy eldöntsék a kérdést: német katonák vagy a helyi lakosok mészárolták le a kisváros zsidó lakosságát az 1941-es pogrom során. A jedwabnei tömeggyilkosság mára a lengyel történelmi emlékezetmódosítás egyik szimbólumává vált, ám a kihantolást végül félbehagyták a zsidó közösségek nyomására.

A másik kérdés látszólag merőben eltér ettől, ám, amint a válaszból látni fogjuk, ugyanazok az elvek vonatkoznak rá: „A nagy temetőben négy ember van eltemetve két sírban. A kérdésem az, hogy a hagyomány szerint lehet-e őket együtt egy harmadik sírba eltemetni. Ők ismerték nagyon jól egymást.” – hangzott László kérdése. 

 

Nem szabad kihantolni és áthelyezni egy holttestet

A Sulchán áruch1 egyértelműen leszögezi, hogy nem szabad kihantolni és áthelyezni egy holttestet, akkor sem, ha egy kevésbé megfelelő sírhelyről egy megfelelőbbe temetik aztán, akkor sem, ha két egyformán megfelelő sírhely között történne a mozdítás és természetesen akkor sem, ha aztán kevésbé megfelelő sírhelyre kerülne az elhunyt.

Ennek két fő oka van2: a) ez megalázó3 mind az élőnek, aki látja, hogy mi lesz az emberből az élete végén, mind az elhunytra nézve, akinek a csontjait látják4 és b) az ítélettől való félelem: a sír kinyitása miatt az elhunyt attól tart, hogy újra az Égi Bíróság elé állítják majd, mint az első temetése után5.  

 

A sír vizsgálat céljából történõ megnyitása is tilos

A Talmud írja6: egy fiatalember nem sokkal a halála előtt eladta egy tulajdonát. Örökösei a halála után semmissé akarták tenni az eladást, arra hivatkozva, hogy kiskorúról volt szó. Ennek igazolására ki akarták nyittatni a sírt, hogy bizonyítsák: az elhunyton még nem mutatkoztak a pubertás jelei. Akiva rabbi azonban elutasította ezt, mondván: „nem alázhatjátok meg az elhunytat, és nem nyittathatjátok ki a sírt”, még akkor sem, ha emiatt pénzbeli veszteség ér. Ezt követi a Sulchán áruch7 is. A Sulchán áruch még hozzáteszi ehhez, hogy innen tanulunk még egy háláchát: nemcsak a holttest áthelyezése, hanem a sír vizsgálat céljából történő megnyitása is tilos, a lezárás pillanatától kezdve,még akkor is, ha rokonok kérik ezt.

 

Mikor szabad áthelyezni egy holttestet és hogyan?

A Sulchán áruchból8 azt is megtudjuk, hogy vannak esetek, amikor megengedett, vagy egyenesen micva áttemetni a halottat. Az első esetre példa, ha Izrael földjén akarják újratemetni. A másodikra, ha felmerül a gyanú, hogy meg akarják gyalázni és kidobni a halottat a sírból vagy ha kiderül, hogy vízzel van elárasztva a sír. További kivétel, ha eredetileg nem a saját sírhelyére temettek valakit, és át akarják tenni oda, pl. a szülei mellé, a családi sírba.

Abban az esetben, ha háláchikusan elfogadható okból exhumálni kell egy sírt, akkor azt csak háláchában járatos szakemberrel szabad vé­gezni, hisz ennek is megvannak a ma­ga háláchái9. Exhumálás után fel sza­bad használni újra a sírhelyet, de csak úgy, ha nincs hasznuk ebből, pl. családtagokat nem szabad ingyen idetemetni10.

 

Nem szabad két embert egy sírba temetni

Az, hogy két ember egy sírba van temetve, már eleve egy nagyon nehéz helyzet, hiszen, ahogy láttuk, ha már valakit eltemettek, nem szabad megnyitni a sírt: nem lehet az egyik embertől elvenni a sírját és még valakit odatemetni. Még úgy sem lehet két felnőtt embert egy sírba temetni, ha egyszerre hantolják el őket egymás fölé11, még rokonakat sem12. Csak akkor lehet két embert egy sírban elhelyezni, ha eleve olyan mélyre temetik el az első elhunytat, hogy a sírja fölött legyen 6 tefách (48 cm) üres föld, ami fölé temetik a második halottat13.

 

Mikor szabad kinyitni egy sírt?

Ugyanígy megengedett néha megnyitni a sírt a vásárlók érdekében14, valamint azért, hogy eldönthessék, valóban az-e az elhunyt, akinek mondják, nehogy a felesége élete vé­géig águná (olyan asszony, akinek el­tűnt a férje, de nincs bizonyíték rá, hogy meghalt, ezért nem számít sem elváltnak sem özvegynek) maradjon, és ne tudjon újraházasodni. Ez azért is fontos, hogy a gyermekei kádist tudjanak utána mondani, ha megbizonyosodtak arról, hogy valóban ő van ott eltemetve15.

Megkérdezték Izrael Állam fő­rab­biját, a tudós Ovádjá Joszéfet (1920–2013): több mint negyven év­vel ezelőtt, amikor jemeni családok tömegesen alijáztak Izraelbe, állítólag nem egyszer megtörtént, hogy az egészséges, vagy a kicsit beteg gyermeket elvették a szüleitől, és pár nappal később közölték, hogy meghalt, majd egy sírhelyet is megmutattak a tehetetlen szülőknek, hogy ott van eltemetve a gyermekük. Ki szabad-e nyitni ezeket az állítólagos sír­helyeket, hogy bebizonyítsák: üre­sek, és gyermekük nem meghalt, ha­nem elrabolták? A rabbi úgy határozott, hogy az igazság feltárása érdekében megengedhető a sírhelyek felnyitása16. Máshol is azt találjuk, hogy a bűnös megbüntetése érdekében kinyitható a sír17.

 

A háláchikus válaszok

A fentiekben vázoltuk a két felmerülő kérdésnek a kapcsán az exhumálás háláchikus hátterét. Nézzük most meg, hogy ezek alapján melyik kérdésre milyen válasz adható.

A második kérdés esetében a következő a válaszom: ha az újratemetés célja nem az, hogy a saját sírhelyükre, a családjuk mellé kerüljenek az elhunytak vagy hogy Izraelbe vigyék őket, akkor tilos az exhumálás.

A jedwabnei tömegsír kapcsán pedig a fentiekből láthatjuk, hogy általában, ha nagy szükség van rá az igazság felderítéséhez, felnyitható a sír. Azonban pusztán egy történelmi kérdés megoldása érdekében (ti. hogy megtudjuk, németek vagy lengyelek ölték-e meg ezeket a zsidókat) nem szabad megalázni a holtakat. Azokat a mártírokat, akiktől különféle borzalmas módokon vették el az életüket – Isten óvjon ettől –, különösképpen meg kell tisztelnünk legalább halálukban, hogy békében nyugodhassanak a sírhelyükön.

Adja az Örökkévaló, hogy jöjjön el mihamarabb a megváltás és szűnjön meg a halál, ahogy az írva van18. Ámén.

 

Oberlander Báruch rabbi írása

 

1 Jore déá363:1.a Jeruzsálemi Talmud alapján, Moéd kátán 2:4.; 2 Lásd még Kol-bo ál ávélut 1. kötet 223–224. oldal; 3 Talmud, Bává bátrá 154a. végén; 4 Nodá biJehudá responsum, 2. kötet Jore déá 154. fejezet; Sivát Cion responsum 63. fejezet; 5 SáCH, JD uo. 1. Lásd még Jób 3:13., 1Sámuel 28:15.; 6 Bává bátrá uo.; 7 Uo. 7.; 8 Uo. 1.; 9 Nité Gávriél, Ávélut 2. kötet 94:14–18.; 10 Ktáv Szofér responsum JD 177. fejezet;Sévet Szofér responsum JD 104. fejezet;Kol-bo ál ávélut 1. kötet 242. oldal; 11  uo. 362:3–4.; 12 SáCH uo. 3.; 13 uo. 4.; 14 Talmud uo., Áruch hásulchán uo. 8.; 15 Pitché tsuva uo. 7., Áruch hásulchán uo.; 16 Jábiá omer responsum, 9. kötet Jore déá 36. fejezet; 17 Nodá biJehudá responsum uo. 210. fejezet; Háelef löchá Slomo responsum, Jore déá 299. fejezet; 18 Jesájá 25:8.

 

  • Küldés emailben