Meg lehet-e bocsátani a náciknak?

Egy idős hölgy kezet nyújt egy nála is öregebb férfinak, aki megöleli és arcon csókolja. A hölgy megdöbben, a világ meghatódik – ám 49 másik javakorabeli ezt az egészet elítéli.

Így foglalhatnánk össze az Oscar Gröning elleni per egyik mellékesnek tűnő, ám rendkívül jelentőségteljes pillanatát. A 81 éves Eva Kor, akin ikertestvérével együtt rettenetes kísérleteket végeztek az auschwitzi lágerben működő orvosok, kezet akart fogni Oscar Gröninggel – miután pár nappal korábban „kiütötte az öreg nácit”, ahogy blog bejegyzésében fogalmazott.

A tárgyalás első napján ugyanis be akart mutatkozni Gröningnek, aki megpróbált felállni a hölgy előtt, azonban hirtelen elfehéredett és átmenetileg elvesztette az eszméletét. Eva Kor tartotta meg az idős férfit, hogy ne zuhanjon a padlóra. Pár nappal később tehát újra odament Gröninghez, aki ezúttal –Kor kérésére – ülve hallgatta végig a 81 éves holokauszt túlélő szavait: „Méltányolom a tényt, hogy kész idejönni és szembenézni velünk. De azt szeretném, ha az öreg nácikhoz fordulna, akik még élnek, hogy jöjjenek elő és foglalkozzanak a neonácizmus problémájával napjaink Németországában. Mert ezek a fiatal, félrevezetett németek, akik azt akarják, hogy Hitler és a fasizmus visszatérjen – ők nem fognak Eva Korra hallgatni, vagy bármelyik másik túlélőre. Ön elmondhatja nekik, hogy ott volt Auschwitzban, hogy részt vett a náci pártban és, hogy ez egy rémes dolog volt.”

27E14E9A00000578-3050683-image-a-1_1429747249312

Eva és Miriam Kor kéz a kézben Auschwitz felszabadításakor, 1945-ben. A Kor ikrek a között az 1500 ikerpár között voltak, akiken Mengele kegyetlen kísérleteket végzett.

Ez volt az a pillanat, amikor Gröning megölelte és arcon csókolta az egykor deportált hölgyet, aki ezt így kommentálta: „Nos, én valószínűleg nem mentem volna ilyen messzire, de úgy gondolom, ez még mindig jobb, mint amit 70 évvel ezelőtt tett volna velem.”

Kor a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy bár ő személyesen megbocsátott a náciknak, továbbra is felelősnek tartja őket: „ő csak egy kis csavar volt egy nagy gyilkoló gépezetben, de a gép nem működhet a kis csavarok nélkül. De persze ő egy emberi lény.”

Mások azonban nem ennyire megértőek: a tárgyaláson magánvádlóként résztvevő 49 másik túlélő ügyvédjeik útján ítélték el az esetet. Az index.hu-n is olvasható tiltakozásban ez szerepel: „Mi nem tudunk megbocsájtani a 300 ezer ember meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt Gröning úrnak, aki ráadásul eddig úgy gondolta, ő mentes minden büntetőjogi felelősség alól.” Ugyanitt olvasható, hogy a Nemzetközi Auschwitz Bizottság állásfoglalása szerint „a túlélők nincsenek abban a helyzetben, hogy megbocsássanak a tetteseknek, tekintve, hogy azok évtizedeken át elhallgatták tetteiket. A túlélők azt sem tudhatják, hogy meggyilkolt családtagjaik nevében megadhatják-e ezt a megbocsátást.”

Igen elterjedt vélekedés ez a megbocsátás kérdésében. 1994-ben a Der Spiegelnek adott interjújában Adin Steinsaltz (Even Jiszráél) izraeli tudós és rabbi így fogalmazott a pápa bocsánatkéréséről: „Én Izraelben születtem, nekem sohasem volt olyan érzésem, hogy a keresztények elnyomnak engem. Ilyen érzéseik a szüleimnek lehettek. Az olyanok számára, mint ők, biztosan nem lenne elegendő a pápa ilyen gesztusa.”

27E1529700000578-3050683-image-a-4_1429747312683

Eva és Miriam Kor 1949-ben

Mendel Kalmenson a „Meg kell- e bocsátanunk a náciknak?” című írásában erről így ír: „Csak akik ellen vétettek, azoknak van joga megbocsátani. Csak aki szenvedett, aki ellen valamilyen bűnt követtek el, csak annak van joga megbocsátani, ha akar. Egyedül ő élhet ezzel a joggal.” A keresztény és a zsidó bűnbocsánat közötti különbséget taglalva is erre utal: „A zsidó vallásban ugyanis az egyetlen olyan bűn, amelyik megbocsáthatatlan (az Örökkévaló szemében), az nem az a fajta bűn, amelyet Ellene követtek el; az Ellene elkövetett bűn megbocsátásának a forrását ugyanis az Örökkévaló Önmagában képes megtalálni. Azt a bűnt azonban, amelyet az ember embertársa ellen követ el, az Örökkévaló nem bocsátja meg.”

  • Küldés emailben