Régészeti leletek támasztják alá a tórai szöveget.
És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából. És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Noé, hogy leapadtak a vizek a földön. És várt még másik hét napig és kibocsátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza. (M.I. 8:10-12)
Noách (Noé) történetétől fogva a kósersági szabályokon át egészen az áldozatokig azt láthatjuk, hogy a madarak fontos szerepet töltenek be a bibliai szövegben. Utóbbiak meglétét a Jeruzsálemben feltárt madármaradványok is alátámasztják: az ősi Izraelben galambokat és gerléket is áldoztak a Szentélyben.
Abra Spiciarich, régészeti állattannal foglalkozó archeológus a Tel-Avivi Egyetem PhD hallgatója. Fő kutatási területe a bibliai étkezési szabályok. Ezen belül foglalkozik például azzal, hogy összehasonlítsa az Izraelben egykor élt madarak fajait azokkal a fajokkal, melyeket a Biblia könyvei említenek. E kutatás részeként találta meg a tórai szövegeket alátámasztó régészeti bizonyítékokat.
Gerlékről és galambokról gyakran olvasunk a Bibliában, mint áldozatra alkalmas állatokról. Mózes harmadik könyve, a Vájikrá többször is említi e madarakat az áldozatok leírásakor, mint lehetséges áldozati állatot bizonyos bűnök elkövetése, vagy tisztulási folyamat után. A szülésből eredő tisztátalanságból tisztává vált anya is gerlét áldozott például.
A részletes és hosszadalmas leírások ellenére azonban számos kutató vonta kétségbe, hogy valóban léteztek-e galambáldozatok a Szentélyben. „A Bibliában leírt áldozatok mindegyikéhez háziasított állatra volt szükség, ám ha a galambokra és gerlékre gondolunk, akkor nem a háziasított kifejezés jut róluk először eszünkbe. Éppen ezért vannak olyan bibliatudósok, akik kijelentették, hogy nem gerléket és galambokat áldoztak a Szentélyben, hanem sokkal inkább csirkéket, vagy tyúkokat, mivel azok háziasított [madarak]” – magyarázta a kutató.
A tudósok a régió 19 lelőhelyéről származó madárcsontokat vizsgáltak. A Templom-hegy környékén levő feltárásokból, az első Szentély korából, illetve a második bronzkorból (i. e. 1000-586) származó maradványok között meglehetősen nagy számban találtak gerle- és galambcsontokat. A jeruzsálemi lakónegyedekben feltárt csontok közül azonban hiányoztak e madarak, viszont határozott bizonyítékot lehetett találni a csirkefogyasztásra. A régész azt is elmondta, hogy a későbbi korokban még inkább szembetűnő ez az elkülönülés. „A Templom-hegyhez legközelebb eső területeken feltárt szemétben rengeteg galamb- és gerlemaradványt találtunk, míg a jeruzsálemi lakóövezetekben egyáltalán nem bukkantunk ilyen leletre. Világosan látható ebből, hogy mire használták a madarakat, alátámasztva ezzel is a szövegeket.”
A kutatás egyébként azt is megmutatta, hogy leginkább fogolymadarat, illetve libát fogyasztottak a területen ebben az időszakban a késői bronzkor kezdetétől fogva (i. e. 1500-1200). A tudósok emellett azt is bemutatták a madármaradványok elemzése során, hogy az időjárás változásai hogyan hatottak a térség madárvilágára, illetve arra, hogy milyen szárnyasokat fogyasztott a helyi népesség.
zsido.com
Forrás: JPost