Ma van szigd ünnepe

Az etiópiai eredetű zsidó közösség, a Beta Jiszrael (Izrael Háza) egyik legkülönlegesebb hagyománya és ünnepe az évenként megtartott szigd – eredeti írásmóddal: ሰግድ .

Az ünnep a jom kipuri böjtöt követő 50. napra esik, chesván hó 29-re. Amennyiben ez a nap szombat lenne, úgy két nappal korábban, csütörtökön ünneplik meg. A szigd 2008 óta hivatalos izraeli állami ünnep (bár nem munkaszüneti nap), ám ennek ellenére gyakorlatilag csak a mintegy 130 ezer főt számláló etióp izraeli közösség ünnepli. Az állami intézményekben, iskolákban, óvodákban megemlékeznek róla, és egyre több helyen tartanak családoknak szánt foglalkozásokat ezen a napon, hogy megismertessék az általános izraeli népességgel ezt a különleges ünnepet. Ahogy az Izraeli Etióp Zsidók egyik szervezete, a kohénok tanácsának igazgatója, Szemai Eliasz kesz, vagyis vallási vezető elmondta: „Következő célunk az ünneppel kapcsolatban az, hogy megfelelő helyre kerülhessen a zsidó naptár ünnepei között, és ezzel adhassuk át ünnepélyes hozzájárulásunkat az ünnepeket nélkülöző márchesván hónapjához.”

A szigd szó jelentése az ősi etiópiai liturgiai nyelven, géézül: meghajlás, leborulás. Az ünnep a Nechemjá könyvében leírt eseményeket örökíti meg és játssza újra. Ez a könyv meséli el, hogy a babilóniai száműzetésből az Izrael Földjére visszatérő zsidók (a polgári időszámítás kezdete előtti VI. században) tisri hónap első napján, vagyis ros hásánákor összegyűltek Jeruzsálemben, és azt kérték Ezrától, az írástudótól, hogy olvasson nekik fel a Tórából:

És elhozta Ezra pap a tant a gyülekezet elé, melyben volt férfi és asszony, mindenki, ki értelmes volt, hogy ráhallgasson, a hetedik hónap első napján. És felolvasott belőle a víz kapuja előtt levő téren virradattól a nap feléig a férfiak és az asszonyok és az értelmesek előtt és az egész nép füle figyelt a tan könyvére. És ott állt Ezra, az írástudó, egy faemelvényen, melyet a dologra készí­tettek… És fölnyitotta Ezra a könyvet az egész nép szeme láttára, mert az egész népen fölül volt; s a mint fölnyitotta, fölállott az egész nép. És áldotta Ezra az Örökkévalót, a nagy Istent; és felelt az egész nép: Ámen, Ámen, kezeik fölemelésével, és meghajoltak és leborultak az Örökkévaló előtt arccal a földre. (Nechemjá 8:2-6)

Nechemjá könyve emellett elmesél egy másik, szintén Jeruzsálemben tartott gyűlést, melyet néhány héttel később, tisri hónap 24-én tartottak, és melynek a csúcspontja az volt, hogy a közösség nyilvánosan elköteleződött az Isten és a zsidó nép közti szövetség mellett:

És e hónap huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai böjt mellett és zsákokban és földdel fejükön. És elkülönültek az Izrael magzatjából valók mind az idegenektől és felálltak és bevallották vétkeiket és őseik bűneit. És megmaradtak álltukban, és felolvastak az Örökkévalónak, Istenüknek tana könyvéből a napnak egy negyedén át, és egy negyeden át vallomást tettek, és leborultak az Örökkévaló, az ő Istenük előtt. (Nechemjá 9:1-3)

Ez a két ősi gyűlés adja a szigd ünnep alapját. A Tóra felolvasása, lefordítása és fejtegetése, az imádkozás jellegzetes gesztusa felemelt kezekkel, valamint a leborulás képezik az ünnep legjellegzetesebb mozzanatait, emellett – ahogyan Ezra korában tisri hó 24-én tették -, a nap során böjtölnek, a közösség megbánja bűneit és újra magukra vállalják a Tórát.

A nap egyik központi gondolatköre a zsidók Jeruzsálem iránti vágyódása. Etiópiában hegytetőkön ünnepelték a szigdet, meséli Mula Zerihun kesz, aki gyerekként Etiópiában élte meg ezeket a szertartásokat: „Amikor felmásztunk a hegyre, a szívünkben éreztük Jeruzsálemet. Ez igen nagy hatással volt a zsidóságunkra. Messziről jöttek a zsidók, két-, háromnapnyi járóföldről, gyalog, lovakon, vagy szamárháton, hogy meghallgathassák a keszektől a Tórát. Az emberek tanultak, és megerősödtek [zsidóságukban].”

Szigd ünneplése Etiópiában

A mai Izraelben az ünnep egység-tematikája továbbra is hangsúlyos. Más zsidó közösségek tagjait is szívesen látják maguk között az etióp zsidók, hogy velük együtt ünnepeljenek. A szigd napján etióp zsidók ezrei érkeznek Izrael egész területéről Jeruzsálembe, elsősorban az Óvárosra tekintő Ármon Hánáciv sétányra. Hófehérbe öltözött keszek tucatjai gyűlnek össze színpompás napernyők alatt egy izraeli és jeruzsálemi zászlókkal díszített emelvényen, és hatalmas transzparens üdvözli az érkezőket. A keszek gééz nyelvű imákkal dicsőítik Istent, és megbocsátást kérnek Tőle a zsidó nép számára. Bibliai részleteket olvasnak fel a szináj-hegyi tóraadásról, valamint a zsidók visszatéréséről Izraelbe a babilóniai száműzetés után. A felolvasás nyelve gééz, és ezt utána amharára, az etiópiai közösség számos tagjának anyanyelvére fordítják, hogy mindenki megértse. Amikor a keszek lejönnek az emelvényről, az egybegyűltek százai gyűlnek köréjük, és tánccal, dallal, trombitaszóval kísérik őket a közelben felállított sátorhoz, ahol közösen törik meg a félnapos böjtöt, miután megtértek, és újfent elköteleződtek a zsidó népnek az Istennel kötött szövetsége mellett.

zsido.com

  • Küldés emailben