Ma még szent, holnap szemét? – Az ünnepi csokor sorsa az ünnep után

Kedves rabbi!

Mi a teendő ünnep után az ünnepi csokorral? Ki lehet dobni a szemétbe egyszerűen?

Salamon

 

Kedves Salamon!

A micvákra használt tárgyak két csoportba oszthatóak. Vannak, amik önmagukban is szentek, pl. tfilin, vagy mezuzá, amikben több fejezetnyi tórai szöveg van. Annyira, hogy ha pl. a tfilin a tokja nélkül esik a földre, akkor még böjtölni is szoktak egy napot miatta (Mágén Ávrahám 44:5.), vagy cödákát adni, a böjtöt kiváltva (Nité Gávriel, Bar micva 57. fejezet). Ezért ezeket, ha elhasználódtak, akkor ugyanúgy, mint az elrongyolódott szent könyveket, el kell temetni (Sulchán áruch OC 154:5., Mágén Ávrahám uo. 9.): ehhez általában először gnizában (sémesz a magyar jiddisben) összegyűjtik őket, majd a temetőben megfelelő módon eltemetik (lásd Gut sábesz magazin 19. évfolyam 6-7. szám, Ha elégett egy Tóratekercs címmel).

Ezzel szemben vannak olyan tárgyak, amik csak addig képviselnek szentséget, míg a micvára használjuk őket, pl. az ünnepi csokor vagy a Tórában (4Mózes 15:38.) előírt négyszögletes ruha és a cicit vagyis a négy sarkány lógó rojtok. Ezeket a micva ideje alatt nem szabad más célra használni, pl. a rojtokkal valamit átkötni, mert az megszégyeníti a micvát (uo. 21:1.). De a Sulchán áruch (uo.) azt mondja, hogy ha a rojtok leszakadtak a ruháról, akkor már ki szabad dobni őket a szemétbe, mert önmagukban nem szentek.

A RöMÁ ugyanitt idéz egy másik véleményt, ami ezzel ellentétben azt mondja, hogy bár nem kell a leszakadt rojtokat eltemetni, de mégsem szabad megszégyenítően bánni velük, pl. undorító helyre kidobni őket. „Azonban arra, aki szigorúan veszi és tökéletesen teljesíti a micvákat és mégis eltemeti őket, jöjjön áldás rá.” Ehhez hasonlóan az ünnepi csokor fűzfa ágáról azt írja a Sulchán áruch (uo. 664:8.) ki szabad dobni, de rálépni semmiképpen nem szabad. Ugyanígy nem szabad a szukkát fedő szcháchot, olyasmire használni, ami a korábbi micvára nézve tiszteletlen (Turé záháv uo. 21:2.).

Askenázi zsidókra mindenképpen a RöMÁ véleménye vonatkozik, vagyis az ünnepi csokor részeit, vagy az Árává fűzfát, amit Hosáná rábákor a földhöz csapkodunk (Misná brurá uo. 28.) ki lehet dobni, de tilos megszégyeníteni. A gyakorlatban az az elterjedt szokás, hogy semelyik részét nem dobják ki, hanem felhasználják.

Pl. vannak, akik betegség esetén szgulának használják, és a betegágy mellé tesznek belőle pár levelet. Mivel korábban micvára használták, ez biztosan felgyorsítja, vagy megerősíti az Istentől érkező gyógyulást (Nité Gávriél, Árbáá minim 61:1.). Mások erre az esetre azt a talmudi elvet alkalmazzák (Bráchot 39b.), miszerint, ha egy tárgyat már használtak egy micvára, akkor helyes, ha újabb micvákhoz használják fel. Ezért az ünnepi csokrot pl. Peszách előtt bedobják a maceszsütő kemencébe (RöMÁ uo. 664:9.), vagy ezzel égetik el a chomécot (SÁ RSZ 445:12.).

A mirtusz ágból szokás ünnep után a böszámimhoz, a szombat kimenetelét jelző Hávdálánál használt illatos fűszerhez tenni (uo. 297:4., RSZ uo. 6.). [Ahogy írtuk, az ünnep alatt a csokrot nem szabad a micván kívül másra használni, így a mirtuszt se szagolgatjuk (uo. 653:1.). Az etrog, aminek fő felhasználása az evés elvileg szagolgatható az ünnep alatt, de jobb azt is elkerülni mert kérdéses, hogy az ünnep alatt kell-e mondani áldást a jó illatára (uo.).]

Az etrogból sokan lekvárt főznek belőle. Édesanyám is így tett: az etrog dzsemből először mindig Tu bisvátkor, a fák újévén ettünk (lásd még Nité Gávriél, Purim 5:6.). Megjegyzendő, hogy Apósom, a milánói Mose Lázár rabbi, aki már több, mint 50 éve jár a lubavicsi Rebbe kérésére az olaszorszagi Calabriaiba etrogot szüretelni úgy véli, hogy nem ajánlott az etrogot fogyasztani, mert manapság rengeteg vegyszerrel kezelik őket. Mások szerint azonban ennyi idő alatt eltávozik a gyümölcsből a mérgező anyag.

Ha mégis kidobjuk a csokornak valamelyik részét, figyeljünk rá, hogy eleget tegyünk a RöMÁ utasításának, és pl. alaposan becsomagolva tegyük a szemétbe, elkülönítve a méltatlan közegtől (lásd Máhári Steif responsum 276. fejezet).  

Üdvözlettel: Oberlander Báruch

  • Küldés emailben