Lehet-e vizet küldeni sláchmóneszként Purimkor?

Miért küldünk misloách mánotot, avagy sláchmóneszt?

Eszter könyvében (9:19., 22.) olvassuk, hogy az egyik purimi micva „mánot-ot küldjön egyik a másikának”, a Sulchán áruch (OC 695:4.) a mánot szót ételajándéknak értelmezi (Nechemjá 8:8. alapján, lásd még RáSi a Bécá 14b-hoz elá mánot kezdése), és mivel a „mánot” szó többesszámban szerepel, ebből következik, hogy a micva legalább kétféle ajándékot küldeni legalább egy embernek a nap folyamán (napkeltétől napnyugtáig – RöMÁ uo.).

Annak, hogy hogyan kapcsolódik az ételajándék küldése az ünnephez, több magyarázata is van (lásd Jálkut Joszéf, Purim 695–698. oldal), amik közül most a két leghíresebbet fogom idézni.

Az egyik Slomo háLévi Álkábec (1505?–1584?) cfáti rabbi nevéhez fűződik (aki a péntek este énekelt Löchá dodi című költeménynek a szerzője) Mánot háLévi című, Eszter könyvéhez írt kommentárjában (9:19.) felidézi azt a vádbeszédet, amit Hámán mondott Achasvérosnak a zsidók elpusztítása érdekében „Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában…” (Eszter 3:8.). Álkábec rabbi szerint ennek az egyszerű jelentésén kívül a szövegnek van egy mélyebb jelentése, miszerint Hámán azzal vádolta a zsidókat, hogy széthúzás van köztük. Az egymásnak küldött ajándékok viszont ellensúlyozhatják a széthúzást és barátsággal közelebb hoznak minket egymáshoz.

A másik magyarázatot a sláchmónesz micvájára Jiszráél Isserlein (1390–1460) osztrák rabbi adja, Trumát hádesen (1. kötet 111. fejezet) című könyvében. Eszerint az ételajándék biztosítja, hogy mindenki tudja teljesíteni Purimnak egy másik micváját, a purimi lakomát.

A magyarázatokból adódó háláchikus szabályok

A két magyarázat különböző háláchikus előírásokhoz vezet (lásd Jálkut Joszét uo. 698–703. oldal), amik közül hármat emelnék ki.

  1. Ha valaki névtelenül küldi az ajándékot, az Álkábec rabbi értelmezése szerint nem teljesítette a micvát, mert aki kapja, nem tudja, ki ajándékozta meg, így ez nem hozza közelebb senkihez. Ha viszont Isserlein rabbi magyarázatát fogadjuk el, akkor nincs probléma a névtelen ajándékozással (Ktáv Szofér responsum OC 141:2.).
  2. Isserlein rabbi véleményét követve csak kész ételt lehet küldeni misloách mánotként, amit nem kell már megfőzni, vagy másként előkészíteni. Így pl. egy kész pohár kávé küldhető, addig arról megoszlanak a vélemények, hogy az instant kávépor kész ételnek számít-e, vagy sem (Or löCijon responsum 4. kötet 59. fejezet; Jerusálájim bömoádehá, Purim 403–404. oldal és 131. lábjegyzet). Álkábec rabbi értelmezését nem befolyásolja ez (Mágén Ávrahám uo. 11.; Pri chádás uo. 4.; Pri mögádim, Mizsböcot záháv uo. 4.).
  3. Ha visszautasítja a címezett az ajándékot, akkor Álkábec rabbi magyarázata szerint teljesítette a micvát a küldő, mert már a gesztus is elég ahhoz, hogy közelebb hozzon egymáshoz. A másik magyarázat alapján viszont nem, hiszen aszerint maga a lakomaként elfogyasztható étel a lényege a micvának (lásd RöMÁ uo.; Chátám Szofér responsum OC 196. fejezet).

Mivel a háláchá nem dönt arról, melyik magyarázat a valódi, így minden esetben a szigorúbbat kell választani. Vagyis nem lehet névtelenül küldeni, csak kész ételt lehet adni és nem teljesítettük a micvát, ha a másik fél lemondott a csomagról.

Mit jelent a kétféle étel?

Sokan azt hiszik, hogy a kétfajta étel azt jelenti, hogy két külön áldáskategóriába kell, hogy tartozzon a csomagba tett két étel, pl. nem lehet kétféle süteményt küldeni, mivel mindkettőre a boré miné mezonot áldás vonatkozik, nem lehet almát és narancsot küldeni, mivel mindkettőre a boré pri háéc áldás vonatkozik stb. A félreértés alapja valószínűleg az, hogy a háláchá azt mondja: két szelet kenyér nem megfelelő „hisz azáltal, hogy kettőbe vágta még nem számít kétfélének” (Áruch hásulchán uo. 695:14.). Két egyforma sütemény, két alma nem számít kétfélének, de egy krémes és egy kindli vagy egy alma és egy narancs már kétfélének számít hiába egy az áldásuk. De még aszerint  a velemény szerint sem kell eltérő áldású ételeket küldeni, amely szerint két fajta bor vagy kétfajta gyümölcs egyfajtának számít, hiába más az ízük (Nité Gávriél, Purim 58:3.), még mindig lehet küldeni pl. hús és cukrkák.

Az elfogadott vélemény az, hogy legalább az egyik féle ételt kiválthatjuk itallal, de vannak, akik szerint mindkettő (lásd Trumát hádesen uo.; Turé záháv uo. 4.; Mágén Ávrahám uo.; Nité Gávriél uo. 2.). Több rabbi írja, hogy vízzel nem lehet a micvát teljesíteni, mert az nem számít ajándéknak, hiszen általában könnyen elérhető (Nezer háTorá folyóirat 14. szám 279. oldal). Ezen alapul az a vélemény több rabbinak, hogy a manapság kapható drága palackozott vizet, aminek ára akár a borét is meghaladja, adható sláchmónesz csomagban (Nezer háTorá folyóirat 15. szám 308. oldal; Miréách nichoách folyóirat 5776. Jitro 23–24. oldal, Mispátim 28. oldal; de lásd Tsuvot Ávigdor háLévi OC 448. oldal).

Boldog Purimot!

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben