„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői.
Ha egy lakatlan szigetre menne, kit válogatna maga mellé a minjenbe a magyar zsidó közösség közéleti szereplői közül?
Egy gyerekkori ismerősöm mindig azt mondta nekem, hogy én egy amhorec vagyok. Tudatlan, ami a vallást illeti. Én nem tudok zsidó imákat. Van viszont hat gyerekem és négy unokám, inkább a családomat vinném magammal.
Ha el kellene költöznie Magyarországról, akkor melyik zsidó szervezet, intézmény, személy hiányozna a leginkább?
Egy anyanyelvi mesterség túszaként mit csinálhatnék én bárhol a világban? Nekem ez a hazám. Ha el kellene hagynom, egész Magyarország hiányozna. Nem tudnék elmenni. Az apám sem tudott. ’57-ben összecsomagoltunk és elindultunk, hogy Bécsbe, Rómába, majd Ausztráliába menjünk. Én elköszöntem mindenkitől, bár meghasadt a szívem, úgy döntöttem, hogy egy vadonatúj életet kezdek. Végül, az utolsó percben, apám meggondolta magát, maradtunk…
Ha egy társadalmi párbeszéd indulna arról, hogy épüljön egy holokauszt emlékmű Budapesten, ön mit javasolna?
Ezzel a kérdéssel óvatos lennék. Az Élet Menete Alapítvány alapító atyjaként úgy gondolom, hogy ez nem zsidó-ügy, hanem nemzeti ügy, a magyar nemzet problémája. Szerintem egyébként nincs szükség újabb emlékhelyre. Annyi az elárvult, gazdátlan sír, összedőlt családi sírbolt, inkább ezeket hozatnám rendbe!
Milyen tulajdonságok meglétét tartja szükségesnek ahhoz, hogy valaki hiteles közösségi vezető legyen?
Nem érzem azt, hogy egy vezetőnek rabbibbnak kellene lennie a főrabbinál. Nem feltétlenül kell férfinak lennie, miért ne lehetne nő? Ha valaki meg tudja szólítani ezt a sokat szenvedett népet, és szellemi, innovációs szuperbank tud lenni, lehet bárki: rabbi, orvos vagy cukrász. Legyen pertuban a világvallások mindegyikével, legyen karizmatikus személyiség, aki ha kinyitja a száját, figyelnek rá! Legyen tévedhetetlen, de mégsem gőgös! Legyen párbeszédképes. És nagyon fontos: ne féljen!
Ha a létező négy zsidó iskolából egy zsidó iskolát lehetne gyúrni, melyikből mit tenne bele?
Sem én, sem a gyerekeim nem jártak zsidó iskolába. De fontosnak tartom a héber nyelv ismeretét, amely számomra sajnos ismeretlen. A zsidóság fantasztikus kultúrájával listavezető a Nobel-díjasok között. A zsidó iskolák feladata a leendő Nobel-díjasok felnevelése. És az identitás és zsidentitás kettőségében olyan orvosok, tudósok, kutatók nemzedékét adni az utókornak, akik az emberiséget szolgálják.
Tíz év múlva hogyan szeretné látni saját magát a zsidóságban?
Tíz év múlva 80 éves leszek, méghozzá speciális helyzetben: hiszen egy pici kislány apukája vagyok, aki akkor lesz gimnazista. Nekem kutya kötelességem aktívnak és testileg-lelkileg egészségesnek maradni, dolgozni, nem megöregedni. És szeretném megtapasztalni, hogy egy olyan világ van alakulóban, amelyben kihalóban van a rasszizmus. Legyen divatjamúlt zsidózni!
Mit kívánna a Siratófalnál a magyar zsidó közösséggel kapcsolatban?
A jövőben épüljön meg egy olyan szerkezet, amely elmagyarázza, mit jelent a gyűlölet szó, mert nem érti senki!
Melyik az önhöz legközelebb álló ima, tanítás, idézet?
A zsidóságban alapvetés, hogy első az élet. Minden ennek van alárendelve. Ezt nagyon fontosnak tartom. Másrészt eszembe jut apukám, aki egy különleges, jó humorú ember volt. Ő mondta sokszor: „Gyerekek, minden zsidó három napig tart!”
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei: